Mire elég a lendület?
Jó hír, hogy az európai vállalatvezetők most az eddiginél is kedvezőbbnek tartják a gazdasági helyzetet. Még jobb, hogy az előttünk álló tizenkét hónaphoz is vérmes reményeket fűznek. Az unió gazdasága száguld, a beruházások rég nem látott szinten vannak, a munkanélküliség csökken. A konjunktúra áldásaiból szinte minden ágazat és a legtöbb vállalat részesül.
Európa erősödéséből azonban nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Túlzás például abban reménykedni, hogy ha most jobban száguld az öreg kontinens gazdasága, mint az Egyesült Államoké, akkor megfordulhat a két gazdasági blokk erőviszonya, hiszen jövőre várhatóan ismét megfordul a növekedési sorrend. Még inkább óvatosságra int, ha a hosszú távú kilátások szempontjából kulcsfontosságú demográfiai folyamatokat tekintjük. Az Egyesült Államokban évről évre számottevően nő a népesség, míg Európa legtöbb országa nagyjából stagnál. Ez a munkaerő-ellátás jövőjét ugyanúgy beárnyékolja, mint a társadalombiztosítási és az egészségügyi ellátórendszerekét.
Ebből persze nem az a tanulság, hogy le kell becsülni az európai konjunktúra értékét. Inkább az, amit Brüsszel és a piaci elemzők egybehangzóan szorgalmaznak: a kedvező makrogazdasági helyzetet azoknak a szerkezeti reformoknak a véghezvitelére kell felhasználni, amelyek hosszú távon is biztosítják Európa versenyképességét. A nagy ellátórendszerek, a munkaerőpiacok, a monopolviszonyoktól még nem teljesen megtisztított infrastruktúra- és közüzemi szolgáltatások átalakítását egyetlen EU-tagországban sem szabad elkenni. S ha ebből a szempontból nézzük az Economist Intelligence Unit tegnap kiadott elemzését, amely szűkebb térségünkben kiváló konjunktúrát, ámde gyenge kormányokat lát, legalábbis kétséges, hogy sikerül-e kihasználni a most kínálkozó, kedvező alkalmat a szükséges reformokra.
