Furcsa áramlat
Politikusaink látszólag felismerték azokat az előnyöket, amelyek a minél több gázimport-betáplálásból fakadnak. Valójában azonban közel két éve szembeállítják és csatározásaik eszközéül használják a két tervezett vezetékberuházást. Persze nyilvánvalóan más-más nemzeti és vállalati érdekek szólnak a Déli Áramlat, illetve a Nabucco mellett. Ettől azonban nem sürgős választanunk közülük, csak mert egyes hazai és külföldi érdekcsoportok ezt sugalmazzák. Két vasat tart a tűzben Bulgária és Ausztria is.
Mégsem puszta kötekedés, ami kedden és szerdán a Déli Áramlat projektje mára tervezett moszkvai, kormányközi megállapodásának aláírása kapcsán elhangzott. Az MDF és az SZDSZ is csak azzal a feltétellel támogatta az egyezményt, ha a kormány egyúttal fenntartja a Nabucco projektje melletti elkötelezettségét. A Fidesz parlamenti jóváhagyást is szükségesnek tartott az óriásberuházáshoz. A fél ország szívesen beleolvasott volna a megállapodás tervezetébe is. Mire az izgalom?
Talán mert furcsán alakult ez a történet. Két éve a Mol–Gazprom páros vegyes vállalata kezdte meg a projekt előkészítését. Ám időközben annyira stratégiai fontosságúvá ért a beruházás, hogy kihagyták a tárgyalásokból a magyar magáncéget, majd hétfőn szépen ki is pottyantották a projektből. Helyette egy új állami gázipari vállalat, talán egy MFB-leány száll be 50 százalékkal a magyarországi vezeték- és tárolóberuházásba. Egy olyan cég, amilyenre korábban azt mondta az ország vezetése: piacgazdaságban nincs rá szükség. Tegnap a parlamentben kiderült, hogy mégis, különben hogyan tehetné rá az állam a kezét a várt haszonra? (Nem pont így fogalmaztak.)
A Molnak persze marad elfoglaltsága, a Nabucco projektje. Ennél még nem tart ott az előkészítés, hogy mérlegelni kelljen, ki tegye zsebre a majdani hasznot.
