Schröder, a nagy hajráember

Szerdán a Katrina hurrikán megérkezett a Bundestagba - legalábbis ami a szónoklatok tematikáját illeti. Másképpen mondva: Gerhard Schrödernek ismét sikerült új trükköt találnia a szociáldemokraták népszerűségének feltámasztására. A jövő vasárnapi választás előtt a szövetségi parlament alsóházában elmondott utolsó kancellári beszédében Schröder hevesen ostorozni kezdte az olajtársaságokat, amelyek a hurrikán után keletkezett benzindrágulási félelmeket gátlástalanul kihasználják, és még magasabbra hajtják az árakat. De a német kormány majd jól az orrukra koppint, már nemzetközi fórumokon is fellépett a gaz olajspekulánsok ellen. Schröder azt is saját érdemeként igyekezett feltüntetni, hogy a megújuló energiaforrások aránya a németországi energiafelhasználáson belül a piros-zöld koalíció 1998-as hatalomra kerülése óta megduplázódott.

Ami azt illeti, van is mit fényesíteni az "autókancellár" környezetvédő imázsán, akit eddig úgy ismertek, hogy előszeretettel fényképezteti magát a volán mögött. Ennél jóval többről van azonban most szó: Schröder és az SPD erőteljes hajrába kezdett, és határozottan feljövőben van a kampányhajrában. Az Angela Merkel által vezetett CDU/CSU 42 százalékos támogatottsága ugyan még nagyobb, mint a szocdemek 34 százaléka, de a választások előtti utolsó két hétben a pártpreferenciák változásának tendenciái legalább olyan fontosak, mint a támogatottság nagysága. És a tendenciák a hajrában Schröderéknek látszanak kedvezni.

Már megint. Hasonló volt ugyanis a helyzet három évvel ezelőtt, a 2002-es választási kampány vége felé. Akkor Edmund Stoiber volt a CDU/CSU jelöltje, aki sokáig éppúgy győzelemre állt, mint most az egykor önként az NDK-ba áttelepült hamburgi lelkész gyermekeként felnőtt Merkel. Ám jött az árvíz az Elbán, és Schröder határozott fellépésével fordítani tudott. (Ami annak is volt köszönhető, hogy élesen ellenezni kezdte az akkor még csak tervezett iraki katonai akciót.)

Árvíz volt az idén is, de a bajorországi katasztrófa egyrészt nem volt olyan súlyos, mint a három évvel korábbi kelet-németországi, másrészt a választók előtt is túlságosan nyilvánvaló volt az összefüggés ahhoz, hogy ismét profitálni lehessen belőle. Ami pedig a 2002-ben szintén kifizetődőnek bizonyult Amerika-ellenességet illeti, attól már messze jár az SPD: a Busht nemrégiben élesen kritizáló baden-württembergi szociális minisztert tegnap lemondásra szólította fel egy szocdem vezető.

Az idén többet hozott a konyhára a korábban toronymagasan vezető ellenzék ügyetlenkedése. Sok keletnémet munkanélküli háborodott fel Stoiber rájuk utaló megjegyzésén, amely szerint "nem szabad hagyni, hogy a frusztráltak döntsenek az ország jövőjéről". Aligha segített Paul Kirchhof exalkotmánybíró, Merkel állítólagos pénzügyminiszter-jelöltjének előtérbe nyomulása sem, akinek a 25 százalékos egykulcsos szja-t szorgalmazó elképzeléseitől "Angie"-nek nem sikerült kellően elhatárolódnia. Helmut Kohl egykori pártfogoltja maga is bakizott néhányat, egyszer például a bruttó bérek csökkenését összekeverte a nettó bérek emelkedésével.

A nagy túlélő Schröder mindezek ellenére valószínűleg mégiscsak a korkedvezményes nyugdíjazás útján indult meg az előre hozott választások kikényszerítésével. Az SPD feljövőben van, de még nem eléggé. A most valószínűnek tűnő, kismértékű CDU-győzelem után várhatóan létrejövő patthelyzet nagykoalícióra sarkallhat, amelyben Schrödernek aligha jut szerep. De újabb bravúros kampányhajrája után legalább emelt fővel távozhat.