Alku

Kamatemelés helyett sáveltörlés – röviden így összegezhető a monetáris tanács tegnapi döntése, amelynek második feléhez a kormány egyetértésére is szükség volt. Szakértők és maga az MNB is már régóta szorgalmazták a forint szabad lebegtetését, ami növeli a jegybank eszközfüggetlenségét és elkerülhetővé teszi az olyan helyzeteket, amikor az inflációs cél elérése konfliktusba kerül az árfolyamsáv megvédésével. Az ellenzők és a kormány ugyanakkor attól tartottak, hogy egy ilyen lépés túlzottan megerősítené a nemzeti fizetőeszközt, és indokolatlanul megnövelné az árfolyam ingadozását.

Úgy tűnik, most – a 2003-as sáveltolással ellentétben – jó kompromisszum született. A nemzetközi piacokon kialakult bizonytalanság és a kockázatkerülő magatartás miatt a forint az utóbbi időben messzebb került az erős sávszéltől, s ez mérsékelte a kormány félelmét az árfolyam túlzott megerősödésétől. Kapóra jött az is, hogy megfordult a befektetők várakozása: míg egy-két hónappal ezelőtt még egy majdani kamatcsökkentés időzítésén vitatkoztak, a múlt héten már a várható emelés mértékéről. A jegybank így „meg tudta édesíteni” a közös döntést a lebegtetéstől eddig elég mereven elzárkózó kormány számára azzal, hogy tartózkodott az alapkamat emelésétől, jóllehet a szintén tegnap közzétett inflációs jelentés ugyancsak alátámasztaná a szigorítást. Ezzel ráadásul nem kockáztatta a hitelességét, hiszen joggal bízhatott a sáveltörlés forinterősítő (inflációmérséklő) hatásában, Simor András jegybankelnök pedig jelezte: szükség esetén az MNB kész emelni.

Mindezek fényében utólag érthetővé válik az az információhiány, amely régóta nem tapasztalt tanácstalanságot okozott az elemzők körében a tegnapi kamatdöntés előtt. Mostantól azonban még fontosabb, hogy a jegybank kiszámítható és következetes üzeneteket küldjön a piacnak. Mert mától nemcsak a mozgástere, de a felelőssége is megnőtt.