Vélemény

Mizéria a forintpiacon

Forián Szabó Gergely /Budapest Alapkezelő/

Sajnos még nem zárult le a magyar gazdaságpolitika legújabb kori történetének egyik leginkább szégyellni való fejezete, melyet röviden a "sáveltolás és következményei" címmel illethetnénk. A döntéshozók valószínűleg már megbánták felelőtlen tettüket, mellyel súlyos hitelességvesztést és komoly piaci zavarokat okoztak. Feltételezzük, nem ez volt a szándékuk, de a szerencsétlenül kiagyalt, időzített és tálalt kompromisszum maradandó károkat okozhat.

Az exportőrlobbi és néhány, a kormánynak a háttérből súgó "szakértő" kivételével eddig kevesen látták értelmét a döntésnek. A következmény: gyengébb, de jóval kiszámíthatatlanabb árfolyammal és a korábbinál magasabb kamatszinttel kell szembesülniük a vállalkozásoknak. Utóbbi tényezők bizonyosan nem szolgálják a sokat emlegetett versenyképesség erősítését.

Ám a fő probléma a hitelességvesztés, amely elsősorban a kormányzati nyomás hatására "meghajló" MNB-t sújtja. A jegybanknak két év kitartó munkával sikerült abban a hitben ringatnia a piacot: a rendelkezésére álló eszközeivel oda tudja tenni a forint árfolyamát, ahová szeretné. Ám a forint bebizonyította: képes önálló életet élni, ami egy ennyire kicsi és nyitott gazdaság esetében talán nem meglepő, mindenesetre nekünk szokatlan. A történtek után az MNB-nek most fejfájást okoz, hogy ismét elhitesse a piaccal: képes kézben tartani a forintot, ezen keresztül pedig az infláció alakulását.

Csak remélni merem, hogy az illetékesek a jövőben nagyobb körültekintéssel kezelik az árfolyamhoz kötődő kérdéseket.



A jegybankelnök állít, a piac cáfol

Róna Péter /a NABI elnöke/

A jegybankelnöknek igaza van: mai gazdasági problémáink főként az állami túlköltekezésre és a túlzó bérkiáramlásra vezethetők vissza. Ám megalapozatlan az állítása, hogy az infláció visszaszorításához 250 forint körüli árfolyamszint kell. Még kevésbé vehető komolynak udvariatlan megfogalmazása: "Őrült félreértés, hogy a versenyképességet javítani lehet az árfolyam-politikával." Ez elméleti tévedés, s nem veszi figyelembe a tényeket. Elméletileg azért, mert ha a túlzott bérkiáramlást a jegybank nem engedi elinflálódni, a következmény versenyképesség-vesztés. Ha tehát nem hajlandó beismerni, hogy a körülmények között az inflációs célokhoz való merev ragaszkodás hiba, az a zsenge reálszféra tönkretételét okozza. Márpedig saját bevallása szerint a gyengített forintárfolyam az inflálás egyik eszköze.

Bár a tankönyvek az árfolyam-infláció kapcsolat elméletét szépen leírják, az ok-okozati kapcsolat a valóságban összetettebb. S más az összefüggés dinamikája egy túlfűtött, és más egy deflációval küszködő gazdaság esetében. Honnan veszi a jegybank, hogy az inflációs célok eléréséhez a 250 forintos árfolyam kell? Mi van, ha az árfolyamnak nincs érzékelhető hatása az inflációra, például 270 forintig? És ha van, mi a nemzetgazdaságilag még tolerálható inflációs hatás? Mi történik, ha deflációs körülmények között az importőrök az árfolyamváltozást nem tudják érvényesíteni? Ezek nem elméleti, gyakorlati kérdések. Persze lehet, hogy a jegybanknak igaza van. Ezt igazolandó az ezzel kapcsolatos számításokat (ha vannak ilyenek) nyilvánosságra kellene hoznia.



Ikerdeficittel küszködve

Barcza György /az ING Bank elemzője/

Az elmúlt hetekben a devizapiacnak számos, önmagában is meghatározó eseményt kellett "megemésztenie", s úgy tűnik, a gazdaságpolitika rosszul mérte fel a dózisokat, aminek akár további jelentős leértékelődés is lehet a következménye.

Az árfolyam-alakulás okait alapvetően három tényezőre bonthatjuk. Az első a tavalyi év végi spekuláció, majd a jegybanki beavatkozás miatt kialakult mesterséges forintárfolyam, ami elfeledtette a gazdaságpolitikusokkal, hogy ma Magyarország történetének talán harmadik legjelentősebb ikerdeficit-problémájával küzd. A túlzott belső és a visszafogott külső kereslet miatt óriásira duzzadt az ország külfölddel szembeni folyó hiánya, ami miatt havonta közel félmilliárd euró külföldi kötvénybefektetés beérkezésére lenne szükség ahhoz, hogy a forint árfolyama stabil maradjon. Ilyen tőkebeáramlás a régió kötvénypiacaira még soha egyetlen államban sem valósult meg.

A második ok az árfolyamsáv eltolása és ennek hibás kommunikációja keltette zavar, amely a gazdaságpolitika hitelességének csökkenéséhez vezetett, ez pedig megnehezítette a deviza- és árfolyampiac működését.

A harmadik tényező a gazdaságpolitika-irányítók nézetkülönbségeinek nyilvánosságra kerülése, amellyel önmaguk és egymás hitelességét tovább csorbították. E téren pedig igen aktívak voltak gazdaságpolitikusaink; a pénzügyminiszter például a jegybankénál magasabb kívánatos árfolyamszintet hangoztatta, míg legutóbb a jegybankelnök beszélt a sáveltolás időzítésének és kommunikációjának hibájáról.