Brüsszel



Megismételve a legutóbbi gyakorlatot, ezúttal is "gyónással" - az EU-elnökség, a bizottság és az egyes tagállamok miniszterei közötti kétoldalú találkozók sorával - kezdődik szerdán a döntőnek kikiáltott EU-agrártanács Luxembourgban. Az ülés péntekig is eltarthat, a tét pedig a közös agrárpolitika reformja.

A soros görög EU-elnökség mindenképpen azt szeretné, ha a jövő heti szaloniki EU-csúcson már kész tényként beszélhetnének a leendő agrárreform alapvetéseinek az elfogadásáról, és hasonló ambíciókat táplál az Európai Bizottság is. A nyitott kérdések köre és tétje ugyanakkor változatlanul tekintélyes. A szerdai-pénteki agráralku élén természetesen továbbra is a közvetlen kifizetések rendszerének átszabását célzó törekvések állnak. Eredetileg a Fischler-reform egyik legfontosabb újítása az volt, hogy az ágazatok többségében leválasztanák a közvetlen támogatások mértékét a végzett tevékenység mibenlétéről, illetve az itt elért teljesítményről. A szándék egyértelmű: a gazda ne a szubvenció, hanem a tényleges piaci kereslet függvényében termeljen többet. A bizottsági javaslat sohasem gondolta mindezt a teljes agrárszektorra kiterjeszteni, de a tevékenységi körök mintegy 80 százalékát érintették volna. A tagországi ellenállás nyomán mára mindez oda fordult vissza, hogy (majdnem teljes) egyetértésről csak a gabona esetében lehet beszélni, minden más ágazatnál akad, aki keresztbefeküdne.

A mostani luxembourgi vitának úgy indulnak, hogy alapvetően három jellemzőbb tendencia érvényesül: az első csak bizonyos területekre vonatkoztatná a leválasztást (kérdés, hogy mekkora legyen ez a kör). A második engedékenyebb abban, hogy sok területet érintsen az új rezsim, ám azokon belül már megengedne kivételeket (a marhaszektorban például kivenné ennek hatálya alól a szoptató marhákat). A harmadik iskola a területek többségénél EU-szintű minimumokat állapítana meg azzal, hogy a felett már minden tagállam saját belátása szerint járhat el.

A Fischler-reform másik újítása a közvetlen támogatások mértékének hat éven át történő fokozatos lefaragása lenne. A következő napokban azt kellene végre eldönteni, hogy a támogatások mely körénél vehessék elő az ollót, s hogy mi legyen a csökkentés mértéke. A bizottság azt szeretné, ha a közvetlen támogatás fokozatos mérsékléséhez az évi 5 ezer eurót meghaladó összeg legyen a kritikus küszöbszint, azzal, hogy évi 50 ezer eurós támogatásig hat év alatt 12,5 százalékot faragnának le ennek mértékéből, az ennél nagyobb közvetlen kifizetéseket viszont 2013-ig már összesen 19 százalékkal csökkentenék. Mint minden újítást, ezt is két irányból támadják: a radikális csökkentést óhajtó németek, britek sokkal lejjebb vinnék (esetleg el is tüntetnék) a küszöböt, míg mások - például az osztrákok - szeretnék legalább 7500 euróra feltornázni.

További fontos újítás lenne a megtakarított pénzek átcsoportosítása vidékfejlesztésre. Eredetileg legalább 20 százalékot automatikusan itt akartak hasznosítani, a mai vitáknak viszont már úgy ülnek neki, csupán 6 százalékról beszélnek. A többit részben piaci reformokra (cukor, tej), részint az újonnan csatlakozók támogatására fordítanák, de egyes fővárosok reményei szerint az sincs kizárva, hogy befizetésarányosan valamely hányada közvetlenül visszakerülhet a tagországokba.

Változatlanul erősen megoszlanak a vélemények a parlagon hagyás mikéntjéről is. A bizottság a termőföld 10 százalékára tartaná fenn ezt a rezsimet, de az már intenzív vita tárgya, hogy ez a teljes birtokra, vagy a gabonatermő területekre vonatkozzon. Az utóbbi szükségét senki nem vitatja, de bőven akadnak hívei a teljes birtok verziónak is (főként, hogy ez jó pont lehetne a WTO-tárgyalásokon).