A kutatás keretében a KSH közel húszezer háztartásra kiterjedően gyűjtött adatokat. A vizsgált háztartások közé fele-fele arányban kerültek be gyermeket nevelők, illetve már nem nevelők. Az adatgyűjtés fő témakörei közé tartozott a gyermeknevelést segítő intézmények (bölcsőde, óvoda, napközi) igénybevétele, a nagyszülők által a neveléshez nyújtott segítség. Szó volt arról, milyen igény van a nevelést segítő szolgáltatások iránt, továbbá: mi tehetné könnyebbé a gyermeknevelés és a munka összeegyeztetését. Adatokat gyűjtöttek a gyermekek iskoláztatásával kapcsolatos kiadásokról, a különórák lehetőségeiről, a csemeték jövőjére vonatkozó elképzelésekről, attitűdökről, a munkára nevelésről a családon belül, s a háztartások egyéb gondozási kötelezettségeiről.





>> Gyermekes és

gyermektelen háztartások



A kutatók megvizsgálták a gyermekes és a gyermektelen háztartások egy főre jutó éves átlagos nettó jövedelmének alakulását 1993 és 2000 között. Kitűnt, hogy a gyermekes háztartásoké 2000-ben 349 ezer forint volt, ez 29 százalékkal alacsonyabb, mint a gyermekteleneké. Ez a "rés" egyébként a kilencvenes évek elején még csak 22 százalékos volt. A kedvezőtlen változás magyarázatát abban kell keresni, hogy változott a gyermekes és a gyermektelen háztartásokban élők kor és gazdasági aktivitás szerinti összetétele. A születésszám csökkenésének következtében ugyanis a gyermekes családok között a korábbinál nagyobb arányra jutottak azok, amelyek idősebb gyermekeket nevelnek.

Mivel pedig a gyermekvállalási hajlandóság csökkent, illetve későbbre tolódott az első utód megszületésének ideje, így a gyermektelen háztartások között egyre nagyobb hányadot képviselnek a fiatal, magasabb jövedelmű családok. Az átrendeződés lényege tehát az, hogy a gyermektelen háztartásokban nagyobb mértékben emelkedett az aktív keresők aránya, mint a gyermekesekben. A nyugdíjasok hányada pedig a gyermektelen családokban csökkent, a gyermekesekben pedig némiképpen emelkedett.

A háztartások tehát két, markánsan elkülönülő csoportra oszthatók. Ami a bennük élők jövedelmi forrásait illeti: összességében nőtt a munkajövedelmek aránya és csökkent a társadalmiaké. Csakhogy amíg 1993-ban a gyermekes háztartások egy főre jutó munkajövedelmei 13,5 százalékkal meghaladták a gyermektelenekéit, ez a különbség 2000-re megszűnt. Sőt: a gyermektelen háztartások foglalkoztatott tagjainak magasabb volt a keresete vagy a vállalkozói jövedelme, mint a gyermekeseknek. Ugyanakkor az utóbbiakban az egy főre jutó társadalmi jövedelmek 1993-ban a gyermektelenekének 34, 2000-ben pedig már a 43 százalékát alkották.





>> Jövedelemforrások

a gyermekes családokban



A gyermekes háztartásokban a munkajövedelmeknek az egy főre jutó összege 2000-ben - változatlan áron számolva - megközelítette az 1993. évi szintet: annak 96 százalékát adta. Ennek két oka volt: az egyik a foglalkoztatás növekedése, a másik pedig a keresetek emelkedése. Ugyanakkor a társadalmi jövedelmek 2000-ben változatlan áron a 71 százalékát tették ki az 1993-asnak.

Összességében a gyermekek ellátásához kapcsolódó jövedelmek színvonala alacsony, a gyed és a gyet összege nem éri el az átlagnyugdíj felét sem. A családi pótlék s az ezzel azonos összegű iskoláztatási támogatás, illetve az alacsony jövedelmű családoknak folyósított kiegészítő családi pótlék gyermekenkénti összege 2000-ben az átlagos nyugdíj értékének tíz százaléka alatt maradt. A családtámogatások alacsony színvonalát nem volt képes ellensúlyozni az 1999-ben bevezetett és a családi pótlékkal ellentétben rendszeresen valorizált jövedelemadó-kedvezmény, amelyből megfelelő jövedelem hiányában a gyermekes családok egy része nem is részesülhetett.





>> Változás

a sokgyerekeseknél



A kutatók úgy érzékelték, hogy az elmúlt években a legnagyobb változás a három- és több gyermekes családok jövedelmi helyzetében következett be. Értelemszerűen elsősorban ott javult a helyzet, ahol a felnőttek kereső foglalkozást találtak, vagy vállalkozásba kezdtek.

Az elmúlt évtizedre az volt a jellemző, hogy e családok lecsúsztak az alsóbb jövedelmi decilisekbe, s ezt a különféle családpolitikai intézkedések sem voltak képesek megakadályozni.

