Elárasztja a hazai piacot a kínai lábbeli

Hogyan lehet nagy pénzeket csinálni Magyarországon? A módszer a következő.

A valahol Kínában gyártott cipőket több off-shore cégen keresztül - egyre olcsóbban számlázva - behozzák Magyarországra, s illően elvámoltatják. A számlán átlagosan 60 dollárcent szerepel mint egy pár cipő értéke. Ezután nagykereskedőként eladják 1 dollárért egy ismerős kiskereskedőnek, aki magánemberként megveszi és páronként 1,10-et fizet a saját vállalkozásának. A piacon 10-15 dollárnyi forintért megjelenő cipő útja eddig volt látható, innentől az öszszes bevétel adótartalma az APEH számára láthatatlan. Viszont valahol óriási tőke halmozódik föl.

A Kopint-Datorgtól vásárolt adatokra hivatkozva a Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozó-ipari Tudományos Egyesület (BCBTE) úgy tájékoztatta lapunkat, hogy szakértői számítások alapján a költségvetés évente közel 40 milliárd forint bevételtől esik el az alulszámlázott lábbeliimport miatt. Az egyesület által Csillag István gazdasági és közlekedési miniszternek is eljuttatott összeállítás szerint az elmúlt évben 34,4 millió pár cipőt importáltak Kínából, Hongkongból és Törökországból Magyarországra, amelyek átlagos vámértéke 0,59 dollár volt, míg a teljes, közel 43 milliós cipőimportra vetítve az átlagérték elérte a 2,3 dollárt. Miután ez is igen alacsony összeg, érthető, hogy egy a kínai üzlethez közel álló informátorunk azzal érvelt, hogy alulszámlázták az olasz és a spanyol importot is.

A pénzügyi tárca egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa a 0,59 dolláros értéket kétségbe vonta, ám Várszegi Árpád, a BCBTE elnökhelyettese és a Bőr- és Cipőipari Egyesülés (BCE) igazgatója a KSH adatbázisát jelölte meg forrásként, s a számok egybeesnek a gazdasági tárca kimutatásával. Várszegi hozzáfűzte, a hongkongi cipők párjának egységára az 1997-es 4,53 dollárról 0,14 dollárra csökkent 2001-ben. Hongkong ugyanis 1997-ben még angol fennhatóság alatt állt, majd amikor Kínához csatlakozott, hatalmas változás következett be.

Miután a magyar cipős szakma kitartó nyomására az importkvótát az EU-szokásokhoz hasonlóan nem értékben, hanem darabszámban (párban) szabták meg 2000-ben, a kínai import a tavalyelőtti 24 millió párról 17 millióra esett vissza. Akkorra azonban Hongkong már kínai fennhatóság alatt volt, élvezve a WTO-n belüliség valamennyi előnyét, nem is beszélve arról, hogy bár az elmúlt év végétől Kína is WTO-országgá vált, de cipőexportjára 2005-ig fennmarad a kvóta. Így nem is meglepő, hogy a hongkongi cipőimport egy év alatt 5,6 millió párról 14,5 millióra növekedett.

A Bőr- és Cipőipari Egyesülés és a Magyar Könnyűipari Szövetség már többször felhívta a hatóságok figyelmét, hogy Hongkongban gyakorlatilag nincs cipőgyártás, és kérték a származási bizonyítvány kötelezővé tételét, gyanítva, hogy a termékek egy harmadik országban készülnek. Ez napjainkig nem valósult meg.

Kishonti Judit, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ipari főosztályának vezető főtanácsosa ezt úgy magyarázta lapunknak, hogy a WTO-szabályokkal összhangban származási bizonyítványt csak a nemzetközi szerződésekben biztosított kedvezmények igénybevétele céljából, illetve piacvédelmi intézkedés végrehajtására lehet megkövetelni.

A cipőipari lobbi - a tendenciákat látva - már két éve kezdeményezte a dömpingeljárást a Gazdasági Versenyhivatalnál, amit a Gazdasági Minisztériumhoz továbbítottak. Dömpingeljárás azonban csak akkor indítható, ha adatokkal támasztják alá a kérelmet, ám amint Várszegi Árpád elmondta, azt nem tudják bizonyítani, hogy adott esetben a távol-keleti termelő részesül-e hazájában támogatásban. És végső soron nem is erről van szó.

Az alulszámlázás és a fent említett adócsalás nem nemzetközi ügy, és ezt itthon kellene a vám- és az adóhatóságnak kezelnie.

Ezt a cipőipar az elmúlt időszakban többször is számon kérte, a gazdasági tárca pedig azt javasolta a Pénzügyminisztériumnak, hogy - akárcsak a használtautó-import esetében - a cipőbehozatalt is szakosított vámhivatalokban és tételesen vámkezeljék, azonban információink szerint döntés még nem született. A GKM szintén javasolta a társminisztériumnak, a vámtörvény napirenden lévő módosításával tegyék lehetővé, hogy az APEH folyamatos tájékoztatást kapjon arról, milyen mennyiségű cipő honnan és melyik cég számára érkezik.

