Akarják a Balkánt

A szerb parlamentnek napokon belül kellett volna szavaznia Vojislav Kostunica távozó miniszterelnök indítványáról, amely Koszovó elismerése miatt az EU-val fenntartott kapcsolatok megszakításával fenyeget. A szombaton lemondott belgrádi kabinet ugyan leszavazta az indítványt, ám a törvényhozásban a nacionalista voksokkal alighanem átmenne az ultimátum. Lesz miről tanakodniuk mai ülésükön az uniós külügyminisztereknek.

Eközben a NATO-ban három nyugat-balkáni ország meghívása körül alakult ki feszült helyzet. Görögország nem hajlandó a „névbitorló” Macedónia felvételének támogatására, és miután Albániáért sem lelkesedik mindenki, egyedül Horvátország tagsága tűnik sima ügynek.

A Balkánon a helyzet látszólag változatlan: a Nyugat nem tud mit kezdeni az egymással torzsalkodó népekkel és a szétaprózódó államocskákkal. Széle-sebb perspektívából nézve azonban el kell ismernünk, hogy Európa „puskaporos hordója” lassan betagozódik a nyugati struktúrákba. Nem tudjuk, bekövetkezik-e Koszovó megosztása, s a görögök megbékülnek-e szomszédjuk nevével, de kétségtelen, hogy az üzleti érdekek sem engedik a vákuum állandósulását Európa e részén. Ezért került elérhető közelségbe Horvátország EU-tagsága, ezért nyújtózkodik a NATO is a térség országai után, és ezért ígér Brüsszel nagy előcsatlakozási segélyt a tagságtól egyelőre meszsze lévő jugoszláv utódállamoknak. TG