Adóreform, itt?

A parlament tegnap szép csendben gyakorlatilag ad acta tette az ingatlanadót. Igazából már ősszel is erre készült, de akkor – különféle malőrök miatt – nem jött össze a szükséges többség. Pedig az eredeti tervek becsvágyók voltak: fizessen minden ingatlantulajdonos értékarányosan és kötelezően. A kormány az adó tervét az uniós konvergenciaprogramba is beírta. Azt is tervezték, hogy az abból befolyó összeggel egyéb közterheket csökkentenek, például a munkavégzéshez kapcsolódó adókat, járulékokat. Hiszen a munka túl van adóztatva. Ebben mindenki egyetértett.

Ezután a szokásos történet következik. Mindenki elmondta, mit miért nem lehet, mi miért rossz. Nincs rendes ingatlan-nyilvántartás, az értékbecslés – ha kötelezően kirendelt becsüs jönne – a korrupció melegágya volna. Ingyen jutottak sokan, de kényszerből állami lakáshoz, képtelen lenne az adót kigazdálkodni a nyugdíjas, a munkanélküli, a rokkant, a nagycsaládos stb. stb. stb.

Az önkormányzatok – elvben az ingatlanadó haszonélvezői – megrettentek. Minek a sok hercehurca, népszerűtlen intézkedés? Egyszerűbb kivetni az ugyan kevesebbet hozó, de egyben igazságtalan – mert átlagoló – négyzetméter-alapú építményadót, így – legalábbis erről az oldalról – nincs veszélyben az esetleges újraválasztás.

A politikusok részéről is csak úgy záporoztak az ellenérvek. Maroknyi ember kivételével senki sem törte az eszét egy elfogadható változaton, inkább a tervek megtorpedózásán munkálkodtak. Végül a kormány is megtört. Igaz, a módosított törvény nyitva hagyja a kiskaput, elvben választható lenne az új típusú ingatlanadózás, de ki fogja bevezetni?

Nyilván a jövőben is sokan megállapítják, hogy a munkát terhelő adók magasak, mások pedig széttárják a kezüket: tudjuk, de az adócsökkentésnek nincs meg az ellentétele. Közben pedig lassan Burundi mögé csúszunk a versenyképességi ranglistán.