Védtelen gazdák

A Rzeczpospolita brüsszeli tudósítójának beszámolója szerint Jerzy Plewa lengyel agrárminiszter-helyettes igyekezett meggyőzni az Európai Bizottságot: indokolatlanul félnek a nyugat-európai gazdák attól, hogy mihelyt Lengyelország belép az EU-ba, rögtön elárasztja az uniós piacokat az olcsó lengyel élelmiszer. A miniszterhelyettes által a bizottság elé terjesztett jelentés adatokkal alátámasztva bizonyította, hogy Lengyelországban sok élelmiszer (gabona, sertéshús) ára már most eléri az uniós árszintet. A nagy tömegű árubeözönléstől pedig már csak azért sem kell tartaniuk a nyugat-európaiaknak, mert a belépés után Lengyelországban kontingentálni fogják a termelést marhahúsból, gabonából, tejből, olajnövényekből. Az még külön csökkenti majd a lengyel gazdák versenyképességét az uniós piacokon, hogy a termelési eszközökért is jóval többet kell fizetniük az unión belül, mint most.
A jelentés szerzői szerint mindebből az következik, hogy a lengyel gazdák a belépéskor nem tudják megállni a helyüket az uniós szabad versenyben, ha nem kapják meg Brüsszeltől azonnal és egészében a Plewa által évi 2,8 és 4 milliárd euró között becsült (de legalább 2-3 milliárdos) agrártámogatást. Az ebből támogatott lengyel gazdaságok száma 600 ezer és 1,2 millió között alakulhatna. Lengyelországban mintegy 2,1 millió agrárgazdaság van, de a legkisebbeknek nem lenne kifizetődő uniós dotációért folyamodniuk. Nemcsak a magas adminisztrációs költségek miatt, hanem azért sem, mert a minimális termelési normáknak sem felelnek meg. Lengyelországban az állami támogatás az agrártermelésnek értékét tekintve 23 százalékát, az EU-ban 44 százalékát érinti, ami egy hektárra az első esetben 1,6 ezer, a másodikban 15 ezer eurót jelent.
Az Európai Bizottság feltételezésével ellentétben a dotáció nem lassítaná, inkább gyorsítaná a lengyel falu fejlődését. A támogatással megnövekvő falusi vásárlóerő az agrártermeléstől független új, főleg szolgáltatási munkahelyek létesítését tenné lehetővé. A lengyel gazdaságoknak már most is csak 40,3 százaléka él kizárólag és 5,7 százaléka főleg élelmiszer-termelésből. A miniszterhelyettes kártékonynak minősítette az Európai Unióban Lengyelországgal szemben fennálló előítéleteket. Példaként említette, hogy a nyugatiak a lengyel falvakat úgy képzelik el, mint a tisztasági követelményekre nem adó, baktériumokkal teli élelmiszer-feldolgozó üzemek telephelyeit. Pedig például a lengyel tejtermelésnek már a 41 százaléka megfelel az uniós szabványoknak.