E.On: meddig nőhet a német közüzemi óriás?

A düsseldorfi székhelyű E.On mindössze két éve alakult a két német óriás, a VEBA (Vereinigte Elektrizitäts- und Bergwerks AG) és a VIAG (Vereinigte Industrie-Unternehmungen AG) egyesülésével, 14 milliárd dolláros üzlet keretében. Tevékenységük a vegyipartól a logisztikán és az ingatlangazdálkodáson át egészen a telekommunikációig és az energiaszolgáltatásig terjed. A vegyipari részleg élelmiszer-, fotó- és gyógyszerészeti alapanyagokat, festékeket, bevonatokat és higiéniai termékeket gyárt, az ingatlanüzletág 125 kereskedelmi létesítményt és közvetlenül mintegy 120 ezer, közvetve további 50 ezer lakást birtokol. A telekommunikációs tevékenységek az E.On Telecomhoz és a VIAG Telecomhoz tartoznak, míg a logisztikai piacon a Stinnes révén vannak jelen.

Az elmúlt évben meghirdetett stratégia szerint azonban ezután főleg a közüzemi szektorra koncentrálnak. Ehhez az üzletághoz a VEBA a PreussenElektra, míg a VIAG a Bayernwerk céget adta, s ezzel Európa egyik legnagyobb, 25 millió ügyfelet árammal, gázzal vagy vízzel ellátó közüzemi vállalata jött létre, amely 34 ezer megawattnyi saját áramtermelő kapacitással bír. (Így tavaly az értékesített áram 43,3 százalékát maguk állították elő, mind nagyobb szerepet adva a víz-, a szél- és a napenergiának.)

Miközben a fúzió miatt mindkét társaság több értékes vállalatáról is lemondani kényszerült, az E.On azóta folyamatosan vásárol kisebb-nagyobb érdekeltségeket. A közüzemi befektetéseit jellemzően más iparágakban birtokolt érdekeltségeinek eladásából fedezi.

Megvették például a brit PowerGent 13,8 milliárd dollárért (a tranzakciót csak az idén tavasszal hagyták jóvá), majd meghirdették a Degussa eladását. Ezt követően az Aral névvel töltőállomásokat is üzemeltető, olajkitermelő VEBA Öl 51 százalékos csomagját elcserélték a British Petrol (BP) 26 százalékos Ruhrgas-részesedésére. A német versenyhivatal csak úgy engedélyezte az ügyletet, ha a BP a Németországban így összesen meglévő 3200 benzinkútjából 800-at elad. A BP ezen felül értékesíteni akarja az év végéig a most megszerzett 58 magyarországi és 11 szlovákiai Aral kútját is, amelyekre laphírek szerint az osztrák OMV és a Mol is esélyes vevő lehet. (A VEBA Öl további 49 százalékát - 3,3 milliárdos különbözet megfizetése ellenében - csak a Ruhrgas-átvétel jóváhagyása után adják át.)

Közben eladták a fémdisztribúcióval foglalkozó Klöcknert, a szilikonlapkákat gyártó MEMC-t, majd az idén 3,1 milliárd euróért - az egyébként Győrött leányvállalatot üzemeltető - VAW Aluminiumot is. Tették ezt nem utolsósorban azért, hogy megnyerjék a versenyhatóságok jóindulatát, amelyek hevesen ellenzik, hogy a 2600 főt foglalkoztató Ruhrgas az E.Onhoz kerüljön. (Közben a Degussa 51 százalékát is Ruhrgas-részvényekre cserélték - ezúttal a szénbányászatban érdekelt RAG-tól szereztek 18 százalékot.)



Magyar érdekeltség

Az E.On magyarországi története a kilencvenes évek közepén kezdődött, amikor a Bayernwerk (BW) AG három áram- és egy gázszolgáltató privatizációjában is részt vett, minden esetben többségre törekedve. Így került a csoporthoz a Kögáz, a Dédász, a Titász és az Édász. Ma itthon 6140 dolgozóval 2,3 millió ügyfelet árammal, s 249 ezret vezetékes gázzal szolgálnak ki. Emellett Debrecenben egy 95 megawattos, vegyes tüzelésű hőerőművet is üzemeltetnek. Ők építették fel az első magyar (600 kilowattos) szélerőművet Kulcson, s övék a Gedos Hungária informatikai társaság 49 százaléka is. (A nagy konkurens RWE AG itthon az Elmű, az Émász, a Mátrai Erőmű Rt. és a Novacom Távközlési Kft. többségi tulajdonosa.)

