Az 1992-től létező magyar befektetési alapkezelés sajátos utat járt be a tőkepiacon, de a kezelt vagyon csak kisebb törésekkel végbement nagyarányú növekedése egyértelmű sikertörténetnek tekinthető. Oly sok pénzügyi területhez hasonlóan ez a termékcsoport is előzmény nélkül jelent meg, de a megtakarítók kezdeti bizonytalansága viszonylag rövid idő alatt elmúlt. Az alapok fejlődésében az 1994-1997 közötti időszak döntő jelentőségű volt, hiszen ekkor a személyi jövedelemadó szabályai jelentős kedvezményeket nyújtottak a hosszabb távú megtakarítások befektetéséhez, ezt az igényt főleg zárt végű konstrukciók elégítették ki. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb teret nyertek a nyílt végű alapok is. Ezek legnagyobb előnye az azonnali visszaválthatóság, így a lakosság egyre nagyobb része ismerte el a bankbetéttel szembeni alternatívaként a befektetési jegyet.

A kezelt vagyon 1997 végére már 250 milliárd forintot tett ki, melyben főleg a Budapest Növekedési Részvény Alapnak köszönhetően komoly súllyal szerepeltek a részvényalapok. Az 1998. évi válság itt is okozott törést, emellett a mai napig érvényesülő átrendeződés törént a piacon. A nagyobb részvénykitettségű konstrukciók vagyonából komoly tőkekivonás történt, viszont egy korábban szinte jelentéktelen alaptípus ugrásszerű fejlődést ért meg. Ez a pénzpiaci alap, amely ideális a rövid vagy bizonytalan ideig rendelkezésre álló megtakarítások elhelyezéséhez, mára ez a típus a 130 milliárd forintos nettó eszközértékkel 18 százalékos súlyt ért el.

A hazai kötvényalapok kezdettől fogva meghatározó szereplők voltak, így az 1998 óta kifejezetten óvatossá váló megtakarítók egyre nagyobb arányban preferálták ezt a területet. Az állampapírpiac fejlődésével mára ez a kategória kissé túlhaladottá vált. Egyre több alapcsaládban - például az OTP, a Budapest és a K&H esetében - ugyanis a kötvényalapon belül két kategória alakult ki. A magyar állampapírok átlagos hátralévő futamideje az utóbbi hónapokban erőteljesen növekedett, és megközelíti a három évet. Ez több alapkezelőt arra késztet, hogy egy rövidebb és egy hosszabb papírokat tartó terméket menedzseljen. A befektetési teljesítmények mérésénél ez egyre komolyabb zavarokat okoz, így több szakember szerint rövidesen új alaptípus definiálása válik szükségessé.

A nemzetközi alapok 1999-2000-ben komoly népszerűségre tettek szert, de mintegy másfél évvel ezelőtt ez a tendencia megfordult, az akkori 46 milliárd forintos vagyonuk 32 milliárdra apadt. Az erősödő forint és a külföldi értékpapírok könnyebb forgalmazhatóságával valószínűsíthető a további térvesztés, hosszabb távon csak speciális - adott árfolyamkockázatra építő, iparági vagy regionális - alapok maradnak a porondon.

A vegyes és az ingatlanalapok komolyabb súlyt soha nem tudtak elérni a piacon, s bár egy-egy termék figyelemre méltó hozamokat tud termelni, de összességében ez a típus továbbra sem lesz meghatározó.

A kezelt vagyon tekintetében a kezdetektől a kiterjedt forgalmazói rendszerrel rendelkező banki hátterű szereplők váltak dominánssá. Az OTP már a piac több mint felét uralja, míg a Budapest stabilan őrzi második helyét. Dobogós még a CA IB alapcsaládja, a negyedik helyre az utóbbi hónapokban a K&H zárkózott fel. Úgy tűnik, hogy az ABN Amro beolvasztása óta végre itt is kezdenek komolyabb szerepet szánni ennek a üzletágnak, bár figyelemre érdemes fejlődést eddig csak a K&H Pénzpiaci Alap produkált.

A független szereplők közül egyedül a Concorde tudta megőrízni számottevő pozícióit, emellett főleg az ingatlanalapok speciális területén vannak jelen a nem banki hátterű alapkezelők (Európa, Quaestor, Reálszisztéma).

Kiemelést érdemel a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) szerepe is, amely az elmúlt években hatékonyan működött közre a gyenge törvényi szabályozás nehézségeinek áthidalásában és a biztonságos fejlődéshez.

Biztató jelenség, hogy amíg az 500-ról 600 milliárd forintra történő gyarapodásra majd másfél évet kellett várni, addig az alapok újabb 100 milliárd forintos bővüléséhez már elég volt az elmúlt fél év is. Nem túlzás azt álítani, hogy a lapunkban már többször elemzett új tőkepiaci törvénnyel megkezdődött a befektetési alapok új minőségű fejlődése. A termékek szintjén ebből még semit sem érezni, de a háttérben már gőzerővel folyik az adminisztrációs előkészítés, melynek eredményei tavasszal már jelentkezni fognak. Az új alaptípusok mellett a lakosság - a parlamenti választások után minden bizonnyal növekvő - megtakarítási hajlandósága, valamint az intézményi befektetők aktívabb részvétele akár már az idén ezermilliárd forint fölé emelheti a kezelt vagyon.

A befektetési alapok súlyát a lakossági megtakarítások arányához és a GDP-re vetítve szokták mérni. Az Európai Unió tagállamainak zömében mindkét mutató meghaladja a 20 százalékot, de néhány országban - például Nagy-Britanniában vagy Hollandiában - ezek az arányok 50 százaléknál is magasabbak.

Nálunk a lakossági megtakarítások 8,5 százaléka van alapokban, a GDP-hez mért arány pedig alig 4 százalék, tehát van hová fejlődni.