A pandémia világszerte felértékelte a belföldi turisztikai célpontokat, valamint minden szabadidős tevékenységet, amelyet a természetben lehet végezni. A vízitúrázás iránt is megnőtt az érdeklődés. Csodás, nyugodt vizeinken minden korosztály új élményeket szerezhet. Erről beszélt a Figyelőnek Buruzs Tamás, az e területen a legnépszerűbb portál, a vizitura.hu tulajdonosa, túraszervező.
– Ahogy tavaly nyáron, az idén is várhatóan élénk lesz a belföldi turizmus. Mire számítanak?
– Már a tavalyi nyár is erősen jót tett a belföldi turizmusnak, ezt mi is érzékeltük. Az évszak végére már zom-bi-üzem-módban működtünk, mert annyit kellett dolgozni, rengetegen akartak túrázni. Ez évben is ezt várjuk, viszont az idén még nem indultak el úgy a foglalások, ahogy a múlt esztendőben. Ennek egyelőre nem tudjuk az okát. Tavaly május 3-án oldották fel a korlátozásokat, akkor azonnal megrohantak bennünket. Most május 23-án kezdődött a lazítás, az időjárás sem volt kedvező, sokáig hideg volt. Így még nincs az a dübörgés, amelyet 2020-ban érzékeltünk.
– Jellemzően kik választják a vízitúrázást?
– A klasszikus célcsoport a főiskolás-egyetemista korosztály, amelynek a tagjai elmennek néhány napra a Felső-Tiszához, és kenut bérelnek. Vannak a negyvenes-ötvenes szülők, akik egyetemistaként kenuztak, s most meg akarják mutatni ezt a tevékenységet a gyerekeiknek. De idősebb túrázók is jönnek. Mi viszonylag nyugodt vizeken járunk, így sok velünk a kezdő, a gyerekes család.
– Rutinos kenuzó, évtizedes tapasztalatokkal. Hogy látja, milyen a fejlődés ezen a területen? Javult az infrastruktúra?
– Fejlődött a vízparti infrastruktúra, például kempingek is vannak. Ahogy nőttek a túrázók igényei, úgy lett egyre nagyobb kedvük ahhoz a helyi vállalkozóknak, hogy erre építsenek. Ez érzékelhető volt a Mosoni-Dunán, a Szigetközben, a Felső-Tiszán, de a Hernádon és a Bodrogon is.
– Egy család hol kezdje a vízitúrázást? Mi számít „kezdővíznek”?
– Mindenképpen nyugodt vizeken érdemes kezdeni. Ilyen például a Bodrog, amely viszonylag lassú folyású, nincs átemelés, itt lehet kezdőként is két-három napos programot tervezni. De idesorolható a Bodrog-ártér, a Tisza és a Bodrog által közrezárt háromszög is. Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet a hivatalos neve, itt nagyon szép természeti környezetben evezhetünk. Budapest környékén vagy a Ráckevei-, vagy a Szentendrei-Duna-ág, továbbá Baja környékén a Gemenci-erdő területén lehet a 130 évvel ezelőtti, azaz a folyószabályozást megelőző kanyargós Duna-medrekben – ma mellékágakon – nyugodt körülmények között kezdőknek is túrázni. Az újoncok esetében nemcsak maga a terület érdekes, hanem az időtartam is. Érdemesebb rövidebb, egy-két napos programmal kezdeni. Ha megszeretik, lehet menni hosszabbra.
– Mekkora állóképességre van szükség?
– A programjainkat úgy állítjuk össze, hogy nem igazán a sportteljesítmény dominál, hanem az, hogy kivisszük magunkat a természetbe, olyan helyekre, amelyek csak vízen közelíthetők meg, kézi erővel, evezve. Átlagos kondícióban lévő, átlagos testalkatú emberek számára is viszonylag könnyen teljesíthetők ezek a túrák.
– Gondolom, gyors képzés előzi meg a vízre szállást.
– Minden túránk előtt van egy eligazítás, amelyen beszélünk a természeti környezetről, a felszerelésről, az evezési technikákról, arról, miként marad egyensúlyban a hajó beszálláskor, elinduláskor, folyamatos haladáskor, kiszálláskor. Ez egyórás oktatás.
– Melyek a „haladóvizek” a Duna mellett?
– A Nagy-Duna inkább csak optikailag más, mint a kisebb folyók, de nyilván jobban észnél kell lenni. Jogszabály nem kötelez ugyan a mentőmellény viselésére, csak arra, hogy bent legyen a hajóban, de mi kötelezővé tesszük. A kisebb, gyors folyású vizek – ahol rövidebb kifutású kanyarok vannak, gyorsan jönnek egymás után – igényelnek több tapasztalatot. A Rába és a Hernád a legtechnikásabb folyó Magyarországon, mindkettő a felső szakaszán, ahol bejönnek az országba. De magas vízállás esetén a Szigetközben és a Mosoni-Dunán is figyelni kell.