Az Édász némileg kilógott az akvizíciók sorából, ott ugyanis a német cég kissé megkésett: mire 27,69 százalékos tulajdont vásárolt, addigra már egy korábbi fordulóban a francia Électricité de France (EdF) ugyanekkora részvénycsomaggal bebiztosította magának az irányítási jogokat. Nem csoda, hogy 2000-ben komoly nézeteltérés támadt a két szakmai tulajdonos között: amikor a BW részvényeit magyar érdekeltségéhez csoportosította át, az EdF felmondta a BW belépésekor kötött megállapodást, amely többek között szabályozta a vezetői kinevezéseket és korlátozta mindkét cég további részvényszerzését. A hogyan továbbról szóló alkudozás igencsak rányomta a bélyegét a két külföldi tulajdonos közti viszonyra, ami végül oda vezetett, hogy az idén április végén megállapodtak arról, hogy nyilvános vételi ajánlat keretében az E.On megveszi az EdF részét. A június végén záruló, részvényenként 73,561 eurós ajánlat olyan kecsegtető volt, hogy általa a német csoport részesedése 89,14 százalékra kapaszkodott. Ha a tranzakciót a versenyhivatal is jóváhagyja, várhatóan jócskán megugrik az idén a 80 milliárd forintos jegyzett tőkéjű E.On Hungária Rt. tavalyi 126 milliárd forintos árbevétele és közel 4 milliárdos adózott nyeresége.



Növekedési kényszer

A csoport árbevételének 40 százaléka külföldről származik. A hálózatok összekapcsolásának lehetőségét megőrizve terjeszkedésük az országhatárokat követi: E.On-érdekeltségek vannak Magyarországon kívül Skandináviában, Oroszországban, a balti államokban, Lengyelországban, Csehországban, Hollandiában, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában is. Az energetikai üzletágat összefogó, több mint 39,5 ezer embert foglalkoztató E.On Energie AG immár a legnagyobb magánkézben lévő európai közüzemi vállalat. Stratégiájában a világpiaci szempontból is jelentős pozíció elérését tűzte ki, amivel koránt sincs egyedül. Legnagyobb német versenytársa, az RWE hozzá hasoló céllal sorra vásárolja fel a kisebb-nagyobb szolgáltatókat, így például az elmúlt hónapokban a brit Thames Water víz- és az Innogy áramszolgáltatót.

A nyugat-európai szolgáltatók sorra indulnak a volt szocialista országok áramszolgáltatóinak privatizációs pályázatain. Az E.On Csehországban már 20 milliárd koronát beruházott a gáziparba, április végén pedig 330 millió euróért megszerezték a legnagyobb szlovák áramszolgáltató, a ZSE 49 százalékát. (Az RWE eközben ugyanott a legkisebb szolgáltatóban, a VSE-ben szerzett ugyanekkora részt.) Május közepén egy Ruhrgaszal közös konzorciumon keresztül megszerezték a litván gázszolgáltató Lietuvos Dujos 34 százalékát is.

A hagyományosan stabil és alacsony kockázatúnak tekintett közüzemi szektor növekedési kényszere mögött az EU liberalizációs törekvései állnak. A barcelonai csúcsértekezleten arról állapodtak meg a tagállamok, hogy 2004-re az üzleti felhasználók számára teljes egészében liberalizálják az áram- és gázértékesítést, ami a közös piac 60-70 százalékát érinti. Mivel Közép-Európa unióba törekvő országai is előbb-utóbb kénytelenek lesznek hasonló lépéseket tenni, a csatlakozásra már minden nagyobb szereplő saját kapacitással akar bírni a térségben. (Magyarországon 2003. január 1-jétől fokozatosan nyílik meg a piac.) A teljes felszabadításra azonban egyelőre itt is, ott is várni kell, hiszen Franciaország többször is megvétózta a magánfogyasztók eredetileg 2005-re tervezett teljes bevonását.



