Itthon régiónként nagy az eltérés

Már ma is érzékelhető, hogy a fogyasztási szokások országonként egyre kevésbé térnek el egymástól, nem úgy, mint a múltban. A szállítás és kereskedelem fejlődésének következtében ugyanis a kereslet mind kevésbé van ráutalva a közelben előállított élelmiszerekre. Ennek ellenére Európa északi, középső és déli klímahatárai továbbra is befolyásolják a fogyasztási szokásokat, állapítja meg a GfK elemzése.
A gabonatermesztésre alkalmas régiókban például -- így Magyarországon és északabbra -- a fogyasztók a sört részesítik előnyben. De délebbre azonban, ahol a szőlőtermesztésnek átlagon felüli feltételei vannak, inkább bort isznak.
A változásokat jelzi azonban, hogy míg Franciaországban az egy főre jutó éves borfogyasztás 1950-ben még elérte a 135 litert, ez mára 73 literre csökkent. Olaszországban az elmúlt húsz év során 40 százalékkal esett vissza az egy főre jutó borfogyasztás.
Magyarországon 1990-ben az egy főre jutó sörfogyasztás a bornak csaknem négyszeresét tette ki, míg jelenleg csak körülbelül a duplája. Emögött a sör ivásának drasztikus csökkenése, illetve a borénak lassú, egyenletes növekedése figyelhető meg.
Az étkezési szokások éles ellentéteit mutatja a vaj szerepének megváltozása. Egy átlagos francia évente 8,5 kiló vajat eszik meg, ami az európai átlag több mint duplája, és 17-szerese a fél kilogrammos spanyolországi mennyiségnek. További nagy vajfogyasztók a belgák, németek, dánok, lengyelek és írek. A mediterrán országokban viszont elterjedt az olajjal való főzés. Svédországban a vajjal szemben inkább a margarint részesítik előnyben. Magyarországon még mindig a sertészsír dominál, annak ellenére, hogy egy főre jutó fogyasztása tíz év alatt egyharmadával csökkent. Másfélszeresére nőtt viszont a margarin mutatója. A vaj viszont kezd eltűnni a magyar háztartásokból, hiszen az évtized eleji 1,7 kg/fő/év után 1,1 kg-nál tartunk, ami az európai átlag mindössze egynegyed része.
Az édességek fogyasztásának európai térképe is mutat éghajlati különbségeket, mégpedig az életmód szempontjából. Észak--dél eltéréseit bizonyítja, hogy míg például Írországban 6 kilogramm az édesipari termékek egy főre jutó éves átlagos fogyasztása, Spanyolországban csak 2 kiló. Északon a növekvő trend oka, hogy a csokoládé és cukorka nemcsak kalóriaforrás, hanem élvezete a hideg, sötét téli napokon növeli az életkedvet is. Ebből a szempontból Magyarországot az évi átlag jó 3 kilós fogyasztással inkább a dél-európai övezethez sorolhatjuk.
Az élelmiszer-fogyasztásban a klímahatárok fennmaradása mellett szól a nagy távolság Európa legészakibb és legdélibb pontja között. A norvégiai Hammerfest és Kréta szigete ugyanis 4000 kilométer távolságra fekszik egymástól. Ez jóval több, mint az USA északi és déli végpontjait elválasztó 2500 kilométer.
Az élelmiszerek vásárlásának és fogyasztásának szokásait az éghajlaton kívül társadalmi és gazdasági körülmények is befolyásolják. Ezek az egységesülő Európában általában közelítenek egymáshoz. Így a munkaviszonyban álló nők számának emelkedése együtt jár azzal, hogy kevesebb gyerek születik. Ennek következtében pedig csökken a háztartások átlagos létszáma. További változás, hogy a korábbinál egyre kevesebb idő jut bevásárlásra és háztartási munkára, többek közt főzésre. A vásárlásban és fogyasztásban ez úgy jelenik meg, hogy mind több fogyasztói rétegnél jelentkezik a mélyhűtött áruk, készételek, kényelmi termékek iránti kereslet.
Egységes magyarországi fogyasztásról még nem beszélhetünk, mert az egyes élelmiszerek kedveltsége regionálisan eléggé eltér. Hiszen amíg például a sertéshús országosan csak 14. a legkedveltebb enni- és innivalók listáján, addig az észak-magyarországi megyékben az előkelő 5. helyen szerepel, megelőzve egyebek közt a zöldséget, tojást, tésztaféléket és salátát. Az alföldi megyékben, továbbá Közép-Dunántúlon is szembetűnik a sertéshús népszerűsége. S ehhez a szokásrendhez kapcsolódik, hogy Dél-Alföldön harmadik a száraz hentesáru, a szalámi és kolbász a különösen szívesen fogyasztott élelmiszerek sorában, bizonyítva a csabai és gyulai kolbász, valamint a szegedi szalámi hagyományának erejét. Érdekes módon egyes hazai régiókban a tea is beletartozik a tízes élcsoportba. Az ország legfejlettebb részein pedig, Észak-Dunántúlon és Budapesten a tej is.
Az egyes élelmiszerek fogyasztásának gyakoriságában Budapest és az ország többi része között tapasztalható éles eltérés. Hiszen amíg átlagosan fehér kenyeret és hagyományos, főzött levest eszünk a leggyakrabban, addig ezeket a fővárosban megelőzi a kávé, tea, tej, gyümölcs, sajt, felvágott és zöldség is. Az egyes élelmiszerek fogyasztásának gyakorisága egyre inkább függ az életmódtól, a GfK Piackutató Intézet felmérései szerint. Így a szokások nem annyira regionálisan oszlanak meg, hanem inkább nagy- és kisvárosok, illetve falvak, azaz településtípusok között.