Mit tartogat a 2020-as év?

A 2020-as esztendőre elmondható, hogy a piacok által legfontosabbnak tartott politikai kockázatok csökkentek. Határozott irányt várhatunk Brexit-ügyben, az Egyesült Államok és Kína pedig a napokban aláírt egy úgynevezett első fázisú kereskedelmi megállapodást, amely az első érdemi lépés a feszültség oldására és egy átfogó megállapodás előkészítésére.

Ahogy már az év első napjaiban is láthattuk, továbbra is velünk maradnak egyes geopolitikai feszültségek, és a megszokott ütközőzónákban adódhatnak összetűzések is.

A nagy jegybankok monetáris politikájában 2020-ban sem látszik jelentős fordulat. Ebben rendszerszintű kockázat rejlik, hiszen egy nagyobb negatív sokk esetén a jegybankok fegyvertelenné válhatnak, ugyanis az eszköztárukat már kimerítették. Sokk hiányában azonban minden adott ahhoz, hogy az alacsony kamatokkal támogatott gazdaságban az idén is folytatódjon az eszközárak emelkedése.

Az euró-dollár árfolyam 2019-ben egy 6 százalékos sávban mozgott, amire az euró fennállása óta nem volt példa, 2020-ban azonban a volatilitás visszatérésére számíthatunk. A rendezett Brexit és a kereskedelmi háború enyhülése visszahozhatják a kockázati étvágyat a piacokra, és kedvező hatással lehetnek a világkereskedelemre, ami az exportvezérelt Európának is kedvezne, tehát a folyamatnak az euró is nyertese lehet. Ha a Fed folytatja a kamatcsökkentéseket, vagy legalábbis nem szigorít, az a dollár gyengülését okozhatja. Az eddig vázolt elképzeléseket azonban keresztülhúzná az olasz költségvetési problémák eszkalálódása, amelynek előjeleit 2018-ban már láthattuk, és tapasztalhattuk, milyen heves mozgásokat okozott a piacokon.

A magyar gazdaság jó teljesítménye, a folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozott egyenlege, az alacsony devizahitel-állomány, a lakossági állampapírok egyre nagyobb részaránya mind olyan tényezők, amelyek stabilitást adnak a forintnak, sőt akár erősíthetik is. Azonban a lakossági állampapírokon kívül elérhető forintkamatok nagyon alacsonyak, ezekhez 2019-ben már 3,4 százalékos infláció társult, azaz negatív reálkamat van. Szintén a forint ellen szól az uniós források zsugorodása, amelyek az elmúlt hét évben jó hátszelet biztosítottak a gazdaságnak. Ebben a koordináta-rendszerben a forint folytatódó lassú leértékelődésére számíthatunk, és 2020-ban újabb euró-forint árfolyamcsúcsot is láthatunk, valamint az „egyensúlyi” kereskedési sáv is feljebb tolódhat. A 3 százalékos inflációs cél körül plusz-mínusz 1 százalékos tűrési sávot alkalmazó jegybanktól csak egy olyan forgatókönyv esetén számíthatunk monetáris szigorításra, amikor markánsan és tartósan 4 százalék fölé gyorsul az infláció.

Az elmúlt tíz év bikapiacának nyertese az Egyesült Államok részvénypiaca, ahol a vállalati profitok növekedése mellett a sajátrészvény-visszavásárlások is hajtották az árfolyamokat. A jövőben azonban nagyobb hangsúly kerülhet az értékeltségi szintekre, és ez inkább az elmúlt tíz évben alulteljesítő európai börzéknek kedvezhet. Egy javuló európai makrokörnyezet reménye és az említett változások (a többéves Brexit-probléma megoldása, megállapodás Kína és az USA között) azt mutatják, hogy az olló szűkebbre záródása várható az S&P 500 és a Stoxx Europe 600 index között. Érdemes külön szót ejteni a görög eszközökről: az államcsőddel járó gazdasági összeomlásból lassú talpra állás kezdődött, és tavaly 50 százalékot emelkedett az athéni tőzsde, ami a korábbi csúcsoktól még mindig messze elmarad.

Az idei esztendő talán legnagyobb kérdése, hogy kap-e újabb négy évre szóló megbízást a választóktól Donald Trump. A regnáló amerikai elnök hivatali ideje alatt alaposan felforgatta a világpolitikát. Számos felvállalt konfliktusa mellett láthattuk, hogy kiemelten figyeli a tőzsdei árfolyammozgásokat, és a dollár árfolyamáról is határozott véleménye van. Elnöksége első három évében egyébként 16 ezermilliárdról 19 ezermilliárd dollárra nőtt az USA államadóssága. Az adósság növekedése gyorsuló ütemű, és ha a republikánus–demokrata párharc kiéleződik, akkor az Egyesült Államok fegyelmezetlen fiskális helyzetére is több figyelem irányulhat, ez pedig piaci turbulenciákat okozhat. Más vélemények szerint a költségvetés egyensúlya továbbra sem kap megfelelő figyelmet, és folytatódhat az adósságállomány robbanásszerű növekedése, ami pedig dollárgyengítő hatású.