Ketyeg a nyugdíjbomba

Ha igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet, akkor a görög nyugdíjrendszer maga lehet a gyönyörűség: két nagyobb és több kisebb nyugdíjalap mellett a rendszer jóformán annyi járadékkonstrukciót ismer, ahány foglalkozás létezik az országban. Ezeken belül eltér egymástól a korhatár, a minimális járandóság, a járuléknagyság, az állami kiegészítés mértéke. A nyugdíj tulajdonképpen alku kérdése, s akinek jobb az érdekérvényesítő képessége, az nagyobb összegre tehet szert - függetlenül a szolgálati évek számától, a levont-befizetett járulékoktól. Annak ellenére, hogy a nyugdíjszámla a bruttó hazai termék (GDP) 12,4 százalékára rúg, a nyugdíjasok nagy tömegeinek megélhetési gondjai vannak.

Az áldatlan állapot hátterében az áll, hogy a rendszer ötven év alatt, toldozva-foldozva alakult ki, s az elmúlt húsz évben tett egységesítési és egyéb reformkísérletek inkább szolgálták a költségvetés tehermentesítését, semmint az időskorúak létfeltételeinek rendezését. Különösen az 1992-es reform jelentett érvágást a későbbi nyugdíjasoknak, amennyiben azoknak a leendő minimális nyugdíját, akik 1993. január elseje után léptek ki a munkaerőpiacra, az idősebb dolgozók járandóságának egynegyedében állapította meg. Mindennek következtében megrokkant a rendszer iránti maradék bizalom, következésképpen a végletekig meglazult a járulékfizetési fegyelem. A 92-es nyugdíjtörvény is szerepet játszhatott abban, hogy a konzervatív Új Demokrácia a szocialista PASOK javára elvesztette a 93-as őszi, előre hozott választásokat.

A görög parlament tavaly fogadta el a nyugdíjrendszerre vonatkozó új nemzeti stratégiát, amely 2015-re önjáróvá kívánja tenni a fokozatosan átalakuló szisztémát. Az egyik fő hangsúlyt a nyugdíjak megfelelőségére helyezik, arra, hogy a járadék alkalmas legyen az időskori szegénység megelőzésére és a vásárlóerő megőrzésére. Az egységes elbánás elvének bevezetésével megszüntetik az 1993 óta munkába állt korosztály hátrányos megkülönböztetését. Szervezetileg egységesítik, ugyanakkor három "lábra" állítják az alapok rendszerét: a főszerepet az alapnyugdíjalap (kötelező) játssza, mellette működnek az (önkéntes) kisegítő és szakmai alapok. Az egységes és igazságos elbánást garantálja a mindannyiuk fölé rendelt nemzeti kockázatszámítási és -kezelési hatóság, amely évente teszi közzé jelentését.