Aszimmetrikus viszonyok: Kína kereskedelme a globális déllel
A hidegháborúra emlékeztető folyamatok és a nagyhatalmi rivalizálás visszatérésével a „globális dél” kifejezés is újra reneszánszát éli, és egyre több politikus, illetve elemző alkalmazza a jelenlegi világgazdasági rendszer igazságtalanságaival elégedetlen, a multipoláris világrendet támogató, fejletlen vagy fejlődő országok népes csoportjára. Az elnevezés helyes vagy helytelen voltát most nem firtatva annyit érdemes a téma kapcsán kiemelni, hogy a globális dél országai közti árucsere az egész világkereskedelem leggyorsabban fejlődő területének minősül. 2004-ben a fejlődő gazdaságok egymás közti kereskedelme a világkereskedelem mindössze 9 százalékát tette ki, közel két évtizeddel később ez az arány már 20 százalékot ért el. A folyamat középpontjában pedig kétségkívül ott van Kína, aminek jeleként az ázsiai ország 2015 óta megduplázta a globális dél államaiba irányuló áruexportját. 2018 és 2023 között a növekedés különösen felgyorsult, a bővülés üteme közel háromszorosa volt a megelőző ötéves időszakénak.
Kína és a globális dél erősödő gazdasági összefonódása
A látványos tendenciát alapvetően három tényező mozgatja:
- Először, a kínai gazdaság növekedése tartósan lassult az elmúlt évtizedekhez képest, a fogyasztói kereslet pedig nem növekszik olyan ütemben, hogy felszívja a túlkapacitással küzdő termelő szektor kibocsátását. Mindez arra ösztönzi a cégeket, hogy több terméket igyekezzenek külpiacokon értékesíteni.
- Másodszor, a washingtoni vámpolitika – különösen 2018 óta – abba az irányba tereli a kínai exportőröket, hogy az USA-n kívüli, alternatív piacokat és beszerzési forrásokat keressenek, vagy pedig más országok közbeiktatásával juttassák el az amerikai piacra szánt termékeiket. Az ilyen „konnektor” gazdaságok esetében ez gyakran az USA-val és Kínával fennálló kereskedelmi mérleg drasztikus változást eredményezi. Jó példa erre Thaiföld, a délkelet-ázsiai ország kereskedelmi deficitje Kínával szemben 2018 és 2024 között csaknem pontosan annyival nőtt, mint amennyivel az USA-val szembeni kereskedelmi többlete.
- A fejlődő gazdaságok felé irányuló kínai export növekedésének harmadik motorja a tiszta energiatermelési technológiák iránti kereslet megugrása. Ahogyan ezeknek a technológiáknak az ára csökken, úgy válnak egyre keresettebbé a közepes jövedelmű országokban. Márpedig a kínai gyártók dominanciája egyelőre megkérdőjelezhetetlen a tiszta technológiák ellátási láncaiban.
Kína és a globális dél erősödő gazdasági összefonódását mutató statisztikák publikálásakor rendszerint megfogalmazódnak a nyugati félelmek, miszerint Kína átrajzolja a világkereskedelem térképét, és a fejlődő világ élére állva új gazdasági világrendet épít. A képlet ugyanakkor ennél sokkal összetettebb. Kétségtelenül megfigyelhető a világgazdaság súlypontjának eltolódása, ez azonban nem jelenti azt, hogy Kína és a globális dél országai nagy egyetértésben írják a világkereskedelem új korszakát, mint ahogy egyes publicisztikák sugallják. Sőt, Kína exportvezérelt gazdaságpolitikája helyenként kifejezetten népszerűtlen a fejlődő világban, olyannyira, hogy több ország büntetőintézkedésekkel igyekszik gátat vetni a kínai áruk beözönlésének. A brazil ipari miniszter például nemrégiben fél év alatt legalább hat ipari árucikk esetében indított dömpingellenes vizsgálatot Kínával szemben, idén pedig öt évre szóló vámot vetett ki védekezésül egyes kínai acélipari termékek importjára. Mindezt úgy, hogy közben a két ország politikai kapcsolatai kiválóak. Brazília nem az egyedüli példa, 2024-ben a fejlődő gazdaságok összesen 405 kereskedelmi védelmi intézkedést hoztak Kínával szemben, jóval többet, mint amennyit az Európai Unió.
A növekvő aggodalom és elégedetlenség mögött az a tény húzódik meg, hogy Kína kereskedelme a fejlődő világgal aszimmetrikus. Kína elsősorban nyersanyagokat importál a globális dél országaiból, és ipari késztermékeket ad el nekik. Ez részben Peking iparstratégiájának az eredménye, amely a külső kitettség csökkentése érdekében támogatja a hazai helyettesítő termékek gyártását, és igyekszik a világ többi részében domináns szerephez juttatni saját termékeit. A stratégia mindkét eleme abba az irányba mutat, hogy a fejlődő országokból származó kínai ipari késztermék importja nem fog egyhamar növekedni.
Ennek a dinamikának pedig az a következménye, hogy a fejlődő országok nehezen fogják tudni növelni az ipari hozzáadott értéküket a Kína részvételével működő termelési láncokban, ami pedig szükséges lenne ahhoz, hogy természeti erőforrásaikat az ipari fejlődés hatékony alapjává alakítsák.
A világgazdaság átalakulása mindeközben továbbra is zajlik, a digitalizáció és a zöldátmenet olyan kihívások elé állítja a gazdaságokat, amelyek kezeléséhez a fejlődő és fejletlen gazdaságoknak minden kapcsolatot és együttműködési lehetőséget fel kell használniuk. A Kínával való kereskedelem aszimmetriáinak kezelése miatt ezért különösen fontos, hogy a kapcsolati hálójukban minél nagyobb helyet kapjon az egymás közti árucsere, illetve a nyugati gazdaságokkal való együttműködés is.
