A kutatás keretében a KSH közel húszezer háztartásra kiterjedően gyűjtött adatokat. A vizsgált háztartások közé fele-fele arányban kerültek be gyermeket nevelők, illetve már nem nevelők. Az adatgyűjtés fő témakörei közé tartozott a gyermeknevelést segítő intézmények (bölcsőde, óvoda, napközi) igénybevétele, a nagyszülők által a neveléshez nyújtott segítség. Szó volt arról, milyen igény van a nevelést segítő szolgáltatások iránt, továbbá: mi tehetné könnyebbé a gyermeknevelés és a munka összeegyeztetését. Adatokat gyűjtöttek a gyermekek iskoláztatásával kapcsolatos kiadásokról, a különórák lehetőségeiről, a csemeték jövőjére vonatkozó elképzelésekről, attitűdökről, a munkára nevelésről a családon belül, s a háztartások egyéb gondozási kötelezettségeiről.
>> Gyermekes és
gyermektelen háztartások
A kutatók megvizsgálták a gyermekes és a gyermektelen háztartások egy főre jutó éves átlagos nettó jövedelmének alakulását 1993 és 2000 között. Kitűnt, hogy a gyermekes háztartásoké 2000-ben 349 ezer forint volt, ez 29 százalékkal alacsonyabb, mint a gyermekteleneké. Ez a "rés" egyébként a kilencvenes évek elején még csak 22 százalékos volt. A kedvezőtlen változás magyarázatát abban kell keresni, hogy változott a gyermekes és a gyermektelen háztartásokban élők kor és gazdasági aktivitás szerinti összetétele. A születésszám csökkenésének következtében ugyanis a gyermekes családok között a korábbinál nagyobb arányra jutottak azok, amelyek idősebb gyermekeket nevelnek.
Mivel pedig a gyermekvállalási hajlandóság csökkent, illetve későbbre tolódott az első utód megszületésének ideje, így a gyermektelen háztartások között egyre nagyobb hányadot képviselnek a fiatal, magasabb jövedelmű családok. Az átrendeződés lényege tehát az, hogy a gyermektelen háztartásokban nagyobb mértékben emelkedett az aktív keresők aránya, mint a gyermekesekben. A nyugdíjasok hányada pedig a gyermektelen családokban csökkent, a gyermekesekben pedig némiképpen emelkedett.
A háztartások tehát két, markánsan elkülönülő csoportra oszthatók. Ami a bennük élők jövedelmi forrásait illeti: összességében nőtt a munkajövedelmek aránya és csökkent a társadalmiaké. Csakhogy amíg 1993-ban a gyermekes háztartások egy főre jutó munkajövedelmei 13,5 százalékkal meghaladták a gyermektelenekéit, ez a különbség 2000-re megszűnt. Sőt: a gyermektelen háztartások foglalkoztatott tagjainak magasabb volt a keresete vagy a vállalkozói jövedelme, mint a gyermekeseknek. Ugyanakkor az utóbbiakban az egy főre jutó társadalmi jövedelmek 1993-ban a gyermektelenekének 34, 2000-ben pedig már a 43 százalékát alkották.
>> Jövedelemforrások
a gyermekes családokban
A gyermekes háztartásokban a munkajövedelmeknek az egy főre jutó összege 2000-ben - változatlan áron számolva - megközelítette az 1993. évi szintet: annak 96 százalékát adta. Ennek két oka volt: az egyik a foglalkoztatás növekedése, a másik pedig a keresetek emelkedése. Ugyanakkor a társadalmi jövedelmek 2000-ben változatlan áron a 71 százalékát tették ki az 1993-asnak.
Összességében a gyermekek ellátásához kapcsolódó jövedelmek színvonala alacsony, a gyed és a gyet összege nem éri el az átlagnyugdíj felét sem. A családi pótlék s az ezzel azonos összegű iskoláztatási támogatás, illetve az alacsony jövedelmű családoknak folyósított kiegészítő családi pótlék gyermekenkénti összege 2000-ben az átlagos nyugdíj értékének tíz százaléka alatt maradt. A családtámogatások alacsony színvonalát nem volt képes ellensúlyozni az 1999-ben bevezetett és a családi pótlékkal ellentétben rendszeresen valorizált jövedelemadó-kedvezmény, amelyből megfelelő jövedelem hiányában a gyermekes családok egy része nem is részesülhetett.
>> Változás
a sokgyerekeseknél
A kutatók úgy érzékelték, hogy az elmúlt években a legnagyobb változás a három- és több gyermekes családok jövedelmi helyzetében következett be. Értelemszerűen elsősorban ott javult a helyzet, ahol a felnőttek kereső foglalkozást találtak, vagy vállalkozásba kezdtek.
Az elmúlt évtizedre az volt a jellemző, hogy e családok lecsúsztak az alsóbb jövedelmi decilisekbe, s ezt a különféle családpolitikai intézkedések sem voltak képesek megakadályozni.
