Az egységes piac új kihívásai

A különböző országokban meglévő nemzeti és az alakuló multinacionális fizetési rendszerek, elszámolóházak működési megbízhatósága szempontjából alapvető fontosságú a rendszerek jogi alapjainak megteremtése és a fizetési eszközök használatának egységes szabályozása. Ennek érdekében az EU számos jogszabályt fogadott el az elmúlt években a jogalkotási hierarchia minden szintjén, hiszen a nemzeti jogszabályok között jelentős különbségek léteztek a szabályozottság mélységének és tartalmának vonatkozásában.

Ha a szűkebb értelemben a fizetési rendszerre és a pénzforgalomra vonatkozó rendeleteket (regulation), irányelveket (directive) és ajánlásokat (recommendation) vesszük számba, akkor öt fontos jogforrásról beszélhetünk.

Amennyiben figyelembe vesszük a kapcsolódó jogforrásokat, valamint a nem jogszabálynak számító keretrendeleteket, akcióterveket, iránymutatásokat, akkor nagyjából 25 dokumentumról beszélhetünk, amelyeket a tagállamoknak, csakúgy, mint a csatlakozásra készülő országoknak, bizonyos határidők betartása mellett harmonizálniuk kell.

A mára kialakult uniós pénzforgalmi szabályozás sokrétű és szerteágazó, alkalmazása emiatt meglehetősen nehézkes. Ezt a helyzetet felismerve a bizottság javaslatot készít a szabályozás egységesítésére, valamint a szabályok további harmonizálására, azaz egy koherens jogszabályi környezet kialakítására. Tekintettel arra, hogy a változásokat a hazai szabályozásban követni kell - a gyakorlatban pedig a hitelintézeteknek alkalmazniuk szükséges a mindenkori rendelkezéseket -, ezért érdemes áttekinteni, milyen okok miatt merült fel a szabályozás átalakításának igénye.





>> A változtatás indokai



Az Európai Tanács 2001-ben elfogadott rendelete a tagállamok közötti eurófizetésekről alapvetően megváltoztatta a pénzforgalmi szolgáltatások korábbi szabályozási filozófiáját. Rövid határidőt adva kötelező jelleggel előírja a belföldi és a nemzetközi megbízások esetében fennálló jelentős árkülönbségek megszüntetését, és a fizetési megbízások teljesítése szempontjából az egész belső piacot egységesen belföldinek tekinti.

2001-ben a bizottság tanulmányokat készíttetett a tagállamok közötti fizetésekre vonatkozó irányelv és az elektronikus fizetési eszközök használatára vonatkozó ajánlás adaptálásáról, amelyek eredménye súlyos, megoldatlan szabályozási problémákat hozott felszínre.

A fizetési eszközök és a fizetési rendszerek szabályozása még mindig nagymértékben nemzeti sajátosságokat mutat. Ez akadályát képezheti az egységes fizetési övezet kialakulásának és a hatékonyság növeléséhez szükséges konszolidációs folyamatnak.

Az információtechnológia robbanásszerű fejlődése rendkívüli fejlesztéseket követel a piaci résztvevőktől. Tekintettel a jelentős fejlesztési költségekre, a szabályozókra különösen nagy felelősség hárul a pénzforgalmi szolgáltatások hosszú távra érvényes kereteinek meghatározása során.





>> Eldöntendő kérdések



A változtatás szükségességét indokló tényezők elemzése után nézzük, melyek azok a fő kérdések, amelyek mentén a változtatási igények csoportosulnak.

Egységes szabályozás. A fizetési rendszerre és a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó EU-jogszabályok a téma egy-egy aspektusát fedik le, azonban számos esetben átfedés alakult ki az egyes irányelvek, ajánlások, rendeletek között. Ez a helyzet hátrányos a transzparencia és a jogbiztonság szempontjából, ezért szükséges átgondolni, hogy egy egységes keretszabály jobban elősegítené-e egy konszolidált, koherens és egyszerűen áttekinthető szabályozás létrejöttét.

Nemzeti, vagy EU-szabályozás. A pénzforgalomban a legtöbb kérdést egyelőre nemzeti szinten szabályozzák, mert jobban figyelembe lehet venni a nemzeti sajátosságokat. Azonban az euró bevezetésével és az egységes fizetési övezet kialakulásával egyre több olyan kérdés van, amit közös jogi alapokra kell helyezni. Az új szabályozás egyik kulcskérdése a helyes egyensúly megtalálása a nemzeti és az EU-szintű szabályozás között.

