Lendületben a kelta tigris

Lenyűgöző teljesítményt nyújtva az Európai Unió egyik "futottak még" kategóriájú országából annak (is) példa értékű teljesítményű gazdaságává vált Írország a kilencvenes években. Az 1994 és 2001 között elért rendkívüli teljesítményével - a többi között a GDP éves átlagban 9,4 százalékos töretlen növekedésével, ezzel párhuzamosan a foglalkoztatási helyzet jelentős javításával, az egyensúlyi helyzet rendezésével - érdemelte ki a (távol-keleti példákra utaló) kelta tigris elnevezést. Az impozáns eredményekben döntő szerepet a külföldi működőtőke-beáramlás, a multinacionális cégek megtelepedése játszotta, de hasonlóan közrejátszott benne a kedvező demográfiai helyzet, a társadalmi közmegegyezés és az oktatás gyökeres átalakítása, felfejlesztése is.

Az ír gazdaság a nyolcvanas években súlyos problémákkal volt kénytelen szembesülni: folyamatosan emelkedett a munkanélküliség, jelentős és folyamatos volt a kivándorlás és mind magasabbra szökött az államadósság. A bajban jött az összefogás: a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek 1987-ben hároméves programot fogadtak el a nemzetgazdaság bajainak orvoslására. Ennek részeként fiskális és monetáris stabilizációt, adóreformot, bérkiáramlás-visszafogást és a kiemelt ágazatok fejlesztését határozták el - társadalmi konszenzusra építve.

A program sikeresnek bizonyult, s erre építve további négy programot hajtottak végre, amelyek némileg eltérő hangsúllyal tűzték ki a célokat: gazdasági és társadalmi fejlődést, versenyképesség-növelést, a partneri viszony, valamint a jólét és igazságosság megteremtését. Mindezek eredményeként az ír gazdaság az elmúlt évtizedben az uniós növekedési átlag dupláját produkálta, megálltak, sőt, visszafordultak a kedvezőtlen folyamatok, s az ország az európai uniós sereghajtók közül az éllovasok közé küzdötte fel magát.

Írország kedvező feltételeket biztosított a külföldi működő tőkének, s ezen keresztül az exporttevékenységnek. A tőkevonzást a kedvezővé tett adórendszer (a társasági adót tekintve Európa legalacsonyabb rátáját, 12,5 százalékosat kínál), a munkaerő viszonylag alacsony költsége, s a liberalizált gazdasági környezet segítette.

Nem csak a befektetői környezet, a kereskedelempolitika is liberalizált. Írország ma már az egyik legnyitottabb gazdaság nemcsak kontinensünkön, de az egész világon is. Mindennek köszönhetően 1990 és 2000 között az export közel megnégyszereződött. Ezzel párhuzamosan sikerült jócskán leszorítani a munkanélküliséget, valamint az inflációt, s korántsem elhanyagolható eredményként gyökeresen megváltozott az egyensúlyi helyzet, a korábbi passzívumokból jelentős aktívumokat termel ki a gazdaság immár évről évre.

A lendület - igaz - 2001-ben megtört: a növekedés például már "csak" 6,9 százalékos volt, tavaly pedig - előzetes adatok szerint - tovább mérséklődött, 2,5 százalék körüli ütemre. Ennek alapvető oka a határokon túlon keresendő. A világgazdasági, ezen belül európai receszszió, az euró felértékelődése mellett azonban belső folyamatok is rásegítettek a megtorpanásra. Erőteljes béremelési törekvések indultak be, s a kapacitásokat meghaladó keresletnövekedés, a belpiacra termelő cégek dolgozóinak hatékonyságjavulással meg nem alapozott bérigénye, a piaci versenynek kevésbé kitett szolgáltatói szektor áremelési törekvései ár-bér spirált indítottak el. A munkanélküliség a ráta emelkedésével együtt is még mindig 5 százalék alatt van, ám például az infláció meglódult - az eurózóna fogyasztói árszínvonala alapján összeállított rangsorban emiatt a korábbi 8. helyet elfoglaló Írország listavezető lett mint a legdrágább, legmagasabb megélhetésű költségű ország.