Honda Civic

Az Civic előző generációjáról általában úgy vélekedtek, hogy túl konzervatív, majdnem unalmas. A márka kedvelői ugyanis még jól emlékeztek a múlt évtized Civicjeire, amelyek már a külsejükkel is dobtak egyet az adrenalinszinten.
A gyár ezért úgy gondolta: izgalom kell a vásárlónak? Megkapja. És kirukkolt ezzel a modellel.
Mi is ez? Kétajtós kupé, kupélimuzin vagy mi a szösz – kapjuk fel a fejünket a Civic láttán. A hátsó két ajtó ugyanis úgy olvad a C oszlopba, mintha titkolná kilétét, s a kilincset is elrejtették az Alfa Romeótól származó ötlettel.
A legtöbb autógyártó az újabb generációs modellekkel mindig visszakacsint némiképp az elődökre. A Hondánál azonban nem így van, hiszen 1972 óta annyiféle karakter jelent meg az utcákon e modellnév alatt, hogy a dizájn folytatásáról végképp nem lehet szó. Josijuko Macumoto, a nyolcadik generációs Civic vezető tervezője sem nézegette a régi prospektusokat, csak egy szót mormolt: „forradalom”, és máris a rajztömbért nyúlt.
Az eredmény magáért beszél, és például a műszerfallal kapcsolatban a gyári ismertető ugyan valami dual link elvről beszél, de felejtsük el ezt a fejtegetést: a műszerfal egyenesen egy űrcirkálóból származik, téved, aki mást mond. A karosszéria láttán azonban nem tudjuk elképzelni, hogy a dinamikus fiatalokon kívül a megállapodott konzervatív fogyasztók is sorba állnának ezért az autóért.
Nem is várja el a gyár, hiszen számításai szerint a harmincas-negyvenes, nagyrészt egyedülálló férfiak, illetve fiatal, gyermektelen családok körében lesz népszerű, amelyek éves jövedelme eléri a 40 ezer eurót. Ott hagytuk el, hogy a tervező tervezésbe kezdett, és olyan kocsit akart létrehozni, amelynek nemcsak stílusa van, de praktikus is. Talán ezért kaphatta meg a Jazzben (és most már a Cityben) jól bevált variálható ülésrendszert, hogy ez az űrsikló adott esetben ne csak sportkocsiként, hanem költözködéshez is használható legyen.
Hogy a túlélőcsomagokat is elhelyezhessük a fedélzeten, találunk itt egy 14 literes, megvilágított és hűtött kesztyűtartót, egy nagyméretű középső rekeszt, egy nagy űrtartalmú (6,9 literes), csúsztatható fedelű dupla italtartót, amely egyben első könyöktámasz is. Minden ajtóban helyet kapott egy félliteres palack elhelyezésére alkalmas italtartó, illetve az első ajtókban térképzseb.
Ugyancsak az említett kisautóktól örökölte a Civic, hogy 50 literes üzemanyagtartálya középen, a padló alatt kapott helyet, így az utas- és csomagtér is nagyobb lehetett. Az általános trenddel szemben, hogy az új modellek nagyobbak, mint elődeik, az új Civic több mint 3 centivel rövidebb és alacsonyabb lett, ám a fentiek révén tágasabbá vált az utastér. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy a szélességhez meg öt centit adott a gyár.
A futómű tervezésekor különös hangsúlyt kapott a stabilitás és a sportos kezelhetőség. A jelenlegi Civickel összehasonlítva a karosszériaszilárdság is növekedett. A légellenállás csökkentése érdekében pedig nem csupán a karosszéria fő vonalaira figyeltek a tervezők: az autó alatt – lökhárítótól lökhárítóig – burkolat húzódik, így a Civic alja is áramvonalassá vált.
Három különböző motor szerepel a kínálatban: egy 1339 cm3-es, 83 lóerős és egy vadonatúj, 1799 köbcentis, 140 lovas benzines, illetve a 2,2 literes dízel, ennek teljesítménye 140 lóerő. Mindegyikhez hatsebességes váltó járul, de a benzinmotoros változatok a Honda automatizált hatsebességes erőátvitelével is (i-Shift) választhatók.
Az alapfelszereltséghez tartozik az ABS és az elektronikus fékerőelosztó, valamint a stabilitáskontroll (VSA), hogy a vezető megtarthassa uralmát a kocsi fölött kanyarodáskor, gyorsításkor és hirtelen manőverek végrehajtása közben. A rendszer nemcsak szükség szerint fékezi a megfelelő kerekeket, hanem a pillangószelep állásába és a gyújtásba is beavatkozik.