Jelenleg a legalsó jövedelmi ötödbe a kutatók számításai szerint a gyermekes háztartásoknak közel az egyharmada sorolható. Ezekre a háztartásokra általánosan az a jellemző, hogy tagjai a munkaerőpiacról kiszorultak, és társadalmi jövedelmekből élnek. Ezek jobb esetben nyugdíjat, munkanélküli-ellátást jelentenek, rosszabb esetben azonban kizárólag a gyermekek után járó juttatásokat. Ezekben a háztartásokban általában sok gyermeket tartanak el, akik gyakran már fiatalkorukban kénytelenek a saját munkájukkal hozzájárulni a család megélhetési költségeihez. Ami a képzettségüket illeti, a legtöbben ezekben a családokban csak az alapfokú végzettség megszerzéséig jutnak el, és mivel magasabb tudásszintet nem tudnak megszerezni, szegénységük újratermelődik. A KSH háztartási költségvetési felvételének adataira alapozott becslések szerint jelenleg Magyarországon mintegy 300-400 ezer olyan gyermekes család van, amelynek számára gondot jelent a mindennapi megélhetés.
>> Nevelés, felkészítés
a jövőre
A család legfontosabb funkciója a gyermekek felnevelése. Emellett ma is a család az az alapegység, amelyben az idősekről, betegekről gondoskodnak. Ezért a Család, változóban címet viselő kutatás egyik legfontosabb témájának tekintette azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek a vizsgálatát, amelyeket a családok végeznek annak érdekében, hogy gyermekeik felkészüljenek majdani felnőttéletükre. Ennek a tevékenységsornak egy része a képességek, készségek fejlesztéséhez, tehát tágabb értelemben az oktatáshoz sorolható. Ugyanakkor szervesen idetartozik az is, hogy a gyermekek hogyan találkoznak a munkával, a munka fogalmával a családon belül.
Az adatfelvétel keretében mintegy tízezer gyermeket nevelő háztartást írtak össze, ezekben a gyermekek 31 százaléka még nem volt iskolás, 46 százalékuk általános iskolába járt, a fennmaradó 23 százalék pedig középiskolában folytatott tanulmányokat. Egy-egy háztartásban átlagosan 1,7 gyermeket neveltek.
A vizsgálatba bevont háztartások 71 százalékában volt a családfőnek munkája, szaknyelven szólva foglalkoztatott volt. Ezeknek a háztartásoknak az 56 százalékában élt gyermek. A vizsgált sokaság hat százalékában a családfő munka nélkül volt, az ilyen háztartások 61 százalékában neveltek gyermeket.
A kiadások színvonalát és szerkezetét alapvetően befolyásolja a gyermekek jelenléte a háztartásban. A vizsgáltakban bevallásuk szerint 31 ezer forint volt az egy főre jutó átlagos kiadás. 2001-ben a gyermekes háztartásokban az egy főre jutó kiadás átlagosan 64 százaléka volt a gyermektelenekének. A kutatók ugyanakkor megjegyzik, hogy ezek az adatok minden valószínűség szerint alulbecsültek, ugyanis a magasabb kiadásokkal élők vélhetően nem is válaszoltak erre a kérdésre. A gyermekes háztartások esetén ugyanis a nem válaszolók aránya 7, a gyermektelen háztartásoknál pedig 9 százalékot ért el.
Az önmagukat az átlagosnál szegényebbnek ítélőknek több mint a fele gyermekes háztartás volt. 2001-ben mintegy 600 ezer volt azoknak a hazai háztartásoknak a száma, amelyek átmeneti likviditási gondokkal küzdöttek, vagy eladósodtak. Ezeknek a családoknak az 59-64 százalékában élt gyermek.
>> Átörökített társadalmi helyzet
Magyarországon, mint a világon szinte mindenütt, a legerősebb tendencia az iskolázottsági és foglalkoztatási helyzet, szerep továbbörökítése. A kutatások bizonyítják, hogy a gyermekek és szüleik továbbtanulási aspirációiban meghatározó szerepet tölt be a szülők értékválasztása, kulturális háttere. Természetes igény, hogy a szülők legalább olyan, vagy jobb társadalmi helyzetben szeretnék látni gyermekeiket, mint amilyenben ők vannak. Az átörökítés eszköze az általános iskolában például a tagozatos osztályok választása, közép- és felsőfokon pedig az iskolaszerkezet.
A magyar családok többsége igen fontosnak ítéli gyermekei iskoláztatását, és tisztában van azzal, hogy valamiféle szakirányú képzettség nélkül aligha van esélyük a boldogulásra. Az iskolás gyermeket nevelő háztartások 19,2 százalékánál cél az érettségi, 16,1 százalékuk pedig jó szakmát szeretne gyermeke kezébe adni. Ma már a háztartások elenyésző hányadában mondják a szülők, hogy céljuk: gyermekük minél előbb váljon kenyérkeresővé.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.