Megszületett az új agrárreform

Kialakultak a csatlakozó országok támogatásának feltételei - kommentálta szinte nyomban a döntést Németh Imre magyar miniszter. Bár az Európai Bizottság által egy éve asztalra helyezett javaslathoz képest lényegesen átszabott változatban, de tendenciáját tekintve radikálisan új alapokra helyezi a luxembourgi reformcsomag az Európai Unió közös agrárpolitikáját, azon belül is mindenekelőtt a támogatások rendszerét. Az új mechanizmus szerint a farmereknek járó közvetlen kifizetések nagyobbik hányada független lehet a termelékenységtől, folyósításuk ugyanakkor függ majd bizonyos környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, illetve állattartási elvárások teljesítésétől.

Annak érdekében, hogy elejét vegyék egyes szektorok nemkívánatos mértékű elhagyásának, a tagországok kormányai szektoronként eltérő - de minden esetben csekély - arányban mégis a teljesítményhez köthetik a támogatásokat.

A korábbiaknál nagyobb öszszeg juthat majd vidékfejlesztésre, a nagy gazdaságoknak jutó támogatások fokozatos csökkentéséből, illetve az ily módon nyert megtakarítások egy részének átcsoportosításából. A visszavett támogatások hasznosításáról minimum 80 százalékos hányadban az érintett tagországok - rögzített kritériumok alapján - dönthetnek.

A csomag legfontosabb újításának számító intézkedés - a támogatások leválasztása a teljesítményről, és áttérés az úgynevezett egységes rendszerre - elvben 2005-től esedékes, de különleges agráradottságokra hivatkozva kezdeményezni lehet bevezetésének halasztását 2007-ig. A tagországok végül azt a bizottsági kompromisszumos formulát fogadták el, amely értelmében az új rezsim a szántóföldi művelésnél 75 százalékban kerül mindenképpen alkalmazásra, a fennmaradó 25 százalék erejéig a tagoknak joguk van a régi - teljesítményarányos - módszer szerint eljárni. Külön arányok érvényesülnek a durumbúza termesztésénél: itt 60:40 százalék lehet az egységes és a teljesítményarányú rendszer szerinti fizetések közötti megoszlás. Az egységes rendszerhez a referenciaértéket minden esetben a 2000-2002 közötti eredmények jelentik majd. (Az újonnan csatlakozók esetében ez még nem tisztázott - ld. külön cikkünket.)

A marhaszektorban választási lehetőség van: az egyik verzió szerint valamely tagország dönthet úgy, hogy a szoptató marhákra vonatkozó prémium 100 százalékáról, valamint a vágási prémium 40 százalékáról saját hatáskörben dönt, de választhatja ennek alternatíváját is, amelynél a vágási prémium 100 százaléka, avagy a különleges prémiumok 75 százaléka marad nemzeti fennhatóság alatt.

A kecskénél és a juhnál a támogatások 50 százalékát továbbra is teljesítményarányosan lehet majd folyósítani, miként ez lesz a helyzet a kedvezőtlen adottságú térségben folytatott gazdálkodásnál is.

A másik, rengeteg vitát kiváltott kérdésnél - a nagygazdáknak adott támogatások fokozatos lefaragásánál - a végső megoldás az lett, hogy 2005-től kezdődően évi 3, majd 4, végül (2013-ig) 5 százalékkal csökkentik az évi 5000 eurót meghaladó támogatásban részesülő gazdáknak folyósított pénzt. Ennek egy százalékát a befizető tagországok viszszatarthatják, a fennmaradó hányad sorsáról pedig előre lefektetett - közös agrárpolitikát szolgáló - szempontok és kritériumok alapján EU-szinten döntenek, de persze úgy, hogy valamilyen címen ennek nagy része szintén visszajut a tagországokba, miként ebből fedezik a vidékfejlesztésre szánt hányad növelését, valamint az újonnan csatlakozó országok részbeni finanszírozását is. Általános érvényű alapelv, hogy az évenkénti (3, 4, 5, 5 stb.) százalékos megtakarítások legalább 80 százaléka a fent említett címeken összességében vissza kell hogy jusson a tagállamokba.

Az egységes rendszer esetében további fontos vonás a regionalizálás megengedése, mikor is helyi szempontok figyelembevételével eltérhetnek az országos, hektár alapú kulcsoktól.

A piaci intézkedések sorában magyar szempontból a legfontosabb fejlemény, hogy a gabona intervenciós árát végül nem csökkentik tovább (ld. külön cikkünket): továbbra is 63 euró tonnánként. (Más kérdés, hogy a rozst kivették a csomagból, illetve a többi szektornál is az úgynevezett szezonális korrekció mértékét 50 százalékkal mérséklik.) A tejnél már lesz változás: 2004-2007 között a vajnál összesen 25 százalékkal visszavesznek majd az intervenciós árból, ami 10 százalékkal több annál, amit a berlini Agenda 2000 kilátásba helyezett. Marad viszont a berlini csomagban is prognosztizált 15 százalékos mérséklés a tejpor esetében. A tejszektor további érdekessége, hogy a mai kvótarendszer érvényességét kitolták 2014-ig, míg növeléséről csak 2006-tól lehet szó (az eredetileg tervezett 2005 helyett).

A csütörtök reggelre megszületett kompromisszumot bemutatva Franz Fischler agrárbiztos hangsúlyozta: az EU teljesítette házi feladatát, és most partnereitől is - mindenekelőtt az Egyesült Államoktól - reciprok lépéseket vár. Az Egyesült Államok a szerint kellene hogy eljárjon, amit szavakban annyira méltat - mutatott rá Fischler, úgy vélvén, hogy eddig nem sok jelét látta, illetve tapasztalta például a támogatások növelésének.