Kivételezett ügyfélkör, pórul járt magánszemélyek

A befektetési alapok sikertörténetében jelentős szerepet játszott, hogy ebben a konstrukcióban mindenkit egyformán kezelnek. A magánszemély kisebb összeg befizetésével is olyan diverzifikált portfólió birtokosává válhatott, amelyet csak a tehetősebb befektetők, illetve az intézmények engedhettek volna meg maguknak, nem beszélve arról, hogy a költségek is kedvezőbbek.

A befektetési alap piaca az amerikai befektetők egyik legkedveltebb célterületévé vált: 95 mil-lióan 6900 milliárd dollárt fektettek be, és minden második amerikai háztartásnak legalább egy befektetési alapban van pénze. Az ágazat szereplői mindeddig büszkén jegyezték meg, hogy az 1940-ben született, befektetési társaságokról szóló törvényt követően a botrányok elkerülték őket.

A feddhetetlen konstrukción azonban csorba esett, hiszen az elmúlt heti események fényében úgy tűnik: az egyenlők között is vannak egyenlőbbek. Egyes intézményi befektetők ugyanis olyan árfolyamokon vásárolhattak a befektetési alapok jegyeiből, ami normál halandónak elérhetetlen.

A Canary Investment Management hedge alapját négy pénzügyi csoport - köztük az ország harmadik legnagyobb pénzintézete, a Bank of America, a többi: a Bank One, a Janus Capital Group és a Strong Capital Management - kiemelten kezelte, s alapjai esetében egyedi kondíciókat adott. Mi is történt? Vegyünk egy befektetőt, aki egy napra helyez el pénzt egy befektetési alapban. Ez meglehetősen gyakori, ám ebben az esetben a Canary nem vett zsákbamacskát. Az alapok nettó eszközértékének kiszámítását követően (ez délután 4 órakor történt meg) a már elévült napi eszközértéken vásárolhatott értékpapírt a befektető, jóllehet a törvény értelmében ezekre az ügyletekre már a délután kiszámítandó eszközértéknek kellett volna vonatkoznia. S mivel tudták a másnapi nettó eszközértékeket, így nyereségre tehettek szert, illetve távol tartották magukat a veszteségektől. Ennek persze ára volt: a Canary vállalta, hogy tartósan nagyobb összeget tart az egyes alapokban.

Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy a nagyobb pénzügyi intézmények, köztük a banki és befektetési ágak mit tesznek meg azért, hogy üzletet szerezzenek. Egyes piaci szakértők már a Wall Street történetének egyik legsúlyosabb botrányáról beszélnek, hiszen az ügyben a piac legnagyobb szereplői érintettek. S ha náluk ilyen jogszabályellenes dolgok történhettek, akkor mi a helyzet a többi alapnál? - kérdezik a szakemberek joggal. Egy tanulmány szerint évente 4 milliárd dollárba kerülhettek a befektetési alapoknak és a befektetőiknek az úgynevezett "késői ügyletek".

A Canary Investment Management hedge fundja, illetve az alapkezelője, Edward Stern eddig 40 millió dolláros bírsággal szembesült, bár ezzel még korántsem zárult le az ügy. A piaci szereplők attól tartanak, minél jobban megbolygatják a felszínt, annál több szabálytalanságra derül fény. A Canary alapja ugyanis vélhetően nem az egyetlen haszonélvezője volt a befektetési társaságok nagylelkűségének. A tengerentúlon körülbelül 300 hedge fund próbál hozamra szert tenni úgy, hogy az egyes alapokba be-, illetve kilépnek. Az úgynevezett market-ti-ming hedge alapok például abból próbálnak profitálni, hogy míg a befektetési alapok naponta csak egyszer számolnak nettó eszközértéket, addig az ő vagyonuk folyamatosan változik. Ha például az amerikai részvénybörzén rali van az európai és ázsiai zárást követően, akkor ezek a konstrukciók bevásárolnak a nemzetközi alapokba, remélve, hogy a következő nap az ő értékük is nőni fog. Ez nem számít illegálisnak.

A legtöbb befektetési alap azonban ódzkodik attól, hogy nagyobb összegeket csupán egy napra fektessenek be hozzájuk. A hedge alapok számára így két lehetőség marad: álcázzák valódi tevékenységüket az alapok elől, illetve az alap engedélyével üzletelnek az adott befektetési jegyből, s cserébe egy nagyobb összeget hagynak a konstrukcióban, amiről az jutalékokat csipeget le. Ez utóbbi lehetőségét szeretné az ügyben vizsgálódó New York-i főügyész, Eliot Spitzer megszüntetni, mondván, ez melegágya a jogszabály kijátszásának.

Az utóbbi napokban olyan hírek is napvilágot láttak, miszerint az amerikai értékpapír-felügyeletnek (SEC) is tudomása volt a késői ügyletekről, csak éppen semmit sem tett. A SEC-ben erre csupán annyit reagáltak, nincs semmi jel arra vonatkozóan, hogy ez gyakorlat lett volna az egyes alapoknál. A szervezet mindenesetre vizsgálatot indított a befektetési jegyek forgalmazását illetően, s új jogszabályok kidolgozását kezdte meg, amelyek révén a befektetési alapok nyilvánosságra hoznák kapcsolataikat.

Spitzer ugyanakkor célba vette a Samaritan Asset Management 200 millió dolláros hedge alapját, s mintegy 80 befektetési és hedge alapot idézett be, köztük a 4 milliárd dolláros vagyonnal bíró Millennium Management Llc. hedge alapját, a Tewksbury Capital Management, a Haidar Capital Management konstrukcióit, s olyan vagyonkezelőket, mint a Vanguard Group, illetve a BlackRock Inc. Emellett egyes hírek szerint 34 brókercégtől is információkat szeretne szerezni a főügyész. Mindeközben a Bank of America egy független céget kért fel annak kivizsgálására, hogy a törvény kijátszása mennyiben rövidítette meg a befektetőiket. Amennyiben bebizonyosodik, hogy kár érte őket, úgy kompenzálják őket. Hasonlóan nyilatkozott a Janus is a napokban.