"Fontos az egyéni felelősség újrafelfedezése"

>> Milyen az átjárás az üzlet és

a politika között?

- Megoldatlan, félreértésekkel teli és kockázatos. Nincsenek elfogadott szabályok, hogy miként fér meg egymás mellett a közpolitika képviselete és egy működő magánvagyon menedzselése. Ezért könnyen felmerülhet a gyanú, hogy valaki üzleti érdekeltsége javára akarja fordítani politikai befolyását. Ezt elkerülendő próbálunk szabályokat kialakítani. Arra törekedtem, hogy olyan helyzetet teremtsek, mintha egy kincstárjegy vagy egy Mol-részvény tulajdonosa lennék. Elszakadtam a tulajdonom működtetésétől. Megszüntettem minden vezető tisztségviselői megbízásomat, képviseleti és utasítási jogomat. Tulajdonosi jogaim gyakorlását kormánytagságom idejére egy tőlem független személyre ruháztam át.

>> Azért mégsem egyenértékű az Altus Rt. százszázalékos tulajdonosának vagy tíz darab Mol-részvény birtokosának lenni.

- A korlátozó, tiltó szabály nem elég. Tisztességes, átlátható mindennapi magatartás kell. Ha azt kérdezik, lehet-e csak jogszabá-lyokkal százszázalékos biztonsággal kínai falat húzni a magánérdek és a közfeladat-vállalás közé, a válaszom az, hogy nem. De a becsület nem rendelet vagy törvény dolga. Amit teszek, túlmutat a jogi korlátozásokon: nem veszek részt a cég irányításában. Csak ellenőrzési jogaim vannak, nem vagyok aktív. És nem azért, mert félek a támadásoktól, hanem mert ezt tartom járható útnak.

>> Nem akkor lenne egyértelmű

minden, ha megválna tulajdonától?

- Akkor a cégből pénz lenne. A pénzből részvényeket és állampapírokat vásárolnék. A vagyonom két lépés után ugyanolyan formában jelenne meg, mint most: részvényben. Az eladással a vagyon nem megszűnik, hanem átalakul.

>> Nem gondolt arra, hogy mégis

eladja az Altus Rt.-t?

- 1998 után egy a Gripen-ügylethez hasonló offsetmegállapodással az Altus-részvények egy részét eladtam volna, hogy a vételárból a Motimban tőkét emeljek. Végül másként alakult, ám a célom akkor sem az volt, hogy üzleti hátteremet gyengítsem. Ellenkezőleg: cégeim piaci jelenlétét kívántam erősíteni.

>> Ön előbb politikus volt, majd

üzletember lett. Most ismét politikusnak áll. Egyszerű mozogni e "kategóriák" között?

- Nem lehet egyszerre gyanakodva tekinteni a megélhetési politikusokra és az erős szakmai, üzleti háttérrel a politika világába érkezőkre. Vagy-vagy. Szerintem legyenek profi politikusok, akik húsz-harminc éves koruktól csak ezzel foglalkoznak, ebből élnek. De legyenek politikusok "civilek", oktatók, üzletemberek is. Azok, akik nem foglyai egzisztenciális helyzetüknek, talán jobban szem előtt tudják tartani a köz érdekét.

>> Írásaival 1999 környékén tért

vissza a politikához. Miért akkor? Miért épp karakteres MSZP-kritikával? Miért a harmadik utas ideológiával?

- A 90-es évek végén egyszer csak azt éreztem, jobban érdekel az üzleti vállalkozásaimon kívül lévő világ. Ez nem egyik napról a másikra történt, de volt egy kritikus pillanat. Megjelent Anthony Giddens Harmadik út című könyve, amelynek tartalma sok tekintetben felkavart. Felismertem, hogy van esély a hagyományos baloldalt meghaladni képes, korszerű gondolkodásra. Ebben a tükörben kritikusan szemléltem az MSZP-vel kapcsolatos történéseket, de nem igaztalanul, és remélem, nem is bántóan. Mind többet olvastam, és mindinkább nőtt bennem a közlési vágy. Úgy éreztem, muszáj leírnom, mit gondolok. Amint írásaim megjelentek, elkezdtek keresni, hívni.

