Építőipari sikerév

Tavaly a rendszerváltás óta a legnagyobb ütemben, 20,1 százalékkal nőtt az építőipar. Míg az ipar egésze tíz éve a legkisebb teljesítménybővülést érte el 2002-ben, addig az építőiparra nem hat a világgazdasági pangás. Ez nem meglepő: az ágazat alapvetően a belső keresletre érzékeny, az pedig választások előtt hagyományosan felpörög. Az építőipari konjunktúra alapvetően a kormányzati megrendeléseknek s a kedvezményes kamattámogatások által élénkített lakáspiacnak volt köszönhető.

Az év utolsó hónapjaiban a dinamika alábbhagyott, ami a választások lecsengésével és a lakáspiac "beállásával" hozható összefüggésbe. Kilógnak a decemberi számok, amikor megugrott a termelés. Ennek oka rejtély, véli Kovács György, a Budapest Economist elemzője. Ráadásul nem csak a termelés, a rendelésállomány is felfutott. Nem a lakáspiac élénküléséről van szó, növekedés az "egyéb építmények" körében volt. Érdemes kellő óvatossággal kezelni az adatokat, figyelmeztet Kovács. Az év utolsó és első hónapjai ugyanis gyakran produkálnak meglepetéseket, attól függően, mikor kötik meg a hosszabb távú szerződéseket a cégek. Bár az adatok biztatóak, a következő havi információkat még érdemes megvárni eldöntendő, újabb lendületről, vagy egyszeri hatásról van-e szó.

Az általános trendet figyelve inkább utóbbiról lehet szó. A kormányzati megrendelések biztosan nem érik majd el egy választási év szintjét (már csak a büdzsé kiigazítási kényszere miatt sem), s a lakáspiacon csak az okozhat ideiglenes élénkülést, ha a kamattámogatások szigorításáról kiszivárgott hírek miatt általános "sietség" lesz úrrá a vásárlókon. Így a vállalati beruházások lendíthetnek az ágazat szekerén, de ennek egyelőre nem mutatkoznak a jelei. Éppen ezért az idén szinte bizonyosan jóval alacsonyabb, akár egy számjegyű dinamikával is számolhatunk az építőiparban. (MI)