Se háború, se béke

Bagdadban tapsvihar fogadta a jövőbeni Irak körvonalainak kijelölésére összehívott tanácskozáson az amerikai helytartó, Jay Garner szavait arról, hogy az ország olajkincseivel a népnek kell rendelkeznie, s ő maga minél rövidebbre tervezi ottlétét. Budapesten ezzel egy időben leszavazták azt a javaslatot, hogy az Országgyűlés a házszabály mellőzésével, soron kívül foglalkozzék magyar alakulat iraki kiküldetésével.

Az Irak ügyeiben illetékesek versenyt futnak az idővel: az ország szétesését elkerülendő mielőbb meg kell teremteniük azt a központi hatalmat, amely gondoskodni tud arról, hogy az élet visszazökkenjen a normális kerékvágásba; igaz, ilyen "kerékvágás" nem létezik, mivel az, ami márciusig volt, éppenséggel nem nevezhető normálisnak. El kell kerülniük ezenközben a sietség csapdáit, amelyek közül a legveszélyesebbet az iszlamista államberendezkedés iránti vonzalom rejti magában. Nem sokkal kisebb veszéllyel jár a felszabadítónak mondott amerikai katonák jelenléte is. Naponta tiltakoznak tüntetésekkel ellenük, de nem csak tüntetésekkel; bekövetkezhet a pillanat, amikor a merényleteknek, rajtaütéseknek több lesz az áldozata, mint a tulajdonképpeni hadműveleteknek. Mivel rendfenntartókra még jó darabig szükség lesz, a jelenlegieket mielőbb másfajta erőkkel kellene felváltani.

Ehhez, miként a magyar parlamentben a döntéshozóknak, jó lenne tudni, mi a kristálytiszta jogi helyzet: háború van-e még, vagy már béke. Rossz hírem van: sem ez, sem az. Pontosabban már nem háború, de még nem béke. Többek között azért, mert Washington nem hajlandó kimondani a verdiktet. Egyrészt azért, mert még nem találta meg a háború elindításául szolgáló bizonyítékokat. Másrészt: a Bush-kormányzat 2001. szeptember 11. óta hadban állónak tekinti az országot - mialatt mintegy felmentést élvez a belpolitikai, gazdasági ügyek alól. Ha most Irakban deklarálja a háború végét, vagy új terrorellenes célpont után kell néznie, vagy szünet elrendelésével kellemetlen hazai kérdésekre válaszolnia. Budapesten pedig a verdiktre várva könnyen olyan helyzetbe lavírozhatja magát az Országgyűlés, amikor a pacifikálatlan Irak helyett az ugyancsak pacifikálatlan, de háborúmentesnek nyilvánított Afganisztánba küldhetnek újabb magyar katonákat.