Billegő álláspiac
Több mint 26 000 álláshely megszűnését prognosztizálta ez évre a munkaügyi tárca és a kamara, ám ha így folytatódnak a létszámcsökkentések, akkor ez a szám a harmincezret is meghaladhatja. A hatezer fősre taksált kórházi leépítés, a pedagógusok számának apadása jócskán növeli majd az újra elhelyezkedni kívánók számát. A versenyszférában sem várható kevesebb elbocsátás, a Magyar Telekom például június végén dönt a karcsúsítás mértékéről.
A mérlegnek persze két serpenyője van. Az elbocsátások mellett munkahelyteremtéssel járó beruházások is vannak; jó példa erre a Budapest Bank, ahol év végéig 150 új kollégát vesznek fel. Sőt, a munkaerőpiacon most kevesebb az aggasztó jel: a foglalkoztatottság nő, a munkanélküliek száma sem emelkedik. Ez azt mutatja, még képes felszívni a munkaerőpiac az állást vesztettek egy részét.
Az elbocsátások növekvő száma viszont jelzi: sok cég képtelen megbirkózni a megszorító intézkedésekkel. Sőt vannak lázadók, akik keletebbre viszik a gyártósorokat, vagyis viszik a profitot, s itthagyják a munkanélkülieket. Nincs baj, ha az elbocsátó és az épp létszámot bővítő cégek földrajzi helye azonos, ha az elbocsátott képzettsége kapós. Ám mi van, ha nem?
Még több preventív lépésre lenne szükség. A munkaügyi tárca egyéves munkáját végignézve kevés az olyan intézkedés, amely ösztönzően hat a munkaadókra, vagy bevonná a foglalkoztatókat a változásokba.
Miért ne lehetne komoly járulékkedvezményt adni azoknak a cégeknek, amelyek a Lépj egyet előre program tanulóit alkalmazzák? Bár a Start kártyát júliustól több hátrányos helyzetű csoport is igénybe veheti, nem lenne ösztönzőbb, ha a frissen kirúgottak is kiválthatnák, legalább az újra munkába állásukat követő fél évig? Megoldható lenne, hogy az egészségügyi dolgozók mobilitását ösztönző pályázatot kiterjesszék más szektorokra? Ötlet van, értő fül akad-e?