>> Kik hívták?

- A baloldali értelmiség csoportjai, de - informálisan - szocialista politikusok is. A folyamat végén, 2001 tavaszán bekapcsolódtam az MSZP kampányába. Az utolsó hónapokban hajnaltól hajnalig mással sem foglalkoztam. Lelkem egyik fele kiszorította a másikat, és kiderült, hogy már nem üzletember vagyok.

>> Sokan úgy vélik, személyes

szepe volt abban, hogy végül Medgyessy Péter lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje.

- Többen viszont azt állítják, hogy Medgyessy Péter neve már 2001-et megelőzően szóba került. Én csupán felszínes köszönő viszonyban voltam vele. Szorosabb kapcsolatunk kezdetén, 2001 tavaszán fölhívott, hogy találkozzunk. Ez már azután történt, hogy a Népszavában bejelentette, vállalná a kormányfőjelölti felkérést. Amikor megkeresett, azzal indított, hogy olvasta a cikkeimet, és izgatják a gondolataim. Így történt. De már megtanultam, hogy a mítoszokat nehéz lerombolni.

>> A kezdetektől feltűnő, hogy Medgyessy Péter nagyobb beszédeiben az ön írásaiból ismert gondolatok köszönnek vissza.

- Szerencsénk volt egymással, hiszen bizonyos dolgokról hasonlóan gondolkodunk. Nem tagadom, hogy legalább annyit tanultam tőle, mint amennyit ő végiggondolt abból, amit én mondtam és leírtam.

>> Miért vállalt kormányzati sze-

repet?

- Elfogadtam, hogy miután a kormányzat politikai karakterének meghatározása megtörtént, arra van szükség, hogy a kormány dinamikusan végre is hajtsa a politikáját. Ezt a politikát azzal is alá lehet támasztani, ha az új generációkra élhetőbb világot hagyunk, amelynek formálására kiválóan alkalmas a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium.

>> Részt vesz az MSZP program-

bizottságának munkájában is.

- Hiller István, a bizottság elnöke sokakat felkért erre. Örülök annak, hogy közreműködhetek a baloldal és annak legnagyobb pártjának átalakításában, erősebbé tételében. A program nem egyszerűen egy papír, hanem sokak politikai akaratát magában foglaló szerződés. Ezért arra biztatom az MSZP tagjait, helyi szervezeteit, hogy ne azt akarják megvitatni, amit egyikünk-másikunk leír. Ehelyett folyjon nyílt vita, és a végén próbáljuk megfogalmazni, mi az, amiben egyetértünk.

>> Milyen lesz az MSZP tíz év

múlva?

- A pártot nagy, integratív, nyitott politikai mozgalomként látom. Az MSZP akkor tud tartósan sikeres lenni, ha megreformált jóléti programjával karakteres baloldali politikát képvisel, és egyidejűleg bátorítja a versenyt, elismeri a teljesítményt, több lehetőséget teremt az elöl járóknak. Mindez a blairi "jog és felelősség kéz a kézben járnak" jelszóra rímel. Annyi differenciával, hogy Magyarországon milliós azok tábora, akik nem tudnak magukról gondoskodni. Fontos az egyéni felelősség újrafelfedezése is. A modern baloldal túllépett azon, hogy mindent az államtól várjon el, hogy a kapitalizmust - mint társadalom- és gazdaságszervezési módot - csupán taktikai kényszerből megkötött kompromisszumként fogadja el. A magyar baloldal kritikusan tekint a kapitalizmusra, de a hozzá való viszonyát a stratégiai partnerség jellemzi. Azt mondja: állam és piac, verseny és együttműködés, magán- és közfelelősség. Egyvalami változatlan. A kérdés, amelyre igennel vagy nemmel kell válaszolni: a közéleti-politikai együttműködés tengelyében a méltatlan társadalmi különbségek csökkentése áll, vagy sem. A baloldal elismeri: mi hozzuk létre a különbségek egy részét, tehát tennünk kell ellenük. A jobboldal nemmel válaszol. Erre az eltérő szemléletre épül a bal- és a jobboldal közötti kulturális és identitáskülönbség. Az, hogy mást gondolunk demokráciáról, hatalomról, népről, koronáról, globalizációról, nemzetről, köztársaságról.

