A kormányfő színtelenségének és erőtlenségének jelét látták kommentátorok abban, hogy bizonytalan választ adott a jövő évi elnökválasztási jelöltségét firtató kérdésre. Lionel Jospin úgy fogalmazott, hogy a "franciák kívánságától" teszi függővé, indul-e Jacques Chirac államfővel szemben. A miniszterelnöknek felróják, hogy a botrányok miatt védekező pozícóba szorított és meggyengült mostani államfővel szemben sem mer nyíltan kiállni. Programadás és jövőkép vázolása helyett megelégedett kormánya eddigi néhány -- jobbára a kedvező külgazdasági környezet hatására visszavezethető -- eredményének listaszerű összegzésével, holott a közvélemény népszerű, szociális intézkedések bejelentését várta.
Amivel népszerűségét kívánta fokozni, arra viszont a gazdasági szaksajtó zúdított kíméletlen kritikát. Tévényilatkozatában megismételte azt a felvetést, hogy a nyereségesen gazdálkodó vállalatokon pénzbírság formájában kell számon kérni az elbocsátásokat. A tervet a Wall Street Journal úgy minősítette, hogy az a legjobb recept a munkahely-teremtési készség vagy hajlam elfojtására. A kormányfő -- hangoztatja a rangos üzleti lap -- valójában megerősítette azokat a vélekedéseket, hogy Franciaország barátságtalan hely a külföldi befektetők számára. Az érvelés szerint a francia gazdaság egyre jobban lemarad a termelékenység javításáért folyó versenyben, ha Párizs ily módon kíván beavatkozni a szerkezetváltás folyamatába.
A kormányfő tévéinterjújára a francia sajtóból is záporoztak a kritikák. A pártjával szemben egyébként egyáltalán nem ellenséges Libération szerint Jospin "a minimális szolgáltatás" szintjén szerepelt, aki olyan bizonytalan terepre nem is merészkedett, mint az Európai Unió működési és intézményi korszerűsítésének ügye. A baloldali lap szerint a miniszterelnöknek részletesebben ki kellett volna fejtenie nyilatkozata azon pontját, hogy a gazdaságpolitikát illetően "nem liberális" vonalat képvisel.
A kormányban szintén részt vevő kommunisták szócsöve, a L''Humanité úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnöki interjú fájdalmasan nélkülözte a tenni akarás szándékát, politikai és szociális síkon egyaránt. A lap szerint Jospin olyan a benyomást keltett hallgatóságában, hogy kormánya belesüppedt a mozdulatlanságba. A Le Figaro szerint a kormányfő nem tudta oldani a -- néhány javuló gazdasági mutató ellenére is -- morózus lakossági hangulatot, és nem tudott perspektívát vázolni választóinak.