Jelenleg a legalsó jövedelmi ötödbe a kutatók számításai szerint a gyermekes háztartásoknak közel az egyharmada sorolható. Ezekre a háztartásokra általánosan az a jellemző, hogy tagjai a munkaerőpiacról kiszorultak, és társadalmi jövedelmekből élnek. Ezek jobb esetben nyugdíjat, munkanélküli-ellátást jelentenek, rosszabb esetben azonban kizárólag a gyermekek után járó juttatásokat. Ezekben a háztartásokban általában sok gyermeket tartanak el, akik gyakran már fiatalkorukban kénytelenek a saját munkájukkal hozzájárulni a család megélhetési költségeihez. Ami a képzettségüket illeti, a legtöbben ezekben a családokban csak az alapfokú végzettség megszerzéséig jutnak el, és mivel magasabb tudásszintet nem tudnak megszerezni, szegénységük újratermelődik. A KSH háztartási költségvetési felvételének adataira alapozott becslések szerint jelenleg Magyarországon mintegy 300-400 ezer olyan gyermekes család van, amelynek számára gondot jelent a mindennapi megélhetés.





>> Nevelés, felkészítés

a jövőre



A család legfontosabb funkciója a gyermekek felnevelése. Emellett ma is a család az az alapegység, amelyben az idősekről, betegekről gondoskodnak. Ezért a Család, változóban címet viselő kutatás egyik legfontosabb témájának tekintette azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek a vizsgálatát, amelyeket a családok végeznek annak érdekében, hogy gyermekeik felkészüljenek majdani felnőttéletükre. Ennek a tevékenységsornak egy része a képességek, készségek fejlesztéséhez, tehát tágabb értelemben az oktatáshoz sorolható. Ugyanakkor szervesen idetartozik az is, hogy a gyermekek hogyan találkoznak a munkával, a munka fogalmával a családon belül.

Az adatfelvétel keretében mintegy tízezer gyermeket nevelő háztartást írtak össze, ezekben a gyermekek 31 százaléka még nem volt iskolás, 46 százalékuk általános iskolába járt, a fennmaradó 23 százalék pedig középiskolában folytatott tanulmányokat. Egy-egy háztartásban átlagosan 1,7 gyermeket neveltek.

A vizsgálatba bevont háztartások 71 százalékában volt a családfőnek munkája, szaknyelven szólva foglalkoztatott volt. Ezeknek a háztartásoknak az 56 százalékában élt gyermek. A vizsgált sokaság hat százalékában a családfő munka nélkül volt, az ilyen háztartások 61 százalékában neveltek gyermeket.

A kiadások színvonalát és szerkezetét alapvetően befolyásolja a gyermekek jelenléte a háztartásban. A vizsgáltakban bevallásuk szerint 31 ezer forint volt az egy főre jutó átlagos kiadás. 2001-ben a gyermekes háztartásokban az egy főre jutó kiadás átlagosan 64 százaléka volt a gyermektelenekének. A kutatók ugyanakkor megjegyzik, hogy ezek az adatok minden valószínűség szerint alulbecsültek, ugyanis a magasabb kiadásokkal élők vélhetően nem is válaszoltak erre a kérdésre. A gyermekes háztartások esetén ugyanis a nem válaszolók aránya 7, a gyermektelen háztartásoknál pedig 9 százalékot ért el.

Az önmagukat az átlagosnál szegényebbnek ítélőknek több mint a fele gyermekes háztartás volt. 2001-ben mintegy 600 ezer volt azoknak a hazai háztartásoknak a száma, amelyek átmeneti likviditási gondokkal küzdöttek, vagy eladósodtak. Ezeknek a családoknak az 59-64 százalékában élt gyermek.





>> Átörökített társadalmi helyzet



Magyarországon, mint a világon szinte mindenütt, a legerősebb tendencia az iskolázottsági és foglalkoztatási helyzet, szerep továbbörökítése. A kutatások bizonyítják, hogy a gyermekek és szüleik továbbtanulási aspirációiban meghatározó szerepet tölt be a szülők értékválasztása, kulturális háttere. Természetes igény, hogy a szülők legalább olyan, vagy jobb társadalmi helyzetben szeretnék látni gyermekeiket, mint amilyenben ők vannak. Az átörökítés eszköze az általános iskolában például a tagozatos osztályok választása, közép- és felsőfokon pedig az iskolaszerkezet.

A magyar családok többsége igen fontosnak ítéli gyermekei iskoláztatását, és tisztában van azzal, hogy valamiféle szakirányú képzettség nélkül aligha van esélyük a boldogulásra. Az iskolás gyermeket nevelő háztartások 19,2 százalékánál cél az érettségi, 16,1 százalékuk pedig jó szakmát szeretne gyermeke kezébe adni. Ma már a háztartások elenyésző hányadában mondják a szülők, hogy céljuk: gyermekük minél előbb váljon kenyérkeresővé.