Teljes, vagy minimális harmonizáció. Egy jól működő és hatékony belső piacot több módon is el lehet érni. A szabályok kötelező, teljes körű harmonizálása egyszerű és koherens jogszabályi környezetet teremthet, azonban káros hatásai lehetnek a szolgáltatások országonként eltérő, színes palettájának fennmaradására.

Nemzetközi, vagy belföldi tranzakciók szabályozása. A jelenlegi EU-szabályok csak a tagállamok közötti megbízások teljesítésére vonatkoznak, azonban felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e ugyanezeket a szabályokat - vagy más, de közös szabályokat - alkalmazni a belföldi (nemzeti) fizetési műveletekre is, különös tekintettel a "nemzeti" és a "belföldi" fogalomhasználat már jelzett átalakulására.

Fókuszban a kis értékű fizetések. A fizetési szolgáltatások piaca kis és nagy értékű megkülönböztetés alapján osztható fel. Az EU-jogforrásokban a választóvonal az 50 000 eurós összeghatárhoz kötődik. Az unió nagy értékű fizetési piaca, illetve a nagy értékű fizetési rendszerek fejlődésében a bankszektor alapvetően érintett volt, ezért a közös monetáris politika bevezetésével egy időben ez technikai és szabályozási értelemben is létrejött. Ezzel szemben a kis értékű fizetések terén ugyan megszülettek időben a szükséges jogszabályok, de gyakorlati lépések nem történtek, ami a bizottság részéről jogszabályi szigorításhoz vezetett tavaly év végén. Az egységes szabályozás mindezek alapján a kis értékű fizetési szolgáltatásokra koncentrál.

A szabályozás formája. Jelenleg három jogi forma létezik, ami a fizetési rendszereket és szolgáltatásokat szabályozza: a rendelet, az irányelv és az ajánlás. Kérdés, hogy a jövőben is ezeket a kötelező erejű formákat kell-e alkalmazni, vagy vannak olyan részkérdések, amelyeket a szereplők közös megállapodása, vagy a rendszerek önszabályozása keretein belül is meg lehet oldani.

A szabályozás technikai semlegessége. A jogalkotásnak ebben a szolgáltatási szegmensben komoly hatása van a technikai fejlődésre. A fizetési eszközök és rendszerek hatékony alkalmazása lehetetlen közös szabványok nélkül. Ezeket leghatékonyabban szabályozással lehet egységesíteni, azonban mindig fennáll a veszélye annak, hogy a rugalmatlan előírás akadályozza a technikai fejlődést. Olyan szabályozási magatartást kell kialakítani, ami időben megteremti a jogbiztonságot, ugyanakkor elég rugalmas ahhoz, hogy ne akadályozza az innovációt.

Versenyszempontok. A pénzforgalmi szolgáltatásokat erőteljes versenykörnyezetben működő vállalkozások (tipikusan bankok) nyújtják. A szabályozók elsődleges célja a versenysemlegesség fenntartása és ezáltal az ügyfelek érdekeinek védelme, valamint az egész európai gazdaság versenyképességének növelése. Mindezek alapján az unió versenypolitikai előírásait messzemenőkig figyelembe kell venni az egységes szabályozás kialakításakor.

Biztonsági szempontok. Mivel a technikai fejlődés egyre gyorsabban beépül a pénzforgalmi szolgáltatásokba és a fizetési rendszerekbe, ezért kiemelten kell kezelni a rendszerek technikai biztonságát. Ugyanakkor szintén nagyon fontos kérdés a fizetési mechanizmus szilárd jogi alapjainak megteremtése, hiszen ezáltal lehet növelni az ügyfelek bizalmát a fizetési eszközök használata iránt.





>> Egyéb követelmények



A felsoroltakból talán érzékelhető, hogy a jogalkotóknak meglehetősen széles szempontrendszert kell figyelembe venniük, amikor az EU új pénzforgalmi szabályozásának kialakításán dolgoznak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy szemben más pénzügyi ágazatokkal, a fizetési rendszerek és a pénzforgalom szabályozása viszonylag rövid múltra tekint vissza, hiszen az első kötelező erejű jogszabály 1997-ben lépett hatályba. A nemzeti és az EU-szintű szabályozáson kívül befolyásolja a jogszabályi környezet kialakításának menetét a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott követelmények sokasága is, melyek közül a BIS és az UNCITRAL érdemel említést.

A nemzeti és nemzetközi jogrendek közötti konfliktusok feloldása nem egyszerű feladat, mindenesetre nyilvánvaló, hogy az unió fizetési rendszerekre és pénzforgalomra vonatkozó szabályozásának jogbiztonságot, egyszerűséget és kiszámíthatóságot kell teremtenie az egységes fizetési övezet és a jól működő belső piac megteremtése érdekében.