– Mi a helyzet a déli vizekkel?
– A Dráván speciális a helyzet. Határvizen evezünk, így be kell vonni a magyar és a horvát határrendészeti szerveket. Valamint amikor mondjuk este kiköt a csapat a bal parton, mivel nemzeti parki területről van szó, arra szintén engedélyt kell kérni. Ugyanígy engedélyköteles a Mura is.
– Mi az előnye annak, ha túraszervezőkkel megyünk?
– Efelé megy a világ. Egyre több ember igényli a szervezett túrázással járó törődést és figyelmet, amikor csak oda kell jönni, ki van készítve a kenu meg a hajózási szabályzatban felsorolt kötelező felszerelés. Mi ezeket odaszállítjuk, a program végeztével elszállítjuk, ezzel a túrázóknak nincs dolguk. Emellett kapnak egy tapasztalt túravezetőt, aki elviszi a csapatot az éppen aktuális vízállásnak megfelelően a legjobb helyekre. Ezt a csomagot kapják, akik szervezett túrára jelentkeznek. Akik meg csak kenut bérelnek, azoknak mindenről maguknak kell gondoskodniuk.
– Mekkora potenciál van a vízitúrázásban? A kerékpározáshoz hasonlítanám, ami nagyon népszerű szabadidősport lett az elmúlt tíz évben. Adottak az országban a nyugodt vizek. Lehetne ugyanolyan népszerű a kenuzás, mint a kerékpártúrák?
– Volt egyfajta tendencia, egy folyamatos növekedés a szervezett túrázásban. Tavaly a vírushelyzet kapcsán igen nagy lett az érdeklődés. Kenusnemzet vagyunk, a világ is megy efelé, látjuk ennek a nyomait, egyre többen szeretik meg ezt a sportot, s vízre szállnak. Nyilván könnyebb biciklire pattanni, de azért vagyunk szolgáltatók, hogy megoldjuk azt, ami macerás. Tavaly mesélte egy bicikliszerelő, hogy még a nagymama ezeréves kerékpárját is felhozták a pincéből, annyira nagy lett a biciklizés iránti igény, de ahogy említettem, ezt érzékeltük a vízitúrázásban is.
– Turisztikai vállalkozóként hogyan látja a saját területét? Lenne szükség támogatásra, konkrét fejlesztésekre a vízpartokon?
– Mindent meg tudunk oldani, ha nem szól bele az állam. De kétségtelenül nagyon jók a nagy kempingek, a megállóhelyek, amelyeket kialakítottak a turisztikai fejlesztések részeként, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség irányításával. De mivel ők elsősorban a versenysport igényei szerint gondolkodnak, így nem pontosan egyeznek az elképzeléseink. Jó, ha vannak normális kikötőhelyek, stégnél jobb kikötni, mint a sárban. Legyen kemping, lehessen hol megszállni – de a mai napig vannak csoportok, amelyek a nomád körülményeket választják, vagy azért, mert ez olcsóbb, vagy kifejezetten erre vágynak. A vízitúrázók napközben nem étkeznek. A fő étkezés a vacsora, akkor jólesik beülni egy büfébe.
– Mennyi ideig hajózhatók a hazai folyók, mi számít szezonnak?
– A tipikus szezon nálunk április második felében kezdődik, s akár október első feléig is eltart. A főidény nyilván a nyár. Viszont utána kezdődik a téli szezon. A Hévízi-tó vizét egy zsilip belevezeti egy patakba, amely belefolyik a Zalába. Itt lehet 9,5 km-t evezni. Ez egy téli turisztikai termék, elképesztő igény van rá. Már harminc éve ott vagyunk, kivéve a múlt esztendőt. Talán az idén már újra mehetünk.
A Gemenci-erdő ideális környezet egy hétvégi kenuzáshoz, miközben tartalmas kiegészítő programokat is kínál a helyszín: szekszárdi borkóstolót, kisvasutazást, vadételeket. A vízre szállás a Vén-Dunán történik, megfelelő vízállás esetén lehet evezni a Cserta-Dunán. Ezt követi a Koppány-sziget megkerülése, közben meg lehet nézni a hódok élőhelyét, majd a Nagy-Dunán történik a visszaevezés az indulási helyre. Másnap Érsekcsanádról indul a túra. Evezés a Rezéti-Dunán – a vízállástól függően a mellékágai is bejárhatók. Magas vízállás esetén be lehet sétálni vagy evezni a belső tavakhoz, ahol gazdag madár- és vadvilág tárul a túrázók szeme elé. Ezután a Nagy-Dunán visszaevezünk az első napi indulási helyre.
Forrás: www.vizitura.hu
A cikk a Figyelő legfrissebb számában került publikálásra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.