Az OPEC tagok és a vele szövetséges államok (együtt OPEC+) július 18-án, több mint két héttel az eredetileg kitűzött tanácskozás után, megegyeztek a legfontosabb olajipari kérdésekről. Egyrészt a korábban kiszivárgott híreknek megfelelően az OPEC+ augusztustól decemberig havi 400 ezer hordó/napi mértékben növeli kínálatát. A kartell a mostani politikáját – vagyis a havi online tanácskozást és a termelés finomhangolását – 2022. év végéig szeretné fenntartani a jelenlegi egyezség alapján. Másrészt sikerült megállapodni a jövő májustól életbe lépő új termelési kvótákról is.

Az Egyesült Arab Emirátusok tiltakozott leginkább a mostani keretrendszer ellen, végül termelését 3,16 millió hordó/napról 3,5 millió hordó/napra emelheti, de további 4 ország is nagyobb teret kapott a kartelltől. Ez így összesen 1,6 millió hordó együttes pluszt jelent.

A megegyezés nyugtathatja a piacokat is.

  • Egyrészt kiszámíthatóvá válik az OPEC oldaláról a nyersolajkínálat, legalább is az idei évre vonatkozóan.
  • Másrészt ha ideiglenesen is, de a belső viták is megoldódtak azáltal, hogy az Emirátusok nagyobb teret kap.

Ezzel persze a gazdasági és politikai konfliktus nincs megoldva, ez inkább egyfajta tűzszünet Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok között. Viszont jól mutatja azt, hogy ha adott a közös cél és a tét nagy, akkor ezek az országok is képesek rövidtávon sutba vágni érdekellentéteiket.

A nyersolaj ára a megegyezés követően esett, de ez inkább az újabb Covid-járvány miatti félelemnek tudható be, mintsem a megállapodásnak. Azt gondolom, hogy

a termelők és a fogyasztók számára is elfogadható lenne a 70-80 dolláros olajárszint.

Ez egyensúlyba tartaná a legnagyobb arab termelő országok költségvetéseit, és a felhasználók számára is elviselhető árakat jelentene. Az OPEC ezen a szinten szeretné tartani a jegyzéseket – ennél drágább kőolaj bár növelné a bevételeket, de negatívan hatna a keresletre és jelentős ösztönzést adna az OPEC-en kívüli termelőknek, hogy bővítsék kapacitásaikat. Alacsonyabb árak pedig fájnának a kartelltagoknak, melyek továbbra is nagyrészt az olajbevételeikre támaszkodva tartják életben gazdaságaikat. A fő kérdés persze, hogy fennmarad-e a kereslet további növekedése, és a fogyasztás jövőre eléri-e a 2019-es szintet.