Adólomtalanítás

Rossz mederben folyik az adóvita. Miközben a kormánypártok csak arról vitatkoznak, hogyan költsék el a tehercsökkentésre jövőre szánt 200-300 milliárd forintot, a tavaly nyári koalíciós megállapodás óta szinte teljesen feledésbe merült az a kezdeményezés, ami nem kerülne pénzbe, viszont drámai módon javítaná az adózási környezetet: az egyszerűsítés.

Tanulságos volt például meghallgatni azt a rádióműsort, amelyben egy adószakértő egy órán keresztül magyarázta az idei évtől kiterjesztett fordított adózás okozta káoszt. A visszaélések ellen hozott jogszabály olyan bonyolultra és homályosra sikerült, hogy adózó legyen a talpán, aki képes azt betartani. Könyvelők hosszasan tudnák sorolni a rémtörténeteket az újabb és újabb érthetetlen és betarthatatlan előírásokról, amelyek felemésztik a vállalkozók energiáját, idejét és kedvét.

Gyurcsány Ferenc tegnapi javaslataiban csak halvány jelek utaltak a rendszer áramvonalasítására. Ki vitatná például, hogy a foglalkoztatásban fontos szerepet játszó kis- és középvállalkozások terheit csökkenteni kell. Azzal azonban, hogy újabb csoport kedvezményezését építik a rendszerbe, borítékolható a még bonyolultabb szabályok és az ügyeskedők megjelenése. A jelenlegi adórendszer hemzseg a hasonló, „célzott” megoldásoktól, amelyek végeredményben kontraproduktívvá tehetik a mégoly méltányosnak és indokoltnak tartott kivételezéseket is.

Félő, hogy a most „elköltendő” százmilliárdoknak önmagukban nem lesz érdemi hatásuk a gazdasági növekedés ösztönzésére és a munkahelyteremtésre, ha a kormány nem lát hozzá azonnal a túlbonyolított adórendszer radikális egyszerűsítéséhez. Ezért azt javaslom, kezdje a munkát egy alapos lomtalanítással: dobja ki végre az évek során felgyűlt felesleges kacatokat, amelyek csak útban vannak. Apró munka, de meglepődnénk, mennyi tér szabadul fel...