Hallgat a Bábolna-vezetés: vihar előtti csend?

Mozgalmas négy év van a Bábolna mögött. A választásokkor "regnáló", 1997 végén kinevezett Papolcsi László vezérigazgató hiába jelentette be 1998 augusztusában, hogy elkészült az előző évben egymilliárdos veszteséget termelő Bábolna reorganizációs terve, ami alapján máris komoly átszervezéseket és profiltisztítást hajtottak végre. A háttérben már folyt a kormánypártok egyezkedése, ennek eredményeként novembertől az FKGP-hez közel álló Karner István lett a vezér. A változtatások következtében sikerült ugyan nullszaldót elérni, azonban az 1998 őszén kezdődött orosz válság hatása még a következő esztendő első felére is rányomta a bélyegét. Az exportőrök nyakán maradt mennyiség a hazai piacon lenyomta az árakat, alaposan megcsapolva a gyártók nyereségét.



1999



Eben az esztendőben 4,2 milliárdos tőkeemelés segítségével megindult a reorganizáció: takarmányipari beruházásokba kezdtek, a kecskeméti baromfi-feldolgozóban pulykafeldolgozó részleget hoztak létre, s az egész társaságot átfogó informatikai fejlesztést indítottak el. Júliusban azonban a vezérigazgatónak - valószínűleg politikai okokból - kilenc hónap után mégis mennie kellett, a céget helyettese, Sárfy Péter megbízottként vezette tovább. (A vezérigazgató feletti munkáltatói jogokat gyakorló igazgatóság elnöke Székely Csaba lett.) Úgy tűnt, minden jól megy: november végén a dióspusztai Nemzeti Ménes Kft. beolvasztásának apropóján tartott rendkívüli közgyűlésen megfelelőnek ítélték a reorganizációs terv időarányos végrehajtását.

Az 1999-es a világon mindenütt igen rossz év volt a baromfiiparnak, ráadásul a szektorba áramló állami támogatás is megcsappant mintegy 600 millió forinttal. Az ágazat árbevétele 5 százalékkal csökkent, 150 mil-

liárd forint körül volt. Az árak még az 1998 véginél is alacsonyabbak voltak a feldolgozatlan termékeknél, így bár az átalakítások jól haladtak, nem sikerült teljesíteni az eredménytervet.

Nem segített az sem, hogy az akkor mintegy 5000 embert foglalkoztató cég vezérigazgatói székéért heves küzdelem folyt a háttérben: a kisgazda irányítású FVM Vajai László erdészmérnök-vadászt, a vadgazdálkodási és halászati főosztály osztályvezetőjét látta volna szívesen, akit állítólag Bánk Attila is támogatott. A komoly agrártapasztalattal bíró megbízott vezető, Sárfy Péter a megyei Fidesz-frakció tagja volt, míg a legfelsőbb fideszes körök Heimann Zoltán Mátyás közgazdász-borászt, a Béres Rt. egykori vezérigazgatóját támogatták, aki a birkózás eredményeként január 1-jétől vezérigazgató lett.



2000



Ezzel egy időben 30 százalékkal csökkent a közvetlenül a vezérigazgató alá tartozó egységek száma, s három új vezérigazgató-helyettesi posztot is létrehoztak. Birkás Zoltán a gazdasági, pénzügyi, számviteli és informatikai területet felügyelte, Hajdú Huba mezőgazdasági vezérigazgató-helyettes, míg Sz. Kis László vállalatfejlesztési helyettes lett. Az élelmiszeripar továbbra is Sárfy Péternél maradt. Az új vezető akkor úgy vélte, hogy a legnagyobb problémák az értékesítési rendszerrel vannak, s a céget szerette volna távolabb vezetni a politikától is.

Másutt is lehettek azonban gondok, hiszen bár az előzetes ígéretek szerint 1999-et nyereséggel zárták volna, a pozíciócsere után az gyorsan a felére olvadt, majd a végleges számok már 639 milliós veszteségről szóltak. A vezérigazgató egy évvel későbbi nyilatkozata szerint nem működött a vezetői információs rendszer és a marketing sem.

Meg is lettek a következmények: első lépésként februárban hat igazgatót tettek lapátra. Az indoklás szerint a főként kereskedelmi területet érintő tisztogatás a jobb értékesítési stratégia megvalósítását és a költségtakarékosságot segítette elő. Miközben a vezér ekkor cáfolta, hogy újabb személycserékre készülne, március elején - feltehetően a háttérben folyó politikai alku eredményeként - erdő- és vadgazdálkodási vezérigazgató-helyettessé nevezte ki a vezérigazgatói posztért vívott küzdelemben vele szemben alulmaradt Vajai Lászlót, aki az igazgatóságnak már 1998 óta tagja volt.

