A nemzetközi vendégéjszaka-statisztikák milliárdos szinteken vannak Világkereskedelmi Szerveztet (WTO) adatai szerint, és a válság ellenére az elmúlt években is növekedést mutattak. A nemzetközi volumenből egyre jelentősebb részt hasítanak ki a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína), vagyis a nemzetközi turisztikai súlypontok fokozatosan eltolódnak Európából és Észak-Amerikából ezen országok irányába.
A nemzetközi szállodaláncok különös figyelmet fordítanak a BRIC-országokban felállított fejlesztési központjaikra, mivel ezeket az országokat a fejlődés fókuszpontjainak vélik. Ám számos olyan kockázattal is számolniuk kell, ami a világ fejlettebb részén kevésbé jellemző. Ilyen például a gazdasági és politikai berendezkedés, a kulturális, vallási, etnikai, szociális elégedetlenség és fanatizmus megnyilvánulásai. Nem elhanyagolható kockázat az általános közegészségügyi, higiéniai állapotok alacsony színvonala, a közbiztonság helyzete, a korrupciós mutatók és tendenciák, a fejlesztési és szabályozói környezet bizonytalanságai, vagy a piacra lépés korlátai. Nehézséget jelentenek az adózási és egyéb makro- és mikrokörnyezeti hatások, valamint az általános és turizmus-specifikus infrastruktúra fejlettségi – vagy éppen fejletlenségi – szintje.
A felsorolás tetszés szerint folytatható, de alapvetően a fenti okok miatt nem látjuk ezekben az országokban fejlesztők tömegeit a piacok viszonylagos alulkínált szintje ellenére sem. Mindezen tényezők negatív hatásait az egyenlet másik oldalán a busásan jövedelmező, gyakran politikai kapcsolatrendszereken nyugvó piaci vagy állami-oligarchikus lehetőségek gyors és kíméletlen kiaknázása, a fejlett országokban megszokotthoz képest jelentősen rövidebb megtérülési idők, az általánosságban alacsonyabb fejlesztési, fenntartási és humán költségek, tehát a gyorsabb profitlehetőségek ellensúlyozzák. Végül mégis megéri?
Szocsi igen jó példa erre. Itt pár évvel ezelőtt a várost egyetlen, irányonként egysávos út szelte át, egész napos, hatalmas dugókkal. A repülőtér minimális kapacitással bírt, inkább egy vasúti pályaudvarra hasonlított, a belvárosban lehetetlenség volt parkolni. Fürdőzésre igazán kellemes partszakaszt, strandot találni szintén nem lehetett. Az elmúlt években azonban, a téli olimpiára való felkészülés jegyében az eredetileg tervezett költség kétszereséért egy komplett városi és olimpiai infrastruktúrát hoztak létre. Utak, vasút, megállók, parkolók, gigantikus sportlétesítmények épültek, fix és elbontható verziókban, még a hegyeket is megregulázták a Téli Plimpia vendéglátói, hiszen a korábbi pár kilométer hosszú lejtőket mintegy 132 kilométeres nemzetközi szintű pályarendszerré fejlesztették.
De mi lesz a folytatásban? Lesz vendég a több ezer szállodai szobában a nagyon rövid és bizonytalan téli szezon után is? Bizonyára lesznek rendezvények, konferenciák, turistacsoportok. A nemzetközi szállodaláncok kiterjedt törzsutas- és hűségprogramjaik révén törekedni fognak arra, hogy új, eddig Szocsiról nem hallott vendégköröket is megszólítsanak, és a régiót nem csak a belföldi piacból élő desztinációvá emeljék. De valójában nem ezek az igazi kockázatok.
A fejlesztési és üzemeltetési kockázat makroszinten is jelentkezik, illetve Ukrajna és Grúzia kapcsán máris jelentkezett. Oroszország a régió meghatározó politikai és gazdasági hatalma, amely jelentős katonai erővel párosul. Az Ukrajnában az elmúlt hetekben tapasztalt politikai és katonai feszültség éppúgy rávilágítanak az igazi kockázatokra, mint az éppen a Pekingben rendezett, 2008-as nyári olimpiai játékok ideje alatt kirobbant fegyveres konfliktus Oroszország és Grúzia között. Ezek sajnos jó példái annak, hogy ez a régió még mindig hordoz magában olyan típusú kockázatokat, amelyek a világ nyugati, demokratikusabb, politikailag konszolidáltabb felén nem, vagy kevésbé vannak jelen.
A turizmus fejlődésének alapfeltétele a (köz)biztonság és a stabilitás, erre Svájc kitűnő példa. A Szocsiba 2014 nyarára tervezett G8-as csúcstalálkozót, amelynek sok esetben Davos a házigazdája, azonnal lemondták a nagyhatalmak, ezzel az egyetlen döntéssel dollármilliós veszteségeket okozva a szektor szereplőinek. A hetekben sorra jelentek meg azok az elemzések, amelyek arról szólnak, hogy miként és milyen mértékben lassul le vagy torpan meg a mintegy 110 nemzetközi szállodaprojekt Oroszországban. És a többi érintett országot, régiót még nem is említettük. A Krím-félsziget Oroszországhoz csatlakozott, így kivált Ukrajnából. A válság terjedése és bizonytalan kimenetele további kockázatokat és veszteségeket eredményez rövid-, közép- és hosszútávon egyaránt.
Felmerül a kérdés: lesz-e Szocsi valaha Davos? A felvetés önmagában torz, de a kérdés mélyére tekintve a konklúziók mégis olyan formában rajzolódnak ki, amelyek a szállodaipari szereplőket önmérsékletre és további türelemre intik. Az ingatlan- és turisztikai fejlesztői aktivitást továbbra is jelentős kockázatok kísérik a világ keleti tájain, amelyet a fejlesztőknek, tulajdonosoknak és üzemeltetőknek pontosan fel kell mérniük, hiszen a kockázatok nem tűntek el Keleten.
