Március 10.

Mindkét oldal elemében van: újra lehet kampányolni. A Fidesz-elnök megint látszik, nem szótlanul ül a parlamentben, vagy éppen kivonul az ülésteremből, hanem járja az országot, keményen bírálja a kormányt, negatív kampánnyal – ezer forint lesz a vizitdíj, ha megmarad – operál, s nem igyekszik kerülni a populista elemeket sem. Orbán Viktor saját magáról, pártjáról csak pozitív üzeneteket ad, azaz majd mindent megold (kerüli a miként kibontását), ha úgy alakul; illetve a párt soraiban hemzsegnek a jobbnál jobb vezető politikusok. Gyurcsány Ferenc is rég volt ennyire elemében, de hát „lételeme” a kampány. A miniszterelnök is teszi a dolgát, azt üzeni, hogy „március 9-e után 10-e lesz”, azaz a kormány a helyén van, keményen dolgozik, tud változtatni, alternatívákat, párbeszédet, polgárosodást kínál a választóknak.

Míg szerinte az ellenzék kicsinyes politikát folytat a vizitdíj, a tandíj ellen korteskedve, a kabinet távlati ügyeket karol fel: a gázkiszolgáltatottság csökkentése, az adórendszer átalakítása, a privatizáció „népivé” tétele. A kispártok közül csak az SZDSZ szállt be a ringbe, úgy, hogy közben Kóka Jánost majdnem ki is ütötték. A liberális párt karakteres korteskedést épített a népszavazásra, saját táborának játszik, de „porszem került a gépezetbe”: legitim-e a pártelnök. Március 9-e után 10-e lesz, ez tény, de azt nem tudjuk, melyik erőnek mit hoz a másnap, kinek és mit kell majd változtatni a stratégiáján. TE