Kilátások

A terjeszkedés finanszírozását eddig igen sikeresen oldották meg, bár nem tudni, meddig tartható, hogy hosszú lejáratú kötelezettségek a saját tőke kétszeresét is meghaladják. Mindenesetre a piac egyelőre lát fantáziát az AA hitelminősítésű cég által követett stratégiában, hiszen az idén áprilisban szervezett 5-7,5 milliárd euróra tervezett kötvénykibocsátásból végül közel a maximum, 7,3 milliárd folyt be.

Ráadásul a koncentrált működés is szép eredményekkel kecsegtet: a megőrzött érdekeltségek hatékonysága javult, az üzemi eredményhányad 3-ról 4,5 százalékra kapaszkodott egy esztendő alatt. A konszolidált árbevétel visszaesése mögött az eladott érdekeltségek kieső eladásai állnak, míg a kisebb adózás előtti eredményt főként a kevesebb eszközértékesítés okozta. (A fúzió óta eladott befektetések összesen 27 milliárd eurót tesznek ki, s évi mintegy 45 milliárdos árbevétel-kiesést okoznak. Csak átszervezésre 2000-ben 510, tavaly 360 millió eurót költöttek.)

A vezetők azt ígérik, hogy ebben az évben a bevételek ismét növekednek, s az adózott eredmény is meghaladja majd a tavalyit. Az akvizíciók folytatódnak: újabban Litvániában és Oroszországban jelentkeztek magánosításokra. Bejelentették azt is, hogy a Powergen Kentucky állambeli érdekeltségét ugródeszkaként kívánják használni ahhoz, hogy az Egyesült Államok rendkívül szétszabdalt energiapiacának konszolidációjában részt vegyenek. Mindezek finanszírozására június elején éltek opciójukkal, s az Orange mobilszolgáltató közel 103 millió részvényét 950 millió euróért eladták a France Telecomnak. Ekkortájt a hatóságok is áldásukat adták a Powergen fél évvel korábbi átvételére, amivel az E.On a világ legnagyobb, magánkézben lévő áramszolgáltatója lett. Immár 19 országban 30 millió embert látnak el gázzal és árammal. Éves árameladásuk 340 milliárd kilowattórát tesz ki. (Összehasonlításul: Magyarország éves fogyasztása 2000-ben a KSH adatai szerint 38,6 milliárd kilowattóra volt.)

A terjeszkedési folyamat legfontosabb kerékkötőjének, és ezzel a cég legnagyobb kockázati tényezőjének a versenyhivatal tűnik. Határozottan felléptek az E.On Ruhrgasban elérni kívánt többsége ellen, hiába adták el az E.On-birodalom több értékes "koronagyémántját" is, a tranzakciót elutasították.

Ugyanakkor a döntés korántsem végleges: a csoport az ügyben illetékes gazdasági miniszternél támadta meg a hatóság döntését, aki már az idén januárban jelezte, hogy személyesen is hajlandó felülbírálni egy esetleges tiltó rendelkezést. (A bátor kijelentés mögött az áll, hogy Gerhard Schröder szövetségi kancellár már ősszel beleegyezett, hogy a kérdésben ne szakmai, hanem politikai döntés szülessen.) A reménybeli vevő szerint a vétel nem korlátozná a versenyt, ugyanakkor komoly nemzetgazdasági előnyökkel járna. (Az E.On mindenesetre Európa legnagyobb gázimportőrévé válna.) Közben az RWE többször hangoztatta, hogy körme szakadtáig harcol az E.Onnal a gázpiaci vezető szerepért. Amennyiben egyébként sikerülne tető alá hozni a Ruhrgas megvételét, annak magyar vonzata is lenne: növelnék érdekeltségüket a Kögázban és részesedést szereznének a Ddgázban is.

Juhász Péter