Kígyótojás

A képlet két alapelvre épül: a magyar gazdaság térjen át a tisztán szabadpiaci működésre, és a háztartások megtakarításai finanszírozzák az üzleti beruházásokat. A kormány segédkezik a hüllő megszületésében, mert az elmúlt másfél évben nem hozta meg a mindenki által várt, a gazdasági versenyképességet erősítő intézkedéseket, és ezzel kiszolgáltatta az országot a spekuláció álarca mögé bújt zsarolásnak. Ami először a forint elleni spekulációs támadásnak tűnt, arról mára kiderült, hogy a nyomásgyakorlás hatékony módja. Már elérte a magyar gazdaságpolitika félfordulatát, amit a gyengülő nemzeti valuta, az emelkedő kamatszint, a megugró infláció, az otthonteremtési rendszer leépítése, a kis- és középvállalati támogatások csökkentése és a lakossági jövedelmek reálértékének visszavonása jelez.

A cél azonban nem a félfordulat, hanem egy teljes, 180 fokos gazdaságpolitikai fordulat kikényszerítése. Ebben sor kerül(ne) az állam még meglévő eszközeinek leépítésére, és egy tisztán szabadpiaci modell bevezetésére Magyarországon. Ez csak akkor lehetséges, ha a gazdaságban drámai helyzet alakul ki: ekkor már önként hívják a megmentőt és programját. A drámai helyzethez valutaválságok, elszabaduló infláció, irracionális kamatszint, kritikus szintet elérő deficitek, gyorsuló eladósodás, valamint mélypontra süllyedt befektetői és lakossági bizalom vezetnek el. Így például nem tízmilliárd forint költségvetési támogatás megtakarítása miatt kell megroppantani az otthonteremtési támogatási rendszert, hanem azért, hogy mindenki megértse: az államban nem lehet bízni, az államtól senki ne várjon semmit. A lakossági bizalmat kell elvenni, ami a költségvetésnek százmilliárdos kieső bevételt jelent, de megéri, mert ezzel felrobban az állam és a családok, vállalkozók, valamint önkormányzatok törékeny szövetsége. Sietni kell, mert a nemzetközi gazdasági konjunktúra visszatérése, a lassan, de mégiscsak szivárgó EU-támogatások és a korábbi gazdaságfejlesztési programok révén elindult beruházások beérése együtt megakadályozhatják a drámai helyzet kialakulását: és akkor ki hívja be a megmentőt és programját?

A felszínen racionálisnak tűnő közgazdasági érveket látunk. Igaz, hogy nem lehet fenntartani egy olyan gazdaságpolitikát, amely egyaránt 5 százalékos GDP-arányos fizetési és költségvetésimérleg-deficitet mutat, miközben a lakosság nettó hitelfelvevő? Teljesen igaz. De miért is alakult így? A lakosság 2002 szeptemberében vált megtakarítóból nettó hitelfelvevővé, amikor elterjedt, hogy a kormány megszünteti az otthonteremtési támogatásokat. Még az is belevágott valamilyen építkezésbe vagy vásárlásba, aki addig nem is gondolt rá. Ezt a lázas állapotot tartották fenn ez év végéig a sorozatos, szigorításokra vonatkozó kiszivárogtatások. A kormány mesterségesen nyomta a háztartásokat a nettó hitelfelvevői pozícióba úgy, hogy egyre bizonytalanabbá tette az építkezők jövőre vonatkozó kalkulációit.

Miért is alakult ki újból ikerdeficit? A költségvetés esetében a megugró infláció, az emelkedő kamatok és a gyorsuló eladósodás miatt nő a kamatfizetési teher, ami mögött egy hibás gazdaságpolitikai gondolkodás áll. A gyengébb forinttal kívánták ösztönözni az exportálókat, ahelyett, hogy egy 2010-ig érvényes, hosszú távú gazdaságpolitikai programmal, illetve egy hároméves versenyképességi programmal szerezték volna vissza a külföldi befektetők bizalmát. A költségvetés ráadásul folyó bevételekből fedezi a hosszú távú beruházásokat, tehát az autópálya-építéseket, ami közgazdaságilag irracionális, mert ezeket 25-30 éves hosszú lejáratú hitelekből kellene finanszírozni, és akkor a költségvetési deficit sem jelentene gondot. A fizetésimérleg-deficit mögött a külföldi működőtőke-beruházások elmaradása és a szolgáltatások aktívumának eltűnése áll. Ezek mögött részben hibás kormányzati döntések vannak, például a Citroën-Peugeot nagyberuházáshoz oda kellett volna adni a kért támogatást, ahogy a szlovákok tették, illetve meg kellett volna ítélni a multinacionális cégeknek a kiírt pályázatok szerint jogos támogatásokat. Az ikerdeficit újból ketrecbe zárja a magyar gazdaságpolitikát, és ebből csak a nemzeti megmentés szabadpiaci programjával lehet kitörni. Ez majd azoknak is lecke lesz, akik az európai szociális piacgazdaságot nem kívánják lecserélni az angolszász szabadpiaci modellre. Ez a 130 pont igazi üzenete.