Azt is kérték, hogy a vámérték meghatározása esetén a VPOP éljen erőteljesebben a jogszabály adta lehetőségekkel, vagyis ha az összehasonlító árnál 50 százalékkal alacsonyabb a bejelentett vámérték, akkor a vámhatóság szabja meg az összeget. (Az öszszehasonlító árlistát az anyag- és a minimális feldolgozási költség alapján szakértőkkel együtt állította össze a BCE.)

A Pénzügyminisztériumból ezzel kapcsolatban csupán azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nemrégiben a legszigorúbb eljárásra utasították a VPOP-t, ám csak hoszszabb távon várható változás, amikor a kereskedők meglévő készlete elfogy. Szerettük volna megtudni, hogy korábban miért nem került sor a szigorításra, és eddig miért hagyták az alulszámlázott árudömping beérkezését, de kérdéseinkre a VPOP-tól sem kaptunk választ.

Lehetséges, hogy a szigorúbb vámkezelés összefüggésben áll a cipősök által Csillag Istvánnak is elküldött összefoglalóban álló figyelmeztetéssel, amely szerint hazánk ma lábbeli szempontból "csalóparadicsom". Amennyiben a jelenlegi állapotok nem változnak meg, és nem válnak általánosan ismertté, nem segítik elő az EU-csatlakozást - hangzott érvelésük.

Miután az illetékesek a változás okairól nem tájékoztattak, a józsefvárosi piacon folytattuk az érdeklődést. A távol-keleti kereskedők elmondták, hogy két hete a vámhatóság nem fogadja el az általuk bemutatott árat, és a listaár alapján vetik ki a vámot. Ezért állítólag mintegy 1000 konténernyi áru áll Hamburgban, arra várva, hogy alábbhagy a buzgalom.

Mindeddig ugyanis az ügyeskedés révén a szállítást és vámolást intéző cégeknek egy konténernyi, mintegy 100 ezer dollárt érő ruha vagy 50 ezer dollárnyi cipő összes szállítási és vámköltségéért 1 millió forintot fizettek a kereskedők a Józsefvárosban, miközben a 2 ezer eurós szállítási díj mellett 14 százalékos vám és 25 százalékos áfa terhelte hivatalosan a szállítmányt. A változás óta azonban 4-6 millió forintra emelkedtek ezek a terhek.

Úgy tudjuk, a kelet-ázsiai termékek, elsősorban ruházati cikkek 80-85 százalékát Magyarországról továbbszállítják a környező országokba. A termékbemutató színhelye a józsefvárosi piac. Egy szállítmányozótársaságtól származó értesülésünk szerint a kereskedők évente csak Kínából körülbelül 8-9 ezer konténer árut hoznak be Magyarországra. (Egyetlen konténerben 7-8 ezer pár cipő fér el.)

A továbbexportálás legtöbbször névlegesen magánkivitelként folyik, vagyis befut a piacra egy busznyi külföldi, s a határon negyvenük között oszlik meg az árumennyiség, de az út mögött egyetlen vállalkozó áll. Így a Magyarországon bejegyzett importőr vállalkozások sem igényelnek vissza vámot és áfát, másrészt a "kínaiban" jártas körök szerint bár minden beérkező szállítmány után megfizetik a vámot, mindeddig nem érte őket veszteség az alulszámlázás általánosan elterjedt volta miatt.

Az alulszámlázás viszont akkora árelőnyt biztosított a rendszert bevezetőknek, hogy minden cipős importőr rákényszerült a módszer átvételére. A hatás olyan erős volt, hogy más körök sem vonhatták ki magukat alóla. A BCBTE által a gazdasági miniszternek küldött levél megállapítja:

"Az egyre gátlástalanabbá váló piaci magatartás eredménye a Magyarországon nem bérmunkában termelő cipőgyárak folyamatos térvesztése. Az erkölcsi romboló hatás még ennél is jelentősebb, mert rákényszerítik a magyar kisüzemet, hogy életben maradása érdekében maga is a feketegazdaság szereplőjévé váljon."

Az érdekvédelmi szervezetek - a Magyar Cipőgyártók Egyesülete, a Bőr- és Cipőipari Egyesülés, a Magyar Könnyűipari Szövetség - azért kezdett kampányba, mert az alulszámlázás miatti áfa és vámteher nélküli alacsony ár és a számla nélküli forgalom azt eredményezte, hogy a magyar piacra termelők és a lábbeli-kiskereskedelem szinte teljesen kiszorult a piacról, veszélyeztetve a hazai vállalkozások fennmaradását. A kis és közepes cégek jelentős része jelenleg már csak a kapacitásainak töredékét használja ki.