A török játszma

Valójában a kérdéskörnek - mint a hagymának - sok-sok, egymást fedő rétege van. A legfelsőt jelenti a török tagság költsége: az elmaradott régiók felzárkóztatása és az agrárium finanszírozása. Ez azonban szakértők szerint igazából csinált probléma. Ha igazán muszáj, és ha feszítő politikai prioritások kényszerítenek rá, mindig elő lehet teremteni néhány tucat milliárd eurót. Az is fals, amikor - felemlegetve immár a második "hagymaréteget" - valaki a török munkavállalók millióitól tart. Nos, aki akart, az már réges-régen áttelepült. A továbbiakban az anatóliai paraszt ugyanúgy nem Malmőben fog megélhetést keresni, ahogy a nyírségi munkanélküli sem hajlandó még a Dunántúlra sem menni valami jobb munkalehetőségért.

Fogósabb kérdés a vallási, kulturális különbség. Szakértők azonban megegyeznek abban, hogy részint a török etnikum sokkal inkább hajlik az asszimilációra, mint nem egy arab népcsoport, részint - megint - mindez igazából akkor jelentene csak elviselhetetlen terhet, ha a csatlakozás után hirtelen törökök tízmilliói lepnék el az addigi tagországok társadalmait, s ez a fentiekben említettek miatt aligha várható.

Ahol vészesen valós problémát vethet fel egy majdani - akkorra már nyolcvanmilliós - Törökország EU-tagsága, az az unió működőképessége. Jellemzően éppen az óceánon túl mindmáig láthatóan nem tudtak belegondolni abba, hogy a török EU-tagság nem egyszerűen egy újabb európai szerződést jelentene csak, hanem - az egyik brüsszeli tudósító példájával élve - horderejében majdnem olyan következményekkel járhat az EU-tagok életében, mintha az Egyesült Államok tagállamai sorába emelné Mexikót. Főként, hogy döntéshozásnál Ankara szavazati súlya a leggazdagabb Németországéval lehet egyenlő - miközben az egyik legfajsúlyosabb pénzfelvevő tagállamként ül majd az asztal körül.

Talán még súlyosabb gond, hogy miközben az egész EU léte, logikája a konszenzus- (de legalábbis kompromiszszum-) építés hagyományain alapul, addig a török politikai kultúra - szakértők szerint - ettől ma még gyökeresen eltérő. Követel, amíg tud, ünnepel, ha győzött, gyászol és acsarkodik, ha veszített. Ez a hang sem ismeretlen az uniós döntéshozásban (főként nem a legutóbbi bővítés óta?). De a domináns ma még az előbbi. Ám ha egy meghatározó súlyú EU-hatalom kezd el ilyen végletes alapállásból EU-politizálni, az mindenki mástól is hasonló válaszokat provokálhat. Ennek a vége megkerülhetetlenül az EU-projekt szétverése.

A legfonákabb, hogy mindezzel szemben nem annyira közvetlen kedvező hozadékok állnak (mint azonnali gazdasági prosperitás, forrásnövekedés és hasonlók), hanem potenciális kedvezőtlen hatások kivédése. A Nyugat-ellenes iszlám fundamentalizmus demokratikus államrendet veszélyeztető biztonsági, illetve a gazdasági működőképességet kikezdő energiaellátási fenyegetésének a minimalizálása, de legalábbis távol tartása. Nemcsak Washingtonban hiszik, hogy ha az EU elidegeníti Ankarát, akkor néhány évtizeden (ha ugyan nem néhány éven) belül garantáltan saját határai mentén nézhet szemet mindezekkel a kihívásokkal.

Mindebben a dilemmában alighanem az okozza az egyik legnagyobb fejfájást, hogy másban rejlik a pozitívum, és máshol keletkezik a költség. Nem egymást közvetlenül kompenzáló oldalakról van szó, hanem csak áttételeken mutatható ki az egyiknél hozott áldozat és a valahol máshol keletkező előnyök közötti kapcsolat. Ezért van az, hogy sok múlik azon: ki, mikor, melyik oldalt érzi igazán fontosnak. "Néha egyik héten teljesen törökpárti vagyok, a következő héten meg éppen hogy a lehetséges tagságuktól pánikolok" - jegyezte meg erről egy brüsszeli megfigyelő.

Gyaníthatóan az EU nagy része is így lesz ezzel még évekig. Csak remélni lehet, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése után következő, sokat emlegetett - a majdani tagságig esetlegesen elvezető - tíz-tizenkét év nem csupán kényszerpályákat betonoz majd le valamilyen irányban, hanem jelenségek, adottságok, érzelmek és megítélések tisztulásához is hozzájárul. Egyértelművé téve azt is, vajon elviselhe-tő-e az áldozat, és elegendő előnnyel jár-e az ügy hozadéka. Szükség lesz rá.