Kóka és Sztálin

Ha valaki kiteszi az indexet balra, és egész nap villog, az nemcsak hogy nem baloldali - ahogyan azt Gyurcsány Ferenc helyesen megállapította -, de fel is idegesíti mindazokat, akik körülötte próbálnak közlekedni. Mi ebből a tanulság? Óvakodjunk azoktól, akik egész nap villognak.

Most ez is lesz, vita arról, a jobboldal baloldalibb-e a baloldalnál, hiszen Orbán Viktor balról előz (mondta a miniszterelnök). Holott azok, akik ilyen polémiát provokálnak, tudják, hogy a XXI. században már semmit sem lehet leírni az úgynevezett bal-jobb dichotómia mentén. Ám a gyakorlat ezúttal is másmilyen, választásokat nem politikafilozófiai elméletek alapos kibontásával, hanem jól megválasztott taktikával szokás nyerni.

Innen nézvést kérdéses, célravezető-e a hatalmon lévőknek az ellenzék bírálatára építeni. Évadnyitó beszédében Gyurcsány főként Orbán múltjáról, jelenéről és jövőjéről értekezett - és nem jutott sehová. Ezt már annyiszor leírtuk, hogy kezdünk kételkedni benne: a kormány nem viselkedhet úgy, mintha az ellenzék ellenzéke lenne. Vagy mégis? Végső soron 2002-ben a negatív kampány volt a nyerő, tehát kézenfekvő, hogy a szocialisták ezt ismét megpróbálják.

Lendületesen haladnak ez ügyben. Kóka János miniszternek például - ő elvben SZDSZ-ember, de mi a különbség? - visszakézből sikerült párhuzamot vonnia Joszif Visszarionovics Sztálin és az ellenzéki pártvezér között. Miután pedig lesztálinozta Orbánt, rutinosan - noha csak nemrég váltott politikára - közölte, hogy nem sztálinozta le Orbánt. Várjuk az újabb és újabb referenciaszemélyiségek felbukkanását. A történelemkönyvek vastagok, tessék lapozgatni. (GA)