A kormány újból bevezetné a címzetes államtitkári posztot, s ötről két évre csökkentené a főtisztviselők rendelkezési állományban való tartásának idejét - első hivatalos ülésén ezekben a közigazgatást érintő kérdésekben döntött a Medgyessy-kormány. Ma még nincs pontos kimutatás arról, hogy tulajdonképpen mekkora személycserét hajt végre az új kabinet, mindenesetre a Fidesz hét végi konferenciáján leginkább a "tisztogatást" bírálták.

Egyelőre kérdéses, hogy e szakmai elvárásnak mennyiben lesz képes megfelelni az új kormány: hétfőn kerül sor a tárcák harmadik számú vezetőjének tekintett közigazgatási államtitká-rok kinevezésére.

Egy ilyen méretű országnak nincsen két szakértő köztisztviselői garnitúrája: ha négy- vagy nyolcévente a meghatározó szerepet betöltő főtisztviselőket, vezető köztisztviselőket, azok fiatal utánpótlását a politikai váltógazdaság következményeként cserélgetik - például csak azért, mert a másik politikai erővel szimpatizálnak, illetve annak kormányzása idején kerültek magasabb beosztásba -, akkor kórosan elgyengül a magyar közigazgatás - véli Verebélyi Imre közigazgatási szakértő, a Magyar Közigazgatási Társaság korábbi elnöke.

A leköszönő Orbán-kormány idején is dolgozó vezetők közül információink szerint négyen folytatják munkájukat, tizenegy minisztériumban új vezetőt neveznek ki. Csak az ezt követő hetekben derül ki, milyen "mélyre" érnek el a személycserék: egyelőre számos helyettes államtitkári tisztség sorsa bizonytalan, és sor kerülhet több főosztályvezető és osztályvezető távozására is. Tény: a négy évvel ezelőtti kormányváltást követően csak két közigazgatási államtitkár és az 56 helyettes államtitkár közül 21 vezető folytatta munkáját korábbi beosztásában. Míg az 1998-as cseréket követően az MSZP az Orbán-kormány kinevezési gyakorlatának vizsgálatára parlamenti bizottság létrehozását kezdeményezte sikertelenül, most a Fidesz vezetői vélik úgy, hogy elérkezett a Szent Bertalan-éjszaka a magyar közigazgatásban. Azt azonban, hogy a felzúdulás minden ciklusváltáskor politikai taktika is, és nem csak szakmai kritikát takar, mutatja: a Világgazdaság által megkérdezett vezető ellenzéki és kormánypárti politikusok számára egyaránt homályos emlékként tűnnek fel az 1998-ban történtek, és nem tudnak pontos kimutatásokkal szolgálni az akkori személycseréket illetően.

A mai helyzetet némiképp bonyolítja az új, az MSZP és az SZDSZ által egyaránt sokat kritizált főtisztviselői kar: e körben számos egyértelmű példa akad a köztisztviselői feladatok és politikai funkciók durva összekeverésére. Információink szerint azonban a politikailag egyértelműen elkötelezettnek tekintett személyek közül többen önként távoznak a főtisztviselői karból. Akadt példa ugyanakkor minden kormányváltásnál arra is, hogy a leköszönő kabinet maga menti fel néhány vezetőjét, aki így jelentős végkielégítéshez jut.

Az új kormány történelmi lehetősége és felelőssége, hogy megállítsa a főtisztviselőkre és vezető köztisztviselőkre ható túlpolitizálási folyamatot - véli Verebélyi Imre. A szakember szerint a közigazgatási és helyettes államtitkári kör inkább az állami vezetők kategóriájához áll közel, így az egyébként sem nagy létszámú csoportban elfogadható a kurzusváltásonkénti személycsere. Ezen a körön kívül viszont kizárólag a valóban és egyértelműen a politikai ejtőernyős kategó-riába tartozókhoz lenne szabad csak "hozzányúlni": a többi esetben semmit nem kell tenni. Ha a korábban "túlpolitizált" köztisztviselő szakmailag nem nyújt megfelelő munkát, az az ebben az évben induló értékelési rendszer alapján úgyis kiderül.

MUNKATÁRSAINKTÓL