Javuló ipari versenyképesség

Az UNIDO, az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete által kidolgozott, 87 országot felölelő összetett CIP-indexen hazánk a vizsgált időszakban hét hellyel, a 27.-re tudta feltornázni magát, míg Lengyelország kilenc helyet rontott a pozí-cióján (1998-ban a 34. volt), de Románia is négy hellyel esett viszsza, a 41.-re.

Az eredményt kommentálva azonban kutatók figyelmeztetnek: a magyar ipar termelékenységi pozíciója - ami önmagában persze nem azonos az ipari versenyképességgel - az elmúlt években térségi összehasonlításban már romlott, ami részint a forint tavalyi jelentős felértékelődésére, részint a bérkiáramlás szintén egy-két éve tapasztalható erősödésére vezethető vissza. Szabó László, az Ecostat tudományos tanácsadója szerint az uniós integráció folyamatával a bérköltségek óhatatlanul nőnek, és ezt az EU is elvárja Magyarországtól. Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Intézet ügyvezető igazgatója ugyancsak elkerülhetetlennek látja a bérköltségek emelkedését, és hozzáteszi: Magyarország e téren nem is a többi tagjelölttel, hanem a távol-keleti piacokkal áll igazán versenyben. Benedek Tamás, az Ipargazdasági Kutatóintézet vezető kutatója a termelékenység javulását hozó működőtőke-beáramlási boom és privatizáció terén a hazánkhoz közeli országok, mindenekelőtt Csehország és Szlovákia esetében Magyarországhoz képest tapasztalt "fáziskésésre" hívja fel a figyelmet.

A termelékenység dinamikája 2001-től csakugyan jobb ezekben az országokban, ám néhány éven belül ez a tartalékuk kiapad - vélekedik Benedek Tamás. Szerinte Magyarországnak a magasabb hozzáadott értékű beruházások vonzására kell törekednie ahelyett, hogy aggódik a térségi termelékenységi és bérversenyben elfoglalt pozíciója miatt. Molnár László szintén úgy véli, hogy a stratégiai gondolkodású cégeket nem riasztja el a bérkiáramlás. Az ország termelékenységi pozícióját tavaly rontó másik tényező, a forintárfolyam erősödése pedig szerinte egyszeri hatás volt, amire az idén már jóval kisebb mértékben kell csak számítani.

Az UNIDO által számított index az ipari teljesítmény mérésének négy alapmutatóját kombinálja: az egy lakosra eső feldolgozóipari hozzáadott értékét (MVA), az egy főre eső késztermékexportét, a közepesen fejlett és legfejlettebb technológia részesedését az MVA-ban, illetve az így előállított termékek arányát a késztermékexportban. A UNIDO szerint bár minden egyes új indikátor hozzáadása az alapul vett, egy főre jutó MVA-hoz jelentősen változtathatja egy-egy ország elhelyezkedését a versenyképességi listán, összességében azonban az egyébként várható egységes kép bontakozik ki: a fejlett ipari országok vannak az élen, az átmeneti gazdaságok és az átlagos jövedelmű fejlődők középen, a legkevésbé fejlettek alul. Egészében az 1998-as CIP-rangsor viszonylag keveset változott 1985-höz képest, alátámasztva azt a feltevést, hogy a teljesítmény lassú és összetett folyamatok végeredménye, és bár minden ország növelésére törekszik, relatív javulást nem könnyű felmutatni.

A lista alján és tetején állók helyzete ezen belül is viszonylag szilárd, nagyobb mozgások középtájon tapasztalhatók. 1985 és 1998 között huszonkét ország pozíciója változott legalább tíz helylyel: az ipari versenyképesség legfőbb nyertesei közé tartozik Kína, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Thaiföld mellett Írország is. Ezen országokra - Korea és Tajvan kivételével - általánosan jellemző, hogy a multik jelenléte meghatározó volt a feldolgozóipari export komoly növekedésében.

Az UNIDO még az átmeneti gazdaságok közé sorolja Magyarországot, megállapítva, hogy Csehországgal és Szlovéniával együtt ezen kategória éllovasai közé tartozik. (A másik két országnak értelemszerűen nem állt rendelkezésre az 1985-ös összehasonlítási alap.) Nemzetközi összehasonlításban a kelet-közép-európai országok leginkább Portugáliával, Görögországgal, Ausztráliával, Új-Zélanddal vethetők össze a tekintetben, hogy a legfejlettebb országok mezőnyében viszonylag alacsony a CIP-indexük, ugyanakkor jelentős a növekedés az összehasonlítás két éve között. A többi nyugat-európai országgal vagy Japánnal, az Egyesült Államokkal és Kanadával összevetve ebben a csoportban a legalacsonyabb és a legkevésbé technológiaintenzív az egy főre jutó MVA és az export is 1998-ban, ugyanakkor a kivitel technológiaszerkezete gyors javulást mutat 1985-höz képest.