Varsó Amerika farvizén

Az elmúlt napokban több bejelentés és politikai hideg zuhany is érte a varsói kormányt. Az első az Európa Tanács részéről, amely a Marty-jelentés alapján nem kevesebbet ró a lengyel vezetés szemére, mint hogy a korábbi lengyel államelnök tudtával és beleegyezésével titkos CIA-börtönt tartottak fenn Lengyelországban. Ezt követően a Vlagyimir Putyin elnök által Washingtonnak az Európába telepíteni tervezett rakétavédelmi rendszer kapcsán tett ajánlata (ti. hogy használják közösen az azerbajdzsáni radart az iráni rakétákkal szemben) váltott ki olyan görbülő szájú írásokat a vezető lengyel lapokban, mintha az orosz medve kivette volna Varsó kezéből az amerikai rakétavédelmi rendszer mézescsuprát. Végül Brüsszel is jelezte nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy Varsó láthatóan továbbra is lelkesen hegyezi botját, amelyet az alkotmányszerződés kérdését továbblendítő európai bicikli kerekeinek küllői közé kíván dugni.

A bejelentések kapcsán a politikai kommentátorok egy része Lengyelország nemzetközi elszigetelődésének a veszélyére hívja fel a figyelmet, és arra biztatja a varsói kormányt, hogy tegyen végre valamit ez ellen. A kérdés persze az, hogy a Kaczynski ikrek is így értékelik-e az eseményeket, s hajlandók-e bizonyos kompromisszumokra. A titkos CIA-börtönök ügye kapcsán például legalább egy vizsgálóbizottság felállítására, annak ellenére, hogy a Marty-jelentés csak feltételezéseket tartalmaz, de konkrét bizonyítékot nem szolgáltat a börtönök tényleges létére vonatkozóan. A Putyin-javaslattal öszszefüggésben annak belátására, hogy bizony olykor vannak ügyek, amelyeket a nagyhatalmak a kisebb államok feje fölött beszélnek meg, s hogy nem feltétlenül lengyelellenesek azok az európai államok, amelyeket lelkesít, hogy Washingtonban üdvözölték és vizsgálatra alkalmasnak tartják Moszkva javaslatait. Végül az alkotmányszerződés kapcsán annak tudomásulvételére, hogy Lengyelország magára maradásáról e kérdésben leginkább az a varsói politika tehet, amely ezúttal látszólag mindent egy lapra (ti. az EU-n belüli szavazási rend megváltoztatásának az ügyére) tett fel, csaknem teljesen elzárva maga elől is az arcvesztés nélküli visszavonulás lehetőségét.

Magam látok azonban egy további problémát is, ha tetszik, egy olyan, Lengyelországot érintő potenciális veszélyt, amelyről megítélésem szerint a lengyel külpolitikának már most el kellene töprengenie. Jelesül az USA külpolitikájának meglehetősen látványosan érlelődő változására gondolok. Az amerikai vitákból ugyanis már ma sem túl bonyolult dolog kiolvasni azt, hogy a jelenlegi adminisztráció külpolitikájával lassan már a republikánusok többsége is szívesen szakítana (legfeljebb azt nem tudja még, hogyan), nem is beszélve a demokratákról. Ez a változás pedig több olyan kérdést is lényegesen érint (pl. Irak ügye), illetve érinthet majd (pl. rakétavédelem), amelyben Varsó meglehetősen erősen elkötelezte magát George W. Bush politikája mellett. Mármost, bármennyire is tisztelem a lengyelek eltökélt atlantizmusát, azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy az új washingtoni politika Varsón keresztül szökken majd szárba. S látva azt az ideges ingerültséget, amelyet a CIA-börtönök ügye, a rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatos putyini bejelentés, illetve az alkotmányszerződéshez való lengyel viszony kritikája okozott, bevallom, kicsit félek, hogy a jelenlegi lengyel vezetés az amerikai külpolitika változását is egyfajta cserbenhagyásként fogja megélni. A kör ilyetén való bezárulása rossz lenne Lengyelországnak, de Európának is.

Mint említettem, nincs azzal semmi baj, hogy a lengyel külpolitika csónakja évek óta Amerika farvizén halad. De Varsónak azt is tudnia kell, hogy a nagyobb hajók olykor-olykor irányt váltanak, az őket követő csónakok pedig ilyenkor könnyen felborulhatnak.

A szerző biztonságpolitikai szakértő