>> Mit gondol a tőkéről? Milyen-

nek látja a gazdasági szereplők érdekérvényesítő képességét?

- A tőke elvált tulajdonosától, ezért gyors, rugalmas és mozgékony. De az ember nem ilyen. Az ember társadalma, állama sem. Ebből származik minden konfliktus. Mégsem a korlátozást, hanem az együttműködést, a hatékony társadalmi, politikai ellensúlyok megteremtését tartom járható útnak. A globális tőkére az erős globális civil világ, a hatékony nemzetközi politikai együttműködés a válasz. Nem kevesebb, hanem több és mélyebb globalizáció kell. A rugalmas tőke rugalmas munkaerőt kíván. És mivel a tőke érdekérvényesítő képessége erősebb, mint a munkáé, ezért a tőke képviselői is jobban képesek érdekeiket megóvni, mint a munkatulajdonosok, illetve azok képviselői. Így van ez Magyarországon is.

>> Egészséges a mai magyar bal-

oldal?

- Abban a tekintetben feltétlenül, hogy kifejezetten adaptív. Ez a legfontosabb tulajdonsága. Nincs még egy párt, amely ilyen tempóban alkalmazkodott volna a 90-es évek megváltozott körülményeihez.

>> Pragmatikusan, vagy értékel-

vűen tette?

- Egy ideig pragmatikusan, mert hosszú gyötrelem után belátta, hogy vallott értékeinek ellentmond a kommunistának nevezett társadalom- és gazdaságszervezési mód, a diktatórikus hatalomgyakorlás. A magyar baloldalnak azzal kellett szembenéznie, hogy a lódenkabátot ki kell cserélnie T-shirtre.

>> Sokszor úgy tűnt, csak sodró-

dik az MSZP.

- A lódenkabátra nem lehet felhúzni a T-shirtöt. Előtte le kell vetkőzni. A 80-as évek végétől a 90-es évek végéig a racionalitás volt a baloldali kormányzás vezérelve. Valóban volt egy pillanat, amikor úgy lehetett látni, a szocialisták nem képviselnek semmit. Az átépítkezés azonban természetes.

>> 1999-ban ön azt írta?

- ?hogy nagy a baj?

>> ?hogy az MSZP-t nem értékek, hanem érdekek tartják össze.

- Ma már 2003-at írunk, és az MSZP-ben érdemi vita zajlik ideológiáról és értékekről. Olyan, amilyen elképzelhetetlen volt a 90-es évek elején-közepén, amikor még nemekben fogalmazott a baloldal. Az hívta elő a vágyat az új politikára és áthangolt értékrendszerre, hogy nem érezte elégségesnek teljesítményét a jobboldallal szemben folytatott küzdelemben. Úgy éreztük, más, jobb, korszerűbb, több kell. Ez a felismerés megteremtette az igényt, hogy nézzünk szembe a nagy kérdésekkel. Például megelégedhetünk-e azzal, hogy a bérből és fizetésből élők pártja vagyunk? Idő kellett, hogy azt mondjuk: nem.

>> Fontos a szimbolikus politika?

- Abban sűrűsödnek össze a politikai szándékok és törekvések, az érzelmek és hitek. Amiről könyveket lehetne írni, az egy-egy gesztusban is megjelenhet, és hitelesen közvetítheti a szándékot. Akkor van baj, ha a szimbolikus politika üresen kong, nincs mögötte tartalom, szándék, terv.

>> Milyen a kormány és az MSZP kapcsolata?

- Kiegyensúlyozott és termékeny.

>> Többen úgy értékeltük: a mostani kormányátalakítással végleg bebizonyosodott, nem az MSZP-nek, hanem Medgyessy Péternek van kormánya.

