Háború a Közel-Keleten: új kihívások a gazdaságbiztonság terén
Az elmúlt évek geopolitikai folyamatainak köszönhetően a gazdaságbiztonság erősítése világszerte az egyik legnépszerűbb kormányzati célkitűzéssé vált, az iráni háború pedig a kitettségek újabb formáira világított rá. A háború egyik leglátványosabb, gazdaságbiztonságot érintő hatása kétségkívül az energiahordozók és egyéb nyersanyagok ellátási láncainak zavara.
Irán lépései megmutatták, hogy egy globális jelentőségű szállítmányozási útvonal megbénítása révén sokkal hatékonyabban lehet nyomás alá helyezni egy nagyhatalmat, mint katonai akciókkal. A háború okozta energiaválság részleteit itt nem érintve érdemes aláhúzni, hogy a jelenleg zajló közel-keleti konfliktus nem egyszerűen a sokkhatások iránti kitettségre irányítja rá a figyelmet, hanem arra a képességre, hogy az egyes gazdaságok hogyan viselik ezeket a megrázkódtatásokat. Ezzel megváltozik a gazdasági sebezhetőség fogalma, ami így már nem csupán a szűk értelemben vett függőséget jelenti, hanem az egymással összekapcsolt energetikai, pénzügyi, logisztikai és számítástechnikai rendszerek rugalmasságának mértékét. Mindebből pedig az következik, hogy egy állam valamely fegyveres konfliktusban elért sikerének esélyeit az fogja meghatározni, hogy mennyire képes ötvözni a gazdasági ellenálló képességet és a katonai erőt.
Gazdaságbiztonsági kihívások
A kockázatok csökkentésének receptjét hosszabb távon a legtöbb kormány a beszállítók diverzifikálásában, a stratégiai tartalékok növelésében, illetve a near shoring és reshoring célú beruházásokban látja. Ezen túlmenően a folyamat geopolitikai hatásait nehéz lenne egyelőre teljeskörűen megjósolni. A magasabb olajár mindenképpen többletbevételt jelent Oroszország számára, amelyből az Ukrajna elleni háborút finanszírozhatja, a közel-keleti olajbeszerzéssel szemben alternatívát kínálva pedig egyértelműen javul Moszkva alkupozíciója a partnereivel szemben. Az EU-ban az energiaválság újra megnyithatja az energia megfizethetőségéről és a beszerzéssel kapcsolatos mentességekről szóló politikai vitákat, ami csökkentené az Oroszországgal szembeni bármilyen egységes uniós fellépés esélyeit.
A kritikus infrastruktúra, vagyis az energiahálózatok, a távközlési rendszerek, a pénzügyi infrastruktúra és az adathálózatok megléte és zavartalan működése egyre nagyobb mértékben határozza meg világszerte a gazdasági tevékenységet.
A kritikus infrastruktúra védelme nem újdonság, ezen a téren a közel-keleti konfliktus azonban új fejezetet nyitott azzal, hogy Irán március elején az Amazon-vállalat két térségbeli adatközpontját támadta drónokkal. Április első napjaiban pedig további, amerikai cégek érdekeltségébe tartozó adatközpontokat támadott az iráni haderő Bahreinben és Dubajban. Irán a saját bőrén is megtapasztalta ezt az újfajta kitettséget, amikor amerikai vagy izraeli rakéta találta el egy iráni állami bank adatközpontját Teheránban. Az adatközpontok már eddig is a kémtevékenység és a kibertámadások célkeresztjébe kerültek, ám a közel-keleti konfliktus során látott akciók fizikai támadások voltak, ami egészen új gazdaságbiztonsági kérdéseket vet fel. Az amerikai haderő az Irán elleni támadások során bevallottan alkalmaz mesterséges intelligenciát adatfeldolgozási és döntéstámogatási feladatokra. Márpedig a mesterséges intelligencia infrastruktúrájának fontos elemét képezik az adatközpontok, amelyek védelme mostantól már nem pusztán kiberbiztonsági kérdés. A kormányok várhatóan egyre inkább az erőművekhez, repülőterekhez és távközlési csomópontokhoz hasonlóan fogják kezelni az adatközpontokat, beemelve őket a védelmi stratégiáikban.
További újdonság, hogy a most zajló háborúnak minden korábbi katonai konfliktusnál jelentősebb a digitális dimenziója, és egyre jobban bevonódik a vállalati szféra is.
Jó példa erre, hogy Irán nem csupán az USA és Izrael haderejét, hanem az amerikai Big Tech régióban levő érdekeltségeit is legitim célpontként jelölte meg. Az adatközpontok elleni fizikai támadásokhoz hasonlóan ez a fejlemény is azt mutatja, hogy egy adott ország technológiai szolgáltató- és innovációs bázisa is célponttá válhat a fegyveres konfliktusok során, ami új gazdaságbiztonsági szemléletet tesz szükségessé egy olyan korban, amelyben a kormányok a technológiai fölényt nemzetbiztonsági kérdésként kezelik.
Ezek a folyamatok végső soron azt mutatják, hogy átalakulóban van a szuverenitás fogalma. A területi alapú ellenőrzés és hatalomgyakorlás mellett a szuverenitás egyre inkább az olyan rendszerek feletti rendelkezés képességét is jelenti, mint az adatok, az energiahálózatok, a kritikus infrastruktúra és a technológiai ökoszisztémák, amelyek a 21. században a gazdasági és ezen keresztül a geopolitikai hatalmat is nagyban meghatározzák. Az iráni háború ismételten előtérbe hozta az elmúlt évek lassan megszokottá vált dilemmáját, mely szerint hogyan egyeztethető össze a gazdasági globalizáció a technológiai szuverenitással és az ellátásbiztonsággal. A kihívásra eddig nem született tökéletes válasz, így az útkeresés a közel-keleti konfliktus kimenetelétől függetlenül tovább fog folytatódni.
