Nagyok az árkülönbségek
Az Európai Bizottság javaslatában hétéves türelmi idő szerepel a földvásárlásra átmeneti szabályozást kérő csatlakozó államok számára (VG, 2001. május 2.). A tagjelöltek közül Lengyelország kérte a leghosszabb haladékot arra vonatkozóan, hogy az EU-tagországok állampolgárai számára lehetővé tegye a szabad földvásárlást. A termőföldek, erdők és üdülőtelkek vételét Lengyelország külföldieknek 18 évig, a beruházásra (logisztikai központok, raktárak, ipari létesítmények stb. építésére) szánt telkekét öt évig tiltaná.
Ugyanezekre az ingatlankategóriákra Magyar- és Csehország tíz-, illetve ötévi piacnyitási haladékot kért. Szlovákia és Bulgária csak a szabad termőföldvételre kért tízévi mentességet. Románia a beruházási telkekre szintén nem kért vételi derogációt, de a termőföldek vásárlását a belépés után még 15 évig, az üdülőtelkekét öt évig nem engedélyezné.
Néhány más tagjelölttel együtt Lengyelország sem osztja azt az uniós elképzelést, hogy a földpiaci liberalizáció alól egyenlő időtartamú mentességet kapjanak, mivel a telekárak nagyon eltérőek. A Rzeczpospolita által közölt adatok szerint a beruházási telkek ára a nyugat-európai városokban négyzetméterenként 9 és 960 euró között váltakozik, míg a kelet-európai fővárosokban legfeljebb 180 eurót ér el.
A termőföldárak is hasonló mértékben különböznek. Lengyelországban egy hektár átlagára valamivel ezer dollár felett van, de még mindig akadnak olyan országrészek, ahol négyzetméterenként 2 zlotyért lehet szántóföldet venni. Egyébként a szabad tőkeáramlás témakörben már csak a földkérdés vitatott Lengyelország és az EU között. A lengyel pénzügyminisztérium nemrég biztosította az Európai Bizottságot, hogy rövidesen feloldják az utolsó korlátozásokat is az egy évnél rövidebb lejáratú tőkeműveletekben, és lemondanak a privatizált vállalatokban megtartott állami "aranyrészvény" adta jogok egy részéről is (eloszlatva Brüsszel amiatti aggodalmát, hogy ezzel a lengyel kormány kontrollálja a külföldi befektetéseket).
