GDP: kifelé tartunk a gödörből?

Elképzelhető, hogy a legfrissebb GDP-adatok már a lassulás végét mutatják. Ugyanakkor a belső felhasználás minden komponensének dinamikus növekedése a gazdaság komoly egyensúlyvesztését okozza.

A második negyedévben a magyar gazdaság teljesítménye 0,6 százalékkal haladta meg az előző negyedéves szintet. Ez az év első három hónapjánál jobb eredmény; akkor a negyedéves alapon számított GDP-növekedés 0,4 százalékos volt. Az éves alapú index 2,7-ről 2,4 százalékra mérséklődött, ugyanakkor az éves változást mérő jelzőszámok mindig később mutatják a konjunktúra változását, mint az év/év alapú mutatók. Ezért van rá esély, hogy az előző negyedév már a növekedés mélypontja volt.

A termelési oldal számai azt mutatják, hogy az ipar beindulása sokkal visszafogottabb ütemben történik, mint ahogy azt a havi volumenindexek alapján gondolni lehetett. Az előző negyedévhez képest mindössze 0,3 százalékos GDP-növekedést mutatott ki a szektorban a Központi Statisztikai Hivatal, ami arra utal, hogy teljesítményüket elsősorban a kisebb hozzáadott értéket előállító ágazatokban tevékenykedő vállalatok tudták növelni. A mezőgazdaság magára találása hosszú évek óta várat magára, növekedést gyakorlatilag csak kimagaslóan jó időjárási feltételek mellett tud felmutatni. Második negyedéves teljesítménye csaknem 9 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakában regisztrálttól. Az építőipar ledolgozta az első negyedév sokkszerű visszaesését, de a választási ciklusra érzékeny ágazat korábbi lendülete tovatűnt. Kiegyensúlyozottan teljesít a szolgáltatási szektor egésze, amely több negyedéve 1 százalék körüli bővülést produkál (negyedéves alapon), ezzel a gazdasági növekedés motorjának számít.

Ez egyben sejteti is, hogy a felhasználási oldal szerkezete nem sokat változott, hiszen továbbra is a lakossági fogyasztás által vezérelt növekedésről beszélhetünk. A háztartások végső fogyasztásának éves dinamikája ugyan 8 százalék alá csökkent, de így is messze meghaladja a GDP-bővülés ütemét. A javuló szerkezetre utal ugyanakkor, hogy a beruházások (elsősorban a feldolgozóipari kapacitásbővítő tevékenység magára találása miatt) növekedésnek indultak, a készletezési tevékenység pedig hatalmasat ugrott. (Ezzel kapcsolatban némi bizonytalanságot jelent, hogy a készlet soron jelenik meg az összes nem specifikált felhasználás és hiba is.)

Ezzel a változással viszont a belső felhasználás mindkét jelentős formája messze elszakadt a GDP-dinamikától. Ez okozza azt, hogy az export-import olló minden korábbinál szélesebbre nyílt: a behozatal éves alapon számítva csaknem 8 százalékponttal gyorsabban növekszik, mint a kivitel. A GDP-adatok alapján feltehető, hogy az egyensúlyromlás jelentős részben a vállalati szektor élénkülése miatt következett be. Ez örvendetes is lehet, ugyanakkor ha a túlfűtött belső kereslet korrekciója várat magára, az anticiklikus gazdaságpolitika könnyen prociklikussá válhat.