- Az dönti el, kinek van kormánya, hogy a kormány kinek a programját hajtja végre. Ez a kormány az MSZP programjára épít. Egy kormány nem attól valamely párt kormánya, hogy darabszámra elérnek-e benne egy kritikus határt valamely párt vezető testületeinek tagjai. A kormány modern baloldali, balliberális orientációjú, és ebben az értelemben a lehető legjobbat teszi a mögötte álló pártokkal: növeli 2006-os választási esélyeiket.

>> Miniszterként melyek a leg-fontosabb tervei?

- Egyforma energiát kell fordítani a gyermek- és ifjúsági ügyekre és a sportra. A versenysport mellett cél a szabadidő- és iskolai sport lehetőségeinek bővítése, az ehhez kapcsolódó létesítményi feltételek javítása. Vannak jó jelek: a második fél évben több mint hárommilliárd forintos program indul a vidéki sportcélú létesítmények felújítására.

>> Több sikerrel kecsegtet ez a program, mint a stadionrekonstrukció, amely kudarcba fulladt?

- Attól függ, mit tekintünk sikernek. Ma Magyarországon a lakosság kevesebb mint 30 százaléka sportol több-kevesebb rendszerességgel. Siker lenne, ha ez 40-re vagy a most készülő sportstratégia tervezete szerint 50-re emelkedne.

>> Bevonható a tőke a sport tá-mogatásába?

- Közepesen. A tőke elvárja, hogy a befektetés hat-hét év alatt megtérüljön. Ez a sport egy nagyon apró szeletében működik csupán. Az az állítás, hogy a tőke mozgatja a sportot, nem igaz. Ki finanszírozza ma a magyar sportot? Jelentős részben a költségvetés, a szülők, az önkormányzatok. A tőke a következő években is a verseny- és a látványsportokban összpontosulhat, de biztos, hogy tartósan fennmarad a magán- és a közösségi szerepvállalás.

>> Növelhető a sportágak üzleti vonzereje?

- Bizonyos helyeken. Vannak műhelyek, ahol egy-egy ígéretes tehetség vagy jó mester kellő vonzerőt jelenthet az üzleti szférának. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az ilyen helyekre bejöjjön a tőke. Kész receptek, igaz, nincsenek.

>> Elődje idejében fontos "nemleges" döntések születtek: nem kaptuk meg a jogot a labdarúgó-Eb megrendezésére, s elvetettük, hogy Magyarország pályázzon a 2012-es olimpiai játékokra. Ön könnyebb helyzetben van, mint Jánosi György?

- Két megalapozatlan pályázat ügye zárult le. A helyzetem annyiban könnyebb, hogy nem kell annyit foglalkoznom a múlt örökségével, mint Jánosi Györgynek. Szerintem a magyar sportot nem az állítja tartós fejlődési pályára, hogy megrendezünk több ezer milliárd forintért egy nagy világeseményt. Legyen bátorságunk nyugodtan építkezni, nem a kirakatnak dolgozni.

>> A 90-es évek közepén azt mondta, gondolt rá, hogy egyszer miniszterelnök lesz. Most is gondol erre?

- Azt a mondatot akkor úgy fejeztem be: szegény ország, van elég baja nélkülem is.

>> A miniszteri poszt felkészülés is lehet egy még nagyobb feladatra.

- Ha kell, százszor is elmondom, mi nem szeretnék lenni. Az ambícióim világosak: arra vonatkoznak, hogy tartósan modern baloldali politikát folytathassunk, és nyerjünk 2006-ban. Ami meg a posztokat illeti: türelemmel ismételem a nemeket. De persze tudom, hogy ez is a mítosz része.

>> A mítosz hasznot is hozhat.

- Vannak jó és rossz mítoszok. Ez a mítosz célponttá tesz.

>> Célponttá az teszi, hogy szerepet vállal a pártban és a kormányban, elmondja a véleményét, és mindenki a baloldal erős emberének tekinti önt.

- Nem erős, hanem hasznos szeretnék lenni. Olyasvalaki, akiről mások is azt gondolják: legalább annyit hozzátesz az ügyekhez, amennyit vártak tőle.