Adóalku

A hét végi koalíciós megállapodás vállalkozásokat érintő részeit olvasva úgy tűnik, meghallgatásra találtak azok a javaslatok, amelyeket az érintett szakmai szervezetek, kamarák és lapunk is régóta fontosnak tart. Ha jövőre még nem is kezdődik átfogó adóreform, számos olyan lépést tartalmaz a határidőket és felelősöket megnevező dokumentum, amelyek egyszerűsítik, könnyítik az üzleti szereplők életét. Ha valami bosszantó, az csupán az, hogy ezeket az intézkedéseket miért csak most lépi meg a kormányzat. Az adórendszer és -bevallás egyszerűsítése, a visszaélésekkel szembeni hatékonyabb fellépés, az ügyintézés gördülékenyebbé tétele, a kkv-k és a kutatás-fejlesztés ösztönzése mind-mind olyan terület, ahol kockázat nincs, a versenyképességet viszont egyértelműen javíthatja a beavatkozás.

Nagyobb meglepetést talán csak az okozott, hogy végre eldőlt: jövőre mégis bevezetik az értékalapú ingatlanadót. Bár ez szerepel a konvergenciatervben és a közgazdászok szerint is kívánatos vagyoni típusú adózás irányába való elmozdulást jelenti, úgy tűnt, a szocialisták nyomására a kormány mégis eláll a bevezetésétől, látván a vártnál kedvezőbb költségvetési helyzetet és a rekordmélységbe csúszó népszerűségi mutatókat. A mostani megoldás amolyan igazi politikai kompromisszum: a – többségében ellenzéki – önkormányzatokra bízza kivetését és beszedését, és egy központi útmutatás alapján csupán a jelenleg is hatályos adónemeket vonná össze.

A részletek kidolgozása – különösen az ingatlanadó vagy az adójóváírás kapcsán – tartogathat még izgalmakat erre az évre is, a nagyobb horderejű változásokra azonban a mostani megállapodás nyomán csak 2009-től lehet számítani. Így most csak annyit lehet megállapítani, hogy az adórendszer átalakítása a helyes irányba látszik elmozdulni, de hogy ez meddig tart és mire lesz elég, azt ma még nem tudjuk.