Az előző évben megkezdett takarmányágazati rekonstrukció összességében 1,7 milliárd forintba került. Ennek keretében - nyilván a jobb konszolidált számok reményében - júniusban a takarmányipari érdekeltséget fedő, 1999-ben 14 milliárdos árbevételt és egymilliárdos nyereséget elérő BTPT Kft. 74,2 százalékos tulajdona mellé megszerezték a fennmaradó részvényeket is, majd tőkét emeltek. Ezzel párhuzamosan 800 milliós informatikai fejlesztésbe kezdtek, s elkészült az évi egymillió pulyka feldolgozására képes kecskeméti vágóvonal is.

Novemberben az ÁPV Rt. elfogadta a Bábolna privatizációs koncepcióját, amely két jelentős változást követelt meg. Egyrészt a gazdaság tulajdonában lévő földeknek vissza kellett kerülnie az államhoz, hogy - a földtörvénynek megfelelően - a privatizációval termőföld ne kerülhessen gazdálkodótársasághoz. (A Bábolnának azért volt saját tulajdonú földje, mert 1991 végi megalapításakor az állami vagyonkezelő - az országban egyedülálló módon, törvényi tiltás híján - apportként nagyjából 23 ezer hektárt vitt a társaságba.) A másik módosítás, hogy azokat a tevékenységeket és eszközöket (lótenyésztés, vadászat, történelmileg fontos épületek), amelyeket tartós állami tulajdonban kívántak tartani, külön társaságba szervezik ki, amelynek neve Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft. lett. Magában az anyatársaságban a mai 97,33 százalékos részesedéssel szemben csak egy szavazatelsőbbségi részvényt kíván megtartani az állam. Ekkor abban reménykedtek, hogy legfeljebb egy éven belül már új tulajdonos kezében lehet a cég.

Bár 2000 a belföldi baromfi-piac élénkülését hozta, az aszály látványosan megemelte a takarmányárakat, emiatt a felvásárlási árak 20 százalékkal emelkedtek. Így bár az árbevétel az infláció üteménél jobban nőtt, a cég üzemi szinten még a korábbinál is nagyobb veszteséget termelt. Az, hogy a mérleg szerinti veszteség 200 millióval csökkent, mindössze annak a rendkívüli eredménynek köszönhető, ami abból származott, hogy az ÁPV megkezdte a Bábolna földjei felvásárlását.



2001



A külső tőkebevonás elkerülhetetlennek látszott. A 2001 tavaszán meghirdetett hároméves terv szerint rövid távon - például eszközeladásokból - nyolcmilliárd forintra volt szüksége a cégnek, míg a tőkeszerkezet helyreállítása akár 15 milliárd forintot is felemészthet. Talán ezért utasította el az ÁPV Rt. a május végén tartott közgyűlésen a már több potenciális befektetővel folytatott tárgyalásokról tudósító menedzsment éves tervét, amely 42,543 milliárd forint árbevételt, 1,692 milliárdos üzemi és 2,941 milliárdos mérleg szerinti veszteséget ígért. A hivatal ezt úgy korrigáltatta, hogy gyakorlatilag változatlan bevétel mellett üzemi szinten 100 millió feletti nyereséget, míg mérleg szerint "csupán" 1,12 milliárdos mínuszt jósoljanak.

Közben döntés született arról, hogy a 300 főt foglalkoztató, 2-2,5 milliárdos forgalmú Tetra tojóhibrid-tenyésztő ágazatot az anyatársaságtól külön értékesítik. (A hárommilliós törzstőkéjű Bábolna Tetra Kft.-t már 2000 elején, az ÁPV döntése előtt is eladásra szánták.) A kiírt pályázatra szeptemberben a Tetra menedzsmentje mellett a német Lohmann cég is jelentkezett, vállalva, hogy a génállományt Magyarországon tartják, és a dolgozókat továbbra is foglalkoztatják. A benyújtott anyagok alapján a külföldi befektetővel kezdtek tárgyalásokat, ám decemberre kiderült, hogy az az eredetileg ajánlott árnál kevesebbet akar fizetni, s mégsem foglalkoztatna mindenkit tovább, a menedzsment ajánlata viszont közben lejárt. Így - a németekkel való végeláthatatlan alkudozásra ráunva - az év végén eredménytelennek nyilvánították a pályázatot azzal, hogy később 850 milliós minimumárral újból kiírják majd.

