A szombaton véget ért sevillai EU-csúcs bővítéssel és bevándorlással foglalkozó témái mögött kissé háttérbe szorult a közvélemény érdeklődésében egy olyan javaslat zátonyra futása, amely a kis tagállamok (így hamarosan Magyarország) számára alighanem veszélyes precedenst teremtett volna. Arról az elnökségi előterjesztésről van szó, amely többségi szavazási rendet léptetett volna életbe az állam- és kormányfők csúcstalálkozóin.
Noha a spanyol elnökség javaslata csupán a csúcstalálkozókon elfogadandó irányelvek és útmutatás jellegű megállapítások megfogalmazására vonatkozott volna, a tényleges döntésekre és határozathozatalra nem, a gyakorlatban a kis tagországok érdekérvényesítő képességének korlátozásához vezetett volna.
Hagyjuk most, hogy ilyen jellegű intézményi javaslatokat finoman szólva nem elegáns egy csúcsértekezlet elé terjeszteni akkor, amikor február óta ülésezik az unió jövőjével foglalkozó, a kormányokon kívül szélesebb társadalmi csoportokat is képviselő konvent (és amikor a konventtel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kifogás éppen köz- és elismertségének hiánya). Sokkal aggasztóbb, hogy a jelek szerint egyes nagy tagországok elképzelhetőnek tartják az unió egyik legfontosabb alapelvének, az államok egyenrangúságának háttérbe szorítását.
A többségi szavazás bevezetése a csúcsokon (még ha csupán korlátozott formában is) a gyakorlatban azt jelentené ugyanis, hogy az unió ismét visszafelé tesz egy lépést attól az elvtől, ami megalakulása óta egyik legnagyszerűbb vívmánya volt: a kis tagállamok kedvező megkülönböztetésétől. Szerencsére Sevillában a franciákkal az élen számos tagország kiállt amellett, hogy az EU nemcsak a népek, hanem az államok uniója is. (UGy)
