A meg sem született reform

A kormánynak az első évben nem jutott energiája "a nagy lélegzetvételű ügyekre", mondta tegnap Medgyessy Péter miniszterelnök az informális kormányülés után, és igaza volt. Hozzátehette volna ugyan, hogy ebből a szempontból az előző kormányzatnak sincs sok dicsekednivalója (1998 és 2002 között sem nagyon nyúltak hozzá az egészségügyhöz, az adórendszerhez, autópálya is csak papíron épült rengeteg), de ami ennél fontosabb, hogy a mostani nagy nekibuzdulás ellenére félő, a következő három év sem fog különbözni az előzőktől.

A "reformkényszer" ugyanis jóval kisebb, mint a költségvetés konszolidációjának igénye. Úgy is fogalmazhatunk: komoly a veszélye annak, hogy a jelenlegi kormány hatásos belépőjével felemésztette a további lépésekhez szükséges jövőbeni forrásokat is.

Pedig a változtatásokra nagy szükség lenne. Ha belegondolunk, a magyar gazdaság térségbeli vezető pozíciója annak ellenére volt nyilvánvaló jó néhány évig, hogy földrajzi vagy méretbeli (alap)adottságok alapján erre nem volt hivatott. A kivételes helyzetet a 80-as évektől a 90-es évek közepéig következetesen végrehajtott reformok okozta lépéselőny garantálta. Csakhogy menet közben ezek az előnyök elfogytak. Az államháztartás gazdálkodásának elavultságáról tanúskodik például az egészségügy helyzete, az adórendszer átláthatatlansága, az önkormányzatok eladósodási hajlandósága, az állam visszavonulásának megtorpanása.

Úgy tűnik, hogy a magyar politikai elit csak akkor tud nagy jelentőségű, szükségképpen érdekeket is sértő lépéseket meghozni, ha a körülmények már nagyon kényszerítik. Ez az állapot most látszólag fennáll (hiszen az elmúlt hat-hét évet tekintve sok szempontból most a legrosszabb a gazdasági helyzet), de kérdés, elegendő-e ez, hogy kikényszerítse a "tenni vágyást". Nos, ez kétségesnek tűnik. A költségvetés mindenféle nagy, forrást igénylő reformok nélkül is alig akar helyrerázódni, mire a konszolidáció megnyugtató szintre csökkentené a hiányt, már nyakunkon a következő választás, ami az álmoskönyv szerint a (felelőtlen) költekezési kedv növekedését jelenti.

Egy ciklus alatt csak egy nagy reformot lehet végrehajtani - mondta miniszterelnökünk nem sokkal a kormányalakítás után, majd felsorolt három-négy nagy területet, ahol mindenképpen komoly változtatásokra van szükség. Hol is az az egy?