A technológiai fejlődés adta lehetőségeket a szexipar mindig lefordítja a saját nyelvére. A nyomda- vagy a fotótechnika indulásával egy időben megjelentek a pornóképek, az internettel egy időben megjelent a digitális (álló és mozgó) pornótartalom, és amikor a robotika elért a finommechanikai mozgások adaptálásához, megjelentek a robot segédeszközök, a 3D-nyomtatásról vagy a műanyagipari (szilikátok) fejlődéséről nem is beszélve. A nagy nyelvi modelleket használó mesterséges intelligencia (MI) fejlődésével – chatbot – pedig most megjelenik a virtuális szexmunkás, a hús vér pornós MI kiterjesztése.
Hogyan hozzunk létre egy MI-klónt?
Idén májusban a Twitch (streamingcsatorna) és az OnlyFans alapítója (Amouranth) elindította saját MI-csatornáját, a Forever Voicest, amely jelenleg a pornóipar nehézsúlyú csillagainak ad otthont – virtuális szexmunkás-paradicsom. A dolog lényege, hogy a csatornán keresztül hozzáférhető MI-t „feltanítják” egy-egy pornósztár nyelvi modelljére, szóhasználatára, dialektusára, válaszreakcióira és persze hangjára, beszédének ütemére. Hatalmas biznisz, hiszen az ismert nevekkel havi 30 dollárért annyit lehet szextingelni, amennyit nem szégyell a felhasználó. Tehát amikor a „színész” mesterséges intelligenciája üzeneteket küld, azok a való életben elmondottakon alapulnak, a szexmunkás által megosztott tények valósak. A dolog pikantériája, hogy ez az eszköz nem csak szextingre való, képes kapcsolatot ápolni, tehát oldja a magányosságot, kiegészítve az intimitással, amit például a ChatGPT nem ad meg. (Nagy kérdés persze, hogy ki akar magáról intim információkat kiadni egy robotnak? – A szerk.)
Piaci igény
A szóban forgó Forever Voicest aktiválni kell ahhoz, hogy az ott szereplő virtuális klónokat „szóra lehessen bírni”. Ennél lényegesen egyszerűbb a Clonia.ai oldal, amelyet egy pornós, Riley Reid hozott létre a beszédes nevű Only Fans-sztárral, Lena The Pluggal. A csatorna olyan piaci rést talált, amelyet sem a Voices, sem a Panion AI, sem az STXT nem látott meg. Ráadásul a szexmunkás saját bevállása szerint ez kényszer is volt egyben, ugyanis ha ő nem, megcsinálnák mások. A képeit felhasználva, ugyancsak a mesterséges intelligenciával (nagy vizuális modellek) klónoznák (bemozgatott, megelevenített képekkel) és értékesítenék. Tehát ha a saját iparágában ezt nem kezdené el, akkor lemaradna. A piaci rés pedig – amire nemigen jött rá eddig senki – az, hogy az MI (amely a Meta nyílt forráskódú, nagy nyelvi modelljét, a LLaMát használja) képzésének kezdeti szakaszában a technikai csapat a sztár YouTube-videóit, podcastjait, interjúit és XXX-besorolású tartalmait használta fel, nagy merítést adva az MI-nek a „művészeti” tevékenységből, hogy mindezeket értelmezve újabb és újabb tartalmakat állítson elő. Magyarul MI alkotta intim videókat kínál a párbeszéd és a kapcsolattartás mellett. Ez az, amire konkrét igény mutatkozik.
A dolog pikantériája, hogy az MI minden tekintetben mankó. Mankó a felhasználó számára, aki néminemű törődésre vágyik, és mankó az alkotó számára is, hiszen az örökkévalóságnak örökíti meg személyiségét, vizuális kiterjesztését. Ráadásul az MI akkor is képes új tartalmakat előállítani, ha például a szexmunkás (ilyen-olyan okok miatt) már nem. A virtuális szexpartner sosem fárad el.
A technológia még gyerekcipőben jár, és senki sem ismeri igazán a kockázatait, társadalmi vonatkozásait. Később a klónok valószínűleg mutálódnak, új digitális szexuális élményeket szülnek, és folytatják a felnőttipar átalakítását, ami potenciálisan a szexmunka új korszakát nyitja meg – egy olyan korszakot, amelyet webkamerás lányok indítottak el. Megszületett az MI által generált kiberbordély. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hús-vér pornó eltűnik. Sok szexmunkás számára ezek a chatbotok a már meglévő valós tartalmaik kísérőjeként működnek, úgynevezett omnichannelt kínálva a rajongóknak, hogy közelebb kerülhessenek hozzájuk.
