Mikola országa

A Fidesz alighanem rosszul választott. Az eddig történtek – azaz főként elhangzottak – alapján úgy tűnik, nem szerencsés rutintalan politikust hirtelen egy hatalomra törő párt második emberének megtenni. Mikola István, a miniszterelnök-helyettesi poszt várományosa az elmúlt napokban hibát hibára halmozott, és ez bizonyára így marad a hátralévő két hétben is. Még akkor is, ha legutóbb másmilyen hangon próbált megszólalni, mint azelőtt: egyrészt elnézést kért a szinglik hordáitól, másrészt biztos volt benne, hogy választási csalás nem lesz. Ám nem kizárt, hogy már késő mérsékeltnek lennie.

Négy évvel ezelőtt a szocialisták jelentős részben Kövér Lászlóból éltek és gyarapodtak támogatókban. Az ő mondatait mindazonáltal nem volt elég egy az egyben idézni, le kellett fordítani őket. Ha nem bízunk magunkban, vegyünk egy kötelet, mondta Kövér. Aki nem úgy gondolkodik, mint mi, akassza fel magát – adta Kövér szájába az akkori ellenzék. Mikolához ellenben nem kell tolmács, még ha azzal védekezik is, hogy szövegkörnyezetükből kiragadott gondolatfoszlányokkal operálnak ellenfelei.

Nem kell itt kiragadni semmit, a citátumok pompásan alkalmasak arra, hogy illusztrációk legyenek a köztársaságvédő kampányban. Így aztán retteghet a választópolgár 23 millió román helyett most 5 millió határon túli magyartól, a szinglik megbecstelenítésétől, a technozene betiltásától és úgy általában a gondolatrendőrségtől. Hogy mindez nettó ostobaság? Természetesen – és ezt pontosan tudják mindkét oldalon. De hát nem túlzás századszor is megismételni: a választások kimenetelét nem kizárólag a tudós emberek voksai döntik el. (GA)