Mit mutat a statisztika?
Az utóbbi időben a foglalkoztatottsági helyzetről kialakult politikai vitához olyan statisztikai adatokat használtak fel, amelyek jellegüknél fogva nem igazolhatják egyik oldalt sem. A Központi Statisztikai Hivatal a nemzetközileg elfogadott standardok szerint, mintavételes eljárással számítja a mutatókat. Ennek van egy természetes hibahatára, így például a foglalkoztatottak számában bekövetkezett változásról csak akkor mondhatunk biztosat, ha az meghaladja a 40 ezer főt, addig a mintavételi eljárás természetéből adódó pontatlanság is okozhatta az eltérést. A magyar minta nemzetközi összehasonlításban nagynak, így a mérés pontossága elég jónak számít. Az adatok alapján annyi mondható el, hogy az utóbbi egy évben mind a foglalkoztatottak, mind pedig a munkanélküliek számában bekövetkezett változás származhat mintavételi hibából. Ez évtől még pontosabb képet kaphatunk a munkanélküliségről, mert a KSH a népszámlálási adatai alapján "reprezentatívabb", vagyis a teljes lakosság munkaügyi állapotához jobban hasonlító mintát készített.
Mivel a népszámláláskor kiderült, hogy Magyarországon többen élnek, mint korábban feltételezhető volt, ráadásul a társadalom szerkezete is némileg eltér attól, amit a korábbi népszámlálás utáni "továbbvezetések" alapján gondolni lehetett, a KSH viszszamenőleg is elvégzi a módosításokat. Ez alapján a korábban feltételezettnél valamivel többen dolgoznak, a munkanélküliek száma nem változott. Viszont a foglalkoztatottak száma az utóbbi egy évben valamivel kisebb mértékben, mintegy 24 ezer fővel növekedett.
Látható, hogy a négymillió fős magyar munkapiacon a multinacionális cégek elbocsátásai nem okoznak olyan mértékű változást, amit ki lehetne mutatni. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a megszűnésekről szóló hírek hangosabbak, mint az új álláshelyek alakulásáról megjelenő információk.