Közben májusban privatizálták a teljes sertéságazatot és az ÁPV Rt. is folytatta a földvásárlásokat, ami ismét komoly eredményjavító tétel lehetett. Ennek ellenére úgy hírlik, az éves tervből csak az értékesítést sikerült teljesíteni, mind az üzemi, mind a mérleg szerinti eredmény alaposan elmaradt az előre jelzettől. Komoly tétel volt, hogy a szeptemberben eladott ménesbirtok kft. eszközeiért az ÁPV az előzetesen ígért 2,5 milliárdnál 0,9-1,2 milliárddal kevesebbet adott. Ám ez csak csepp a tengerben a 4,2 milliárdra taksált veszteséghez képest, amivel nemcsak a vagyonkezelő hivatal optimizmusára, de saját előrejelzéseire is alaposan rácáfolt a vezetőség.



2002



A tőkehiány feloldására a kisebb érdekeltségeket is áruba bocsátotta a Bábolna. A szándék azonban inkább csak gesztusértékű volt, hiszen amikor 2002 januárjában a szentgotthárdi és az uraiújfalui gazdaság eszközeit 668 millió forintért eladták, a vevő az MFB-tulajdonú Proxy Kft. volt, vagyis csak az állam érdekeltségei között történt átcsoportosítás. (Ugyanakkor az állami segítség értéke megközelíti a kétmilliárd forintot is, hiszen a két érdekeltséget 1,26 milliárdos környezeti kárelhárítási kötelezettség is terheli.)

A mentőöv azonban csak időleges megoldást jelentett. Nem csoda, hogy elmérgesedett a viszony a vezérigazgató és a naivan szép jövőt váró tulajdonos között. Az idén január végén Heimann Zoltán benyújtotta lemondását, helyére Szép Imre, a Pannon Baromfi ügyvezetője került. A vezérigazgatóval három igazgatósági tag és Székely Csaba, az igazgatóság elnöke is távozott. Az új elnök Petykó Zoltán, a Hungexpo elnök-vezérigazgatója lett.

Közben a Bábolna tulajdonjoga az ÁPV Rt.-től - 2,5 milliárdos értéken, ám ellentételezés nélkül - az MFB-hez került, amelynek a kormány elsődleges feladatként az agrárcég magánosítását szabta. Elvárás, hogy a Bábolnát egyben, szakmai befektetőnek adják el, így viszont valószínűleg egyelőre lekerül az asztalról a Tetra ágazat önálló pályáztatása. A tét pedig nagy, hiszen a több mint tízmilliárdra taksált, 30 ezer kistermelővel kapcsolatban álló, 4650 főt foglalkoztató birodalom új tulajdonosa a hazai csirkepiac egyharmada mellett az EU-s magyar libamájkvóta jó részét is megszerezheti.

Szép Imre elsősorban a termelés piaci igényekhez való méretezését tűzte ki célul. Valami azonban mégsem lehetett teljesen rendben, mert április végén több újságban is felröppent a hír, hogy az MFB viharos gyorsasággal túladott a Bábolnán, ám a vevőként megjelölt Sárfy Péter és Szép Imre, illetve az eladó egyaránt cáfolta a hírt. Közben a bankok állami garanciát kezdtek követelni hiteleikre, mire az MFB kétmilliárdos hitelnyújtásról döntött. (Mivel a szabott feltételek nem teljesültek, a folyósítás máig sem történt meg.) A készfizető kezességet firtató kérdésünkre Horváth József MFB-szóvivő elmondta: május közepén tényleg született ilyen, valamennyi banki hitelre vonatkozó döntés.

Az új elnök közvetlenül ezután két - többek között a pénzügyi - vezérigazgató-helyettest és egy igazgatót is azonnali hatállyal felmentett. A vezérigazgató e nap munkahelyén roszszul lett, és azóta is betegszabadságon van. Az elnök Palkovics Péter termelési vezérigazgató-helyettest bízta meg a cég irányításával, majd másnap az igazgatóság eltávolította Szép Imrét a győri baromfi-feldolgozó éléről.

Bár az elmúlt években a mennyiségi helyett a minőségi szemlélet került előtérbe, az átalakulás ma sem állt meg. A cég honlapján két hónapja még mindig "az átláthatóságot jobban biztosító szervezeti rend" kialakítását ígérték, Petykó Zoltán pedig minden kérdésünk elől elzárkózott. Ez nem is meglepő, hiszen - bár a mostani vezetők mandátuma 2003 novemberéig szól - aligha valószínű, hogy az új kormány - a "szokásokat" felrúgva - nem hajt végre újabb teljes menedzsmentcserét.





Juhász Péter