„Fekete szerda” – így hivatkoznak a gazdák július 16-ára, arra a napra, mikor az uniós költségvetés tervezete benyújtásra került az Európai Bizottság részéről. A 2028–34 közötti EU-s büdzsében ugyanis brutális, 20-25 százalékos elvonást terveznek a Közös Agrárpolitika költségvetésében, amely már a kis- és közepes gazdálkodók támogatásában is komoly vágást eredményezne. A bizottság javaslatának legnagyobb kárvallottjai azonban nem csak gazdák, hanem legalább annyira a fogyasztók is lennének: a biztonságos és egészséges európai élelmiszerek helyett egyre nagyobb arányban kínálnának például ukrán tojást, marokkói paradicsomot vagy brazil cukrot a polcokon.
A Közös Agrárpolitika kezdettől fogva hangsúlyos eleme az uniós költségvetésnek, a jelenlegi ciklusban például annak egyharmadát teszi ki. Ez a támogatás azonban nem ingyen pénz, ezért cserébe a gazdáknak szigorú élelmiszer-biztonsági előírásoknak kell megfelelniük, nem is beszélve azokról a zöldelőírásokról, amelyek rendkívüli módon megdrágítják a termelést. A gazdáknak viszont nem ezzel van bajuk (hiszen emiatt kapják a támogatásokat is), hanem azzal, hogy ezek az előírások egyáltalán nem vonatkoznak az EU-n kívülről érkező termékekre. Így fordulhat az elő, hogy Ukrajnából olyan növényvédő szerekkel kezelt gabonák érkeznek be, amelyeket az EU-ban már évtizedek óta betiltottak. Ugyanez igaz a brazil szója vagy az egyiptomi paprika esetére is. Az uniós költségvetésben bejelentett közel 100 milliárdos elvonás azonban olyan versenyhátrányba taszítaná az európai termelőket, amely már az élelmiszerpiacainkra is komoly kihatással lenne.
A bizottság javaslata alapján sávos elvonást alkalmaznának a területalapú támogatásoknál, amely már a kis- és közepes gazdaságokat is rendkívül érzékenyen érintené. A számítások alapján nagyságrendileg már 100-150 hektáros birtokmérettől elvonnák a támogatás közel negyedét, ugyanez a megszorítás egy kb. 300-350 hektáros gazdaságnál már 50 százalék lenne. Ez óriási érvágás lenne a magyar mezőgazdaság számára és gyakorlatilag romba döntené a családi gazdaságokra építő modellt, amely az elmúlt tíz évben egy egészséges agrár-középosztály kialakulásához vezetett. Magyarországon a termelők döntő többsége ugyanis családi gazdasági keretek között működik, súlyukat pedig jól mutatja, hogy a magyar termőföldek több mint felét az 50 és 500 hektár közötti, jellemzően családi gazdaságok művelik. Az elmúlt tíz évben a legnagyobb arányban egyébként pont ők, azaz a 100 és 300 hektár közötti gazdaságok bővültek (47 százalékkal). Ez a réteg tehát jelentős forrásokat veszítene az új költségvetési ciklusban, emiatt pedig – súlyosbítva az aszályhelyzettel és a piaci nehézségekkel – nagy arányban hagynák abba a termelésüket.
Az Európai Bizottság javaslata alapján arra köteleznék a tagállamokat, hogy a nyugdíjaskorú gazdák számára semmilyen támogatást ne biztosítsanak, hivatkozva arra, hogy ők már eleve rendelkeznek állandó bevétellel, a nyugdíjukkal. Ez különösen felháborító a bizottság részéről, hiszen nyilván ők is tisztában vannak azzal, hogy minden harmadik gazda nyugdíjaskorúnak minősül. Ráadásul a gazdatársadalom elöregedése nem egy magyar jelenség, az Európai Unióban ugyanezek a tendenciák figyelhetők meg, ahogy például az is, hogy
a 40 év alatti termelők aránya Európában a 10 százalékot is alig éri el.
Hiába beszél tehát a bizottság a fiatal gazdák támogatásáról, ha egyúttal a család idősebb tagjaitól pedig megvonná a teljes támogatást. Hát ennyit arról, hogy a Bizottság mit ért generációváltás alatt…
A költségvetés tervezetével párhuzamosan zajlik az Ukrajnával és a dél-amerikai Mercosur országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalása is. A Bizottság által nemrégiben bemutatott tervezet alapján jelentős engedményeket biztosítanának Ukrajnának: a háború előtti kvótákhoz képest például hatszorosára növekedhet a méz behozatala, ötszörösére a cukoré és háromszor akkor mennyiség érkezhetne az ukrán tojásból is (nem is beszélve a gombaimport teljes liberalizásáról). Nem kevésbé kockázatos a többek között Brazíliával és Argentínával kötendő Mercosur megállapodás sem, hiszen a dél-amerikai piacról érkező élelmiszerek négyötödében megszüntetnék vagy csökkentenék a vámtételeket.
Az európai élelmiszerpiacra már jelenleg is nagy mennyiségben áramlik be a harmadik országokból származó import. Néhány megdöbbentő példát kiemelve ezek közül:
A támogatások elvonásával ezek a folyamatok gyorsulnának majd fel, bizonytalan eredetű élelmiszerekkel árasztva el az európai boltokat. Így tehát már érthető, hogy ez legalább annyira a fogyasztók ügye is, nem csak a gazdáké.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.