Magyar Schengen-tagság 2006-ra

A skandináv államok gyakorlatban is életbe léptetett "Schengen-tagságával" immár tizenötre nőtt azon európai országok száma, amelyek a személyforgalomban megszüntették az egymás közötti határellenőrzést (VG, 2001. március 23.). A tagjelöltek számára a Schengen-egyezmény sok előnyt kínál, viszont kétszeres terhet is jelent. Részint, mert lényegében valamennyien az EU valamely külső határáért felelnek majd, részint pedig azért, mert uniós részről már jó előre kikötötték: a folyamatban lévő csatlakozási tárgyalásokon nem fogadnak el újabb tartós kimaradási kérelmet az egyezmény teljesítése alól. (Ez eddig -- különleges földrajzi helyzetükre hivatkozva -- Nagy-Britanniának és Írországnak adatott csak meg.)
Így viszont a Schengen-acquis átvétele és végrehajtása ugyanolyan tagsági feltétel, mint a 80 ezer oldalnyi közösségi joganyag bármely más része. Mindehhez Magyarország számára egyelőre bizonytalansági tényezőként járul, hogy mindmáig nem kapott mérvadó választ arra, vajon a hat, ma még nem EU-tag szomszédja közül melyek felé is lehet indokolt a teljes értékű Schengen-határ megteremtése.
EU-részről júniusra ígérik a bel- és igazságügyi fejezet kapcsán az "érdemi" közösségi álláspont asztalra tételét. A magyar kormány addig is abból a munkahipotézisből indul ki, hogy -- a csatlakozás feltételezhetően azonos vagy közeli időpontjai miatt -- Szlovénia és Szlovákia felé csak a szorosan vett határellenőrzést (így a zöldhatárvédelmet) erősítik meg, ám a Schengen-határok esetében szokásos teljes infrastruktúrát -- például külön belépési folyosók rendszerét -- nem építik ki.
Magyar részről vallják, hogy az előkészületek megfelelő tempóban haladnak. Miként Pintér Sándor belügyminiszter múlt heti brüsszeli látogatása során elmondta, EU-forrásokból és a magyar költségvetésből -- a finanszírozás fele-fele alapon történik -- összesen 72 millió eurónyi határrendészeti projekt fut jelenleg. Ebben még nincsenek benne a határátlépők infrastruktúráját célzó fejlesztések, csak a határellenőrzés -- az előbbinél is létezik EU-segély, ám ott a határ menti együttműködés keretében lehet támogatásért pályázni (a határellenőrzés fejlesztésének részleteit lásd keretes írásunkban). Szakértők szerint összességében ez a 72 millió euró elegendő lehet, hogy 2002 végére a technikai feltételeket tekintve Magyarország megfeleljen a határvédelmi elvárásoknak.
Arra is emlékeztetnek azonban, hogy mindez legjobb esetben is csak az EU-tagsági feltételek teljesítését jelenti, és nem vezet el automatikusan Schengen-országba is. A Schengen-tagság elérése ugyanis két szakaszból áll: egyfelől a technikai és személyi feltételek megteremtéséből, ami alapján az adott ország alkalmassá válhat a schengeni egyezmény aláírására, másfelől egy további, minimum másfél-két éves ellenőrzésből és -- szakértők között "finomhangolásnak" nevezett -- begyakorlásból. Az utóbbinak része az egyezményben részt vevő országok közös számítógépes adatbankjára -- az eddigi SIS--1-re -- való rákapcsolódás is. (Ehhez például a taggá válásig egyáltalán nem lehet hozzáférni.) A megfigyelés általában egy évig tart, ez idő alatt a már Schengen-tagok azt ellenőrzik, hogy mennyire működik hatékonyan a leendő új tagtárs határvédelmi rendszere, rá lehet-e bízni a közös térség külső határainak felügyeletét.
Mindez azt is jelenti, hogy ha Magyarország 2004. január 1-jén az unió teljes jogú tagjává válik, úgy a gyakorlati Schengen-belépőig még legalább egy-másfél éven át akadnak majd további teendők. Ez egyébként igaz az EU-oldalra is, ahol az említett SIS-adatbázis a mostani skandináv kibővüléssel betelt, és csak 2004--2005-re várható az SIS--2 rendszer végleges beüzemelése.
Az érem másik oldala, hogy hiába leszünk már EU-tagok, az osztrák--magyar határ mindaddig schengeni marad, amíg nem válik teljeskörűvé a magyar Schengen-tagság is. Miként Juhász Endre magyar EU-nagykövet fogalmazott a napokban: hasonlatosan az egységes valutához, az EU-tagság itt is még csupán a belépőt és a potenciális lehetőséget jelenti ahhoz, hogy hosszabb-rövidebb átmeneti idő után a szűkebb belső integráció teljes jogú tagjai lehessünk. Másfelől viszont az EU-acquis a garancia rá, hogy végső bekövetkeztét ha akarnánk sem tudnánk elkerülni. Persze